Kié lesz Európa?

2016.július 7.

Dr. Pungur József 

I.
„Nomen est omen” – mondja a latin közmondás amit úgy fordíthatunk, hogy „nevében a sorsa”. A görög mitológia szerint Agénór föníciai király szépséges lányát Európét, Zeus elrabolta egy bika képében, és a hátán Kréta szigetére vitte, ahol magáévá tette.
Európa mint földrész tőle kapta nevét, és sorsát is. Nincs még egy olyan földrész amit idegen erők és hatalmak annyiszor akartak elrabolni, „magukévá tenni”, mint Európát. Különböző népek, egymás érő hullámai próbálták „birtokolni” Európát történelme folyamán: kelták, hunok, szkíták, mongolok, latinok, szlávok, germánok, törökök és arabok,meg-megújuló támadásai sorra kudarcot vallottak. Mára egy minden eddiginél összetettebb, mégis erélyesebb, olykor békésnek látszó, ám alapjában igencsak agresszív többmilliós közel keleti, és észak afrikai népvándorlással kell megküzdenie az öreg Európának. A mostani népvándorlás emberei azonban egyáltalán nem akarnak beilleszkedni a befogadó országokba, hanem azok radikális megszüntetésével, azok helyére akarnak betelepülni. A régi közmondást, hogy „engedd be a tótot és kiver a házadból” , most éljük meg: – az újonnan jöttek és jövők, ezt kontinentális méretben akarják megvalósítani.
Külön kategóriába tartoznak a nagy hódítók, akik félelmetes hadseregeikkel akarták Európát hatalmuk alá kényszeríteni. Dáriusz perzsa király hódításával szemben 300 spártai hős mentette meg Európát a Thermophülai csatában (Kr.e. 480). A karthágói hadvezér Hannibál seregével és harci elefántjaival átkelt az Alpokon s már Róma kapuinál állt (Kr.e. 216). Rómának három Pun háborút kellett vívnia míg megszabadult halálos ellenségétől. Attila győztes hadait csak a Catalaunumi csata (451) és korai halála (453) állította meg abban, hogy Európa kizárólagos ura legyen. 
A harcos Iszlám miután karddal meghódította Észak-Afrikát és Kis-Ázsiát, kipusztítva az ott virágzó kereszténységet. Sikerrel foglalta el az Ibériai félsziget nagy részét, és megalapította a Córdobai Kalifátust (756-1031), ahonnan nyugat-európai előretörését a 732-es poitiers-i csatában, Martell Károly (686-741) a Karoling Ház atyja állította meg. A harcias Iszlám Európába való behatolása nemcsak nyugat felől történt, hanem keletről is, és Konstantinápoly (Bizánc) 1453-ban történt. elfoglalásával kezdődött. Ezzel megnyílt az út a Balkánon keresztül, Európa belseje felé. Történelmünkből ismeretesek Hunyadi János és Mátyás királyunk (1458-1490) harcai a déli hátároknál az ország és Európa védelmében. A nagy hadvezér I. Szulejmán oszmán szultán alatt bekövetkezett a Mohács-i tragédia (1526), Buda elvesztése (1541), az ország három részre szakadása és a 150 éves Török hódoltság. Amikor az Oszmán- Török már Bécset ostromolta, 1683-ban végre megmozdult Európa felismerve, hogy a harcos Iszlám harapófogójába került, az Ibéria és a Balkán félszigetek között.
Nemzetközi haderőt hoztak létre mely felmentette Bécset, felszabadította országunkat, amit a Karlócai béke pecsételt meg 1599-ben. Ezután, az európai hegemóniáért folyt a verseny az osztrákok, németek és franciák között. Ebből Bonaparte Napóleon (1769-1821) kerül ki győztesen aki hódításaiba, belebukott az oroszországi hadjáratába. Az I. Világháborút követően a győztes Társult Hatalmak 1920-an a Párizs környéki békediktátumokban, újraosztották Európát. Ez vezetett Adolf Hitler (1889-1945) revansizmusához, és a II. Világháborúhoz, melynek első felében, közel került Európa végső birtoklásához.

