Magyarságőrzés gall környezetben
Montreáli beszélgetés Kelemen Tiborral

2015.július 16.

Csermák Zoltán, Fotó: a szerző

Kelemen Tibort négy éve választották meg a Montreáli Magyar Bizottság elnökének.
Az ezerkilencszáznegyvenkettőben alapított szövetség tizenhat szervezetet tömörít magába.
Sorai közt találjuk többek között a katolikus-, a protestáns- és az evangélikus templomok közösségét, a Magyar Iskolát, a Gyöngyösbokréta Táncegyüttest, a lány- és a fiúcserkészcsapatot. A vezető szavai nyomán megelevenedik a montreáli magyarság számunkra kevésbé ismert élete.

??Az otthoni közvélemény a kanadai magyarságot leginkább a torontói honfitársakkal azonosítja.
A Montreáli Magyar Bizottság gazdag honlapját olvasva módosítanunk kell az egyoldalú képet?
Természetesen nem hasonlítható össze a Montreálban élő közösség lélekszáma a torontóiéval. De ne is legyünk szerények, a metropoliszban és környékén mintegy tizenháromezer magyar él; őrájuk számít a Bizottság. Viszont önkritikusan fogalmazva, egy kicsit elszigetelten dolgozunk, nincsenek szoros kapcsolataink más kanadai magyar szervezetekkel.
Vannak azért sikerélményeink, például most vettük fel a kapcsolatot egy Québec városban aktívan működő Magyar csoporttal, a jövőben szívesen működnénk velük együtt. A kapcsolatépítésben sokat számít a budapesti Magyar Diaszpóra Tanács éves összejövetele, amelyen távolabbi kanadai magyar közösségek képviselőivel is leülhetünk egy asztalhoz. Van bőven munkánk, a szervezet kereteiben működő csoportokat tekintve elég szerteágazó a feladatunk. Az itteni magyarság egyébként összetartó, tagjaink körében különösen a karácsonyi, szilveszteri és húsvéti, valamintállami ünnepeink népszerűek.

??Mint minden tengerentúli közösségnek, a Bizottság csoportjainak is jól jöhet a fiatalítás!
A Montreáli Magyar Otthonban tartott összejövetelen ön is megfigyelhette, hogy a teremben az idős közönség volt túlsúlyban. Sajnos, a második és a harmadik generációs fiatalokat nehéz bevonni a munkánkba. Magam is második generációsnak számítok, így a saját bőrömön érzem a problémát. A több mint hét évtizede működő Magyar Iskola és a cserkészcsapatok ugyan a legfiatalabbakra építenek, viszont e közösségek isszembesülnek azzal a sajnálatos ténnyel, hogy a kamaszodó gyerekeket más társaságok is vonzzák. Ami bizakodásra adhat okot, sokan, már érett fejjel térnek vissza a közösségekbe. Az említett ünnepek is a kohéziót szolgálják, ilyenkor alkalmunk van a gyermekeket is bevonni a jeles napokba, így ők is kedvet kapnak a magyar társadalmi élethez.

??Ez a visszatérés az ön életpályáját is jellemzi?
Mindig büszke voltam magyarságomra, de fiatalabb koromban nem voltam igazán közösségi ember. Légiirányítóként sokfelé dolgoztam, Montreálba negyedszázada tértem vissza. Ekkor már a gyermekeim kirepültek, nyugdíjasként már többet is tehetek a közösségért.
Csukly Andor, a korábbi elnök kért meg, hogy segítsek neki munkájában. Először alelnökként, majd négy év óta elnökként teszek eleget a kérésnek. A rám bízott feladat nem fáraszt, nagyon szeretem csinálni. Minden hónapban, gyakran kéthetenként is, összejövetelt szervezünk. Fontos, hogy a közösség minden tagja érezze, számítunk rá.

??Elnökként melyik feladatokat helyezte előre a megvalósítandók listáján?
Tudtam, mire vállalkozom, és azzal is tisztában voltam, hogy összetartani a magyarokat sehol sem egyszerű feladat. A korábban is említett fiatalítást tartom a legfontosabbnak.
Az igen népszerű és látogatott Hungária Klub rendezvényeire kívántuk először invitálni az ifjakat, de rájöttünk, nekik más az érdeklődésük, s a fogadókészség sem volt az igazi. Sokat segített a Körösi Csoma Sándor Program keretében Montreálba helyezett fiatal lány, aki a magyar népdalokat szerettette meg a kicsikkel. Két évig dolgozott nálunk, most már az utódját várjuk.
??Montreáli angol felesége támogatja, vagy tűri elkötelezett, de időigényes munkáját?
Természetesen támogatja, máskülönben munkám a családi béke rovására menne. Számos rendezvényen ő is résztvesz. No, nem mindig, mivel nem beszéli a magyart! Noha legalább félszázszor jártunk együtt otthon, de nem sok ragadt rá szép anyanyelvünkből. Így az összejöveteleken ott feszeng mellettem, és nem tud igazán senkivel sem szótérteni.

??Kis nemzet vagyunk, ezért fontosnak tartjuk, mit is gondolnak rólunk. A montreáli magyaroknak milyen a respektusuk?
A feleségem és a munkám révén nagyon sok az angol és a francia barátom. Szüleim gyakran emlegették, hogy amikor
Ezerkilencszázötvenhétben két gyermekkel és két bőrönddel ide érkeztek, a francia lakosok, talán a Forradalomnak köszönhetően is, nagy szimpátiával fogadtak minket; álláskeresésben, kapcsolatépítésbena segítségükre is lehetett számítani. E kedvező megítélés csak javult az idők folyamán. Az itteni franciákat csak a nyelv köti össze az őshazaiakkal. Vidámak befogadók, szeretetreméltók velünk, magyarokkal is. ?