A Szent László Társaság (1861) és Rend tevékenysége

2014. május 30.

„Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét
semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja,
saját nemzeti életét gyilkolja meg.”

( Kölcsey Ferenc)

Szent László a hősiesség, a bátorság és a lovagiasság erényeivel bőségesen felvértezett király, méltó helyet foglal el történelmünkben. 1040 körül született Lengyelországban. Atyjától, Béla hercegtől a lovagi erényeket, anyjától, Richeza lengyel hercegnőtől a mély és szilárd katolikus hitet örökölte. 1077-ben lépett a magyar trónra, s 1095. július 29-én, Nyitra városa mellett hunyta le örökre szemét. Előbb Somogyváron, majd a székesegyház elkészültét követően Nagyváradon temették el.

Sírjánál csodák történtek. Ezeket, valamint érdemeit, III. Celesztin pápa megvizsgálta és követe, Gergely bíboros által Biharváradon, 1192. június 27-én a szentek sorába emelte. Az ő uralkodásának idején avattak először magyarországi szenteket: államalapító István királyt és fiát, Imre herceget, a vértanú Gellért püspököt, valamint Andrást és Benedeket, a két zobori remetét.

A lovagrend története és a caritas kezdetei

Későbbi Árpád-házi királyaink igazi Szent László kultuszt teremtettek, melyet a nép is nagy becsben tartott. Erről tanúskodnak napjainkig a Kárpát-medencében fellelhető templomfreskók, melyek a szent király csodáit, legendáit ábrázolják. Nagy Lajos király példaképének tekintette Szent Lászlót, ugyanis lovagjait – a lovagkirály tiszteletére – Szent László lovagjainak nevezte. 1849 után, a Habsburg önkényuralom minden magyarérzelmű rendet feloszlatott, s vagyonukat a Mária Terézia Rendbe olvasztotta. 1861-ben, gróf Károlyi István az elbukott szabadságharc menekültjeinek és az akkori Magyarország határain kívülre szorult nemzettestvéreink megsegítésére egy nemes célú Társaságot alapított, melyet a szent király tiszteletére Szent László Társulatnak neveztek el. Ezen törekvésüket támogatta a magyar püspöki kar is. 1863-ban Szcitovszky János esztergomi hercegprímás közbenjárására, IX. Pius pápa breve kibocsátásával elismerte a társulatot és a következő szavakkal megerősítette: „a Szentszéknek mindig szívügye volt a nemes magyar nemzetnek a jóléte és boldogulása.” A rend nevében ezét szerepel évszám.
A nemzettudat erősítésén és a hagyományok ápolásán túl, a Társulat egyik legfontosabb célja a karitatív tevékenység volt.

A trianoni békediktátum után – noha az utódállamok csírájában fojtottak el minden, az új határokon túl rekedt magyarság megsegítésére irányuló törekvést -, Serédi Jusztinián hercegprímás a Szent László Társulatot is megbízta patronálásukkal.

A II. világháború után Magyarországon valamennyi rend működését betiltották. A nyugatra menekült rendtagokat József királyi herceg és monsignore Vargha Gábor pápai prelátus, tábori főesperes gyűjtötte össze. Összejöveteleiket félévente tartották a michelfeldi kolostorban. Az 1942-ben a magyar kir. kormány felkérésére alakult Szent László Emlékbizottság ugyancsak nyugatra emigrált tagjai csatlakoztak a Szent László Társulathoz.

Az 1966-ban elfogadott új Rendi Szabályzat eltörölte az elnöki címet, s helyette bevezette a kormányzó, majd a főkapitány címet, továbbá előírta, hogy minden érdemes tagot lovaggá ütnek (avatnak). A mariazelli száműzetésben élő Mindszenty József hercegprímás az új szabályzatot elfogadta, és Vargha Gábort a főkapitányi tisztségben megerősítette. Mindszenty hercegprímás javaslatára a Társaság a szent lovagkirály tiszteletére lovagrendi jelleget vett fel és ezután a Szent László Társaság (1861) és Rend nevet használja.
A lovagrend a rendszerváltást követően Magyarországon is széktartóságot alapított és avat új tagokat, ám csoportjai továbbra is működnek több kontinens országaiban. Jelenlegi főkapitánya az Ausztráliában élő Goór György. Eszmei székhelye Aachen, ahol a Nagy Lajos király által alapított magyar kápolnában, Szent László csontereklyéi is láthatók. A központi archívum és kincstár Magyarországon van.