II

A II. Világháborúból Európa romba döntve és kettéosztva került ki. Kelet-Európa országai a Szovjetunió hatalma alá kerültek: - a „szovjetizálás” óriási felfordulással és fájdalommal járt. Nyugat-Európa országait, az amerikai Marshall segély állította talpra. A politikai közeledés nehéz útját választották, melynek főbb állomásai voltak a következők: - NATO katonai szövetség (1949); az Acél- Szén Közösségi Szerződés (1951); a Római Szerződések (1957), mely Franciaország, Olaszország, Nyugat Németország és a Benelux államok között jött létre. Ez alapozta meg az Európai Gazdasági Közösséget (EGK); az Euratom csatlakozásával.
De Gaulle – Adenauer nevével fémjelzett Élysée Szerződés (1963) a francia-nyugat német barátságról, véget vetett két nép közti évszázados versengésnek. A Brüsszeli Szerződés (1965) az európai intézményrendszer egyszerűsítését végezte el, míg az Egységes Európai Okmány (1986) az uniós intézmények megreformálását kezdeményezte. a Maastrichti Szerződés, vagy Szerződés az Európai Unióról (1992) a gazdasági és monetáris unióra való felkészülés bevezetésének dokumentuma.
Az Amsterdami Szerződés (1997) az uniós intézmények megreformálása, a jövőbeli tagállamok csatlakozására való felkészülés céljából jött létre; a Nizzai Szerződés (2001) egy olyan intézményi reform, amelynek révén az EU számos tagállammal is hatékonyan működhet; a Lisszaboni Szerződés (2007) meghatározza, hogy mely hatáskörök tartoznak az EU-hoz, melyek a tagállamokhoz, s melyek közösek. Az alapító szerződéseket minden új állam csatlakozásakor módosították, így 2004 ben is amikor hazánkat is felvették az Európai Unióba.
Az első lépés az Európai Unió megalakulása felé az Európai Szén-és Acél-közösség (Montánunió) megszületése volt (1951). Alapító tagjai a Benelux-államok, Nyugat-Németország, Franciaország és Olaszország voltak. Az összefogás gondolatát Rober Schuman, francia külügyminiszter karolta föl, aki 1950 május 9-én javasolta egy európai szervezet létrehozását a tartós béke érdekében. Ez az Európai Unió megalakulásának dátuma.
Megalakulásakor minden szépen és jól indul Nyugat-Európában. Jellemzői: - a népek békés egymás melletti élése, közös jövő építése és töretlen fejlődése a jóléti társadalmak felé. A keleti blokk államainak függetlenülése, a Szovjetunió felbomlása és a két Németország egyesülése, az 1988-1992 között lezajlott politikai változások, a kétpólusú világ eltűnése gyökeres változásokat hozott Európában. Társadalmi, politikai és ideológiai káoszból való lázas kiútkeresés határozta meg ebben az időben Kelet-Európa népeit. Egyrészt Nyugat-Európa új piacokat talált a volt szatellit államokban, másrészt erőfeszítéseket tett ezeknek Nyugat-Európához való felemelésére. További tendencia a volt szatellit államok és pártjai vezetőségének, apparatcsikjainak azon törekvése, hogy miként menthetik át magukat az alakuló új rendszerek gazdaságába, vezetésébe és pártjaiba. Céljuk volt a parlamentek, állami hivatalok és intézmények pozíciónak elfoglalása, a hatalom átmentése.
Ebbe a sorba estek a nemzeti és nemzetközi szervezetek, bankok, pénzintézetek de főleg Európai Unió jól fizetéses állásainak elfoglalása. Idők folyamán sikerült az EU-ban egy balliberális vezetést létrehozni szociáldemokraták, liberálisok, volt kommunisták, maoisták, zöldek révén – annak ellenére, hogy az európai néppártok többségben voltak. Időközben, főleg 2004 után, az Európai Unió 28 tagúvá bővült. Lassan és szisztematikusan a balliberális vezetésű EU, saját szájízük és nem a tagországok akarata szerint kezdte az EU-t vezetni. Ezt nemzetellenes, globalista, világkapitalizmust elősegítő diktátumok alkalmazásával próbálta elérni. Jellemző: a Lisszaboni Szerződésbe nem engedték beírni a kereszténységet, mint az Európai Unió egyik egyik történelmi alapját. Az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére ugyan jó határozatokat hoztak, de szabotálták azok érvénye juttatását.
Európa jövőjét az Európai Egyesült Államok létrehozásában látják, melyben az országok rendre feladják nemzeti önállóságukat, gazdasági és pénzügyi függetlenségüket – szemben a nemzetek Föderális Egységének elfogadható tervével. Nem tudtak és nem is akarnak hatályosan fellépni az utóbbi években Európa aláásását és lerombolását előidéző, mesterségesen indított és pénzelt illegális népvándorlásnak. Európa megvédése helyett annak elözönlését, és népessége „átcserélését” elősegítő politikát folytatnak. Ezzel segítik elő a párhuzamos társadalmak létrejöttét a befogadó országokban, mely végül is a 2000 éves európai civilizáció és a fehér embernek a történelemből való gyors eltüntetéséhez vezet.

