A Richelieu folyó partján

2014. augusztus 4.

CK

A Richelieu folyó a Lake (Lac)Champlain / Champlain tó északi csúcsából indul, s folyik lassan közelítve, oldalazva a Szent Lőrinc folyam fele, helyenként szinte párhuzamosan, s végül Sorelnél találkoznak -, itt ömlik bele a folyamba. No nem a Szent Lőrincbe, (!) hanem a Lac Saint Pierrebe, vagyis a Szent Péter tóba, ami ugye nem más, mint maga a Szent Lőrinc folyam, csak itt tóvá terebélyesedik. Száz és száz ágra szakadva kialakítja a világ legnagyobb édesvízi deltáját, majd amikor Trois-Rivieresnél ismét összeszűkül, visszakapja eredeti nevét, és mint Szent Lőrinc folyam hömpölyög tovább sok kilométer szélesen, hogy aztán Québec-Citynél / Ville de Québecnél alig kilométeresre szűküljön, s egyre jobban keveredve a sós tengervízzel váljék a világ legnagyobb tölcsértorkolatává.

A Richelieu folyót is hamar "behajózták" a franciák. A Szent Lőrinc folyamtól az első nagy kiszélesedéséig - a Chambly tóig - mondhatni akadály nélkül jutottak föl, mert nem volt túl sok és nagy esése a folyónak -, nem voltak "rapidok" - kiváló vízi kereskedelmi útvonallá vált.

Mint mindenütt a Szent Lőrinc folyam medencéjében, a franciák az indiánokkal itt is bőrökkel, szőrmével kereskedtek. Nagyon korán kialakult a folyó mindkét partján a szárazföldi kereskedelmi útvonal is. E két út szintén az észak-amerikai földrész útjainak legrégebbjei közé sorolandó, mert a folyó mentén haladva viszonylag egyszerűen vált elérhetővé a hosszú, észak-dél irányú Chmplaine tó, ahonnan vízi úton lehetett közel kerülni a Hudson folyó forrásvidékéhez, majd onnan vízi úton tovább, le egészen a tengerig. - Oda, ahová később Nev York épült.

Kerékpártúránkat a Richelieu folyó nyugati partján kezdtük. Beloeilből indultunk, a templom elől. Szemben a Mont Saint-Hilaire meredek sziklái szürkéllettek.

Beloeil tüneményes, forgalmas. Főutcája szinte minden épületének földszintjén valamilyen vendéglátó helység van, s már a kora délelőtti órákban is alig akadt üres asztal, pedig csak pénteki nap volt. A vízparton végig Yachtok "parkoltak."
A városka kerékpárútja meglehetősen keskeny, és nagyon forgalmas, de ne feledjük, ez egy régi település, ahova szerencsére még nem ért el a "modernizálási hisztéria," nem sokat bontottak, s úgy tűnik, már nem is fognak, mert végre mint mindenütt, itt is divattá vált a régi épületek fölújítása.
Úticélunk a Chambly tó volt. Ahogy haladtunk, a bicikliút egyszer csak eltűnt alólunk, másfelé vezették, mi viszont követtük a folyót. Az utat "kerákpárbarát"-nak jelezte a térkép, de azért annyira barátságos mégsem volt. A Nap szembe sütött, meleg volt, és a keskeny úton mellettünk elhúzó gépkocsik hangosnak hatottak az idilli környezetben. A táj szépsége viszont kárpótolt mindenért.

Az út mindkét oldalán házak: a jobb oldalon inkább tanyák, a bal oldalon, a folyóparton lakóházak és kisebb-nagyobb nyaralók váltották egymást.
Chamblyban "visszakaptuk" a kerékpárutat és mindent, ami avval "jár:" tiszta mosdót, turistainformációs irodát térképekkel, mosolygós, szolgálatkész diáklánnyal, árnyas pihenőt a tóparton, ahonnan látszott a távolban a Mont Saint-Hilaire sziluettje. Oda akarunk majd visszatérni a folyó túloldalán, de ahhoz először meg kell kerülni a tavat.

A tópart és a rapidok találkozásánál áll Chambly szépen fölújított robosztus erődje. Falai múzeumot rejtenek gazdag anyaggal, borsos belépődíjjal, de megéri! Komoly érdeklődő órákat tud eltölteni odabent.
A visszafele vezető út - érthető okokból - kissé fájdalmasabb volt, de szerencsére Chambly területén végig kerékpárúton haladhattunk.

A rapidok mellett mentünk gyönyörű villák és jellegzetes, régi, kicsi házak között. A folyó lassan-lassan megnyugodott, és mi is, mert végre elértük a hidat! Ettől a ponttól kezdve már tényleg a vissza-úton voltunk.

Sajnos Chamblyt elhagyva a folyóparti út ismét "kerékpárbaráttá" vált, viszont kevesbé tűnt forgalmasnak. Északnak haladtunk. Ahol nem szegélyezték fák az utat, ott a Nap az oldalunkat tűzte. Magunk mögött hagytuk a folyó haragos szakaszát, és békésebb vizek mellett tekertünk. Előttünk a távoli Mont Saint-Hilaire tömbje egyre nagyobb és nagyobb lett, ahogyan közeledtünk a különleges folyóparti hegy felé.

Lefényképeztük az útmenti évszázados kőházakat, kalapot emeltünk a falusi templomok előtt, a Mont Saint-Hilaire lábánál ismét átkeltünk a folyón, megkerestük a gépkocsinkat, és hazafelé eldöntöttük, hogy legközelebb a Richelieu folyó Chambly, Saint-Jean-sur Richelieu közti szakaszát járjuk be.