Egy „új” európai polgár   

2016.szeptember 30.

Surján László 

A Európai Polgári címet kapott Kozma Imre atya. Akik ismerik és szeretik, örülnek. Sokan vannak. És méltányos is, hogy sokan legyenek.

Ezek a sorok nem gratuláció céljából íródnak, gondolom, ezt sokan megteszik. A köszönet-mondás már közelebb áll a valósághoz. Sok okom van, hogy köszönetet mondjak Kozma Imrének. Életet lehelt egy vegetáló egyházközségbe, ahová épp idén ötven éve tartozom. Mélyen hívő és mélyre látó ember, aki képes cselekedni akkor is, amikor mások csak álmélkodnak vagy szörnyülködnek. Segít a hozzáfordulóknak, de kérés nélkül is észleli a rászorulókat. Közösség teremtő és magával ragadó egyéniség.

Most azonban nem a méltatás ideje van. Égő házban nem a tűzoltók hősiességén álmélkodunk, hanem ki-ki teszi, amit tehet. Jelen esetben részemről most a visszhangozás, amit tehetek. Kozma Imre azt az alkalmat is, amit az Európai Polgár cím átadása jelent, arra használta fel, amit egész életében tett: tanított. Mivel minden gondolattal vagy százszor kell találkozzunk, hogy teljesen a magunkévá legyen, most nem teszek mást, mint a visszhang: elismétlem amit mondott.

Tanításának két eleme volt. Egyrészt rámutatott, hogy Európa elveszítette az örökségét, valójában lemondott róla, amikor a Krisztus-központú emberképet felváltotta az Isten nélküli emberrel. Másrészt beszélt a befogadásról, ami napjaink izgalmas kihívása. Nem foglalkozott napi politikával, nem rágta a szájunkba, hogy miként szavazzunk október 2-án. De rámutatott, hogy a befogadás interperszonális dolog, azaz személyek között zajló folyamat, és teljesen mást jelent egy ország számára, mint az egyes embereknek. Hogy világos legyen mindenkinek, hozzátette: Európa a befogadás jegyében helyesen tette, hogy lebontotta belső határait, de külső határaira figyelnie kell, hiszen azok védik meg az örökséget. Amelyet vissza kell szereznie. Ez Kozma Imre: néhány mondat és minden a helyére kerül.

Végül egy magyarázat: miért idézőjeles a címben az „új” szó. Kozma Imre európai polgár volt már akkor is, amikor ez a nagybetűvel írt fogalom: Európai Polgár, még nem is létezett. Európai polgár volt, amikor nem hódolt meg a vallásüldöző állami hatalomnak, amikor kiállt a romániai forradalom ügye mellett, amikor megsegítette a kelet-német menekülteket, amikor a nagycsaládosok támasza, a hajléktalanok és szegények gyámolítója lett.