III

Mindez logikusan és kérlelhetetlenül az Európai Unió vezetősége hitelének fokozott elveszéséhez, végül is a június 24-én a Brexit-hez, az Egyesült Királyság kilépéséhez vezetett. Erre kevesen számítottak a brüsszeli „vezetők” közül . Általános káosz és tanácstalanság uralkodik egész Európában. Sokan az EU vezetőségét hibáztatják erőszakos politikáért, a nemzetállamok aláásásáért, az Európai Egyesült államok tervének erőszakoltatásáért, de főleg az illegitim népvándorlás hallgatólagos támogatásáért, mely immár elönti Európát.
Az kétségtelen, hogy az Egyesült Királyság népszavazás útján való kilépése az Európai Unióból, több ok mellett, főleg a nagyarányú bevándoroltatás miatt történt. A probléma visszanyúlik a II. Világháború utáni időkre – akkor, amikor is az Egyesült Királyság, mint gyarmatbirodalom kezdett felbomlani s gyarmatai sorra függetlenültek – ez a múlt század 60-s éveivel kezdődött el. Ennek egyik következménye volt nemcsak a gyarmati angol tisztviselő-réteg hazaáramlása, hanem a gyarmati bennszülött vezetők és a magasan képzett rétegnek választása, a volt anyaországba való betelepülése. Ez a folyamat még ma is tart. Gondoljunk a volt Rhodéziára, Ugandára, Kenyára, Malavira, vagy éppen Dél-Afrikára vagy Indiára, Pakisztánra és Bangladeshre.
A szigetországnak éppen elég volt az új, sokszínű bevándorlók befogadásával, letelepítésével és asszimilálásával foglalkozni. Ehhez, most jött korunk népvándorlása. Csak a múlt évben az Egyesült Királyságnak mintegy 650 ezer új bevándorló terhével kellett számolnia – ami végül is kiverte a biztosítékot és inkább kiváltak a EU-ból, mintsem vállalják a végelláthatatlan néptömegek befogadását, akik háládatlanok, követelőzők, idegen vallású és erkölcsű emberek, akik a befogadók közé nem kívánnak beilleszkedni, hanem párhuzamos társadalmat építenek maguknak a 7-ik századból hozott Shária törvényt, többnejűséget és egy harcias Iszlámot telepítve a 21-ik századi Európára.
Viszont arra a kérdésre, hogy igazában miért indult el ez a földrészeket megmozgató népvándorlás főleg iszlám lakta régiókból, kielégítő választ eddigelé nem találtak. Háborúk, túlszaporodás. munkanélküliség, jobb élet keresés, az iszlám erőszakos terjesztése elfogadható rész okok. Ám milyen magyarázat van arra, hogy a napjainkban zajló népvándorlást miért milliárdosok pénzelik és támogatják még színes útikalauz nyomtatása és terjesztése által is. Kinek van erre pénze, indoka és ereje hogy ezt tegye?
Egy lehetséges magyarázat az, amely visszanyúlik az állandó arab-izraeli konfliktusig. A zsidó állam 1948-as megalakulása óta az arabokkal-palesztinokkal viselt háborúkat (1967, 1973, 1978, 1982, 1987). Korábban a világ szimpátiája Izráel mellett állt, amely az utóbbi években a palesztinokra való csapásmérések miatt fokozatosan, most a palesztinok oldalára állt át. Bizonyára ennek megállítására és visszafordítására egy háttérben álló agytröszt kitalálhatta, hogy az európai tömegeket közelről kell megismertetni az arab - iszlámista gondolkodással, életvitellel, és erkölcsbeli magatartással Ez úgy érhető el – vélhették-, ha ezeket tömegestől rászabadítják Európa népeire, így maguk tapasztalják meg az ezekkel való együttélés problémáit és lehetetlenségeit.
Ehhez csupán pénz kellett – de ez mindig van és megfelelő propaganda, ami két-három éve beindult. Ezzel elkezdődött Európa elárasztása és népeinek friss de meglepő tapasztalatok szerzése. Ma Európa léte forog kockán. Európai kézben való megtartásához legalább három dolog kell:
1, Új, Föderális Európáért küzdő vezetés.
2, Megújított, modern, összefogó kereszténység.
3, Bevándorlók hazaküldése repülőjeggyel, és életük újra kezdéséhez, pénzzel.  

Edmonton, július1, 2016.