Marakodók

2015. janár 27.
Surján László/MHL

Jól vigyázzon az a jobb oldali politikus, aki valami újat mer mondani. Új gondolathoz ugyanis új szó, vagy a réginek új tartalommal való feltöltése szükséges. Mindkét változat alkalmas a kiforgatásra, félremagyarázásra. Ez történt az illiberális demokrácia kifejezés használatakor, de ez zajlik mostanában is, amikor a párizsi vérengzés nyomán ismét terítékre került a bevándorlás kérdése.

Orbán Viktornak tökéletesen igaza van, amikor megkülönbözteti a jobb élet reményében Európába törekvő ázsiai vagy afrikai bevándorlót, attól az uniós polgártól, aki él az alapszabadságok egyikével, a személyek szabad mozgásának jogával. Ez utóbbi jelenséget ne nevezzük ki-, illetve bevándorlásnak, mondja a miniszterelnök. Ezek alapján, amikor új bevándorlási politikát sürgetünk, nem saját polgáraink szabadságjogait akarjuk megkurtítani, hanem gazdasági teherbírásunkhoz és kulturális abszorpciós képességünkhöz szeretnénk a bevándorlás mértékét szabni.

Ez az új bevándorlási politika nem merülhet ki kvóták meghatározásában. Első tételként teljes mértékben befogadónak kell lennünk az üldözöttek számára. Nehezebb dönteni a szegénység elől menekülőkről. Egyrészt van egy globális szolidaritás, a tehetősebb felelőssége a kiszolgáltatottak iránt. Másrészt tekintettel kell lenni a "saját" szegényeinkre, és arra, hogy munkát csak korlátozottan tudunk adni. 

Az Európába irányuló migrációs nyomásnak oka van. Az Uniónak hathatós lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy a bevándorolni szándékozók számára legyen más, a szülőföldön való megélhetést kínáló jövőkép is. A határainknál jelentkezők befogadása tüneti kezelés. Nem elég a lázat csillapítani, hanem annak okát kell meggyógyítani. Az új európai bevándorlás politika lényege egy hatékony fejlesztési politika a harmadik világban.