A lovagrend napjainkban

A Szent László Társaság (1861) és Rend hivatalos testülete a Rendi Káptalan, amelynek tagja a főkapitány, az ügyvezető főszéktartó, a négy földrész öt törzsszéktartója, a központi kincstárnok, a Fegyelmi Bizottság két tagja, s a magyarországi tartományfőnök. A rend katonait mintázó szervezeti felépítéséből következően a Rendi Káptalan döntése, miután azt a főkapitány aláírta, a lovagok számára törvény. Esetenként, a döntéshozatal előtt a Káptalan konzultál a rend lovagjaival.

A rend jelmondata: „Cum Deo pro Pátria et Hungaris (Istennel a Hazáért és a magyarságért); csatakiáltása: „Szent László segíts!”; jelvénye: fehér szegélyű, piros alapú pajzsban fehér apostoli kettős kereszt; rendi ruházata: fehér lovagköpeny (palást) meggypiros gallérral és béléssel, a köpeny baloldalán, szívtájékon hímzett Árpád-pajzzsal, azon közepét kitöltő zöld apostoli kettős kereszttel.

A rend, amelynek eszménye a keresztény erkölcs és hagyomány, a jótékonyság, a haza, a család, a nemzeti függetlenség és jogegyenlőség védelme, valamint a parancsuralmi, a nemzetellenes, és a magyarság érdekeit sértő megnyilvánulások elutasítása, évente egyszer avat új tagokat soraiba.

A fogadalomtétel imája

„Istenünk, Te megadtad nekünk, hogy a magyar néphez tartozunk. Add, hogy ezeréves örökségünkhöz hűen ragaszkodjunk szent királyaink és magyar szentjeink példáját követve, igaz szeretettel szolgáljuk népünket neved nagyobb dicsőségére. Kérjük kegyelmedet, hogy szent akaratodhoz híven őrizzük vitézi hagyományainkat, és azokkal embertársainkat gazdagítsuk. Add, hogy a krisztusi lélek töltsön el minket ebben a szolgálatban és hazánk védelmében. Ezt kérjük tőled a mi urunk Jézus Krisztus által, aki Veled él, és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké! Ámen!”

A hagyományápolás és a caritas kiteljesedése

A Szent László Társaság (1861) és Rend egyik legfontosabb feladata a múlt hagyományainak és hősei emlékének ápolása. A külső szemlélőnek ez a leginkább abban nyilvánul meg, hogy a Szent László lovagok díszes küldöttségével találkozhat a nemzeti ünnepeken, avatásokon, koszorúzásokon. A felszín mélyebb tartalmat takar, hiszen van, amikor a Rend anyagilag járul hozzá egy-egy emlékmű, emléktábla, síremlék állításához vagy felújításához, s van, amikor lovagjai bocsátják szakértelműket rendelkezésre – természetesen ellenszolgáltatás nélkül.
A teljesség igénye nélkül: a rend lovagjai részt vettek a Sümegen álló Szent László-szobor felújításában, a Pilisszentlászlón lévő avatásán, díszőrséget álltak a rákoskeresztúri új köztemetőben 2001. november 15-én, amikor a Magyar Köztársaság elnöke felavatta az ott egykor eltemetett, több, mint 30.000 honvéd emlékkövét, vagy épp 2002. március 23-án a Przemysl-emlékmű első koszorúzásánál. Ez utóbbiról külön tanulmány olvasható az emlékkönyvben. 2002. október 19-én részt vettek a budaörsi német-magyar központi katonai temetőben egy ismeretlen magyar Me-109 pilóta temetésén, majd 2003. november 20-án a temető ünnepélyes avatásán.

A Szent László Társaság (1861) és Rend másik legfontosabb feladata a karitatív munka. Ez legfőképpen egyházi intézmények, iskolák, óvodák, kórházak anyagi eszközökkel és felszerelési tárgyakkal való támogatását jelenti, nemkülönben emlékművek, emléktáblák, síremlékek állítását, felújítását, illetve hozzájárulását azokhoz.

Ugyancsak a teljesség igénye nélkül: a rend részt vállalt a Szent István Bazilika és a kiskunfélegyházi Iskola nővérek által működtetett egyházi iskola és óvoda felújításában, a sümegi katolikus templom restaurálásában, az erdélyi nyárádszentimrei iskola és óvoda felszerelésében, s az ugyanott található Árpád-kori műemléktemplom felújításában. Adományai – leginkább egyházi közreműködéssel – eljutnak a határon túl élő magyarokhoz.

A Szent László Társaság (1861) és Rend tagjai mindig büszkék arra, hogy híven teljesíthetik esküjükben fogadott kötelességüket, Isten, és a Magyar Haza javára. Teszik mindezt úgy, hogy – miként a nagyváradi Szent László-himnusz sugallja – a nagy király közbenjárását kérik:

„Keresztes vitézek daliás vezére,
Mi árva nemzetünk ékessége, fénye.
Régi nagy királyunk, dicsősége László,
Kérünk, légy Istennél értünk közbenjáró.”