„Hol vagy, István király?”

2014. augusztus 26.

Dancs Rózsa
Fotók: Kralovánszky Balázs                      

Torontóban augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartottuk Szent István-napi ünnepségünket a Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub szervezésében. Mint tudjuk, ez a nap Szent István király halálának évfordulója is. A rendezvény társszervezője a Dr. Halász János Könyvtár volt.

Az esten a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasainak előadásában ősbemutatóra került sor, akik feldolgozták Győrffy Rózsa Áldott légy mindenkor, Szent István király című, a székely népballadák hangvételében írt elbeszélő költeményét. Fehérváry Lilla gyönyörű gregorián hangulatú énekbetétekkel tagolta szakaszokra a szöveget, amelyet Cser Anikó, Huszár Vivien és Losonc Csongor tolmácsolt mély átéléssel. Az előadás összhatása óriási volt – mind művészi színvonal tekintetében, mind érzelmi, hangulati tartalmában.
A történelem elevenedett meg a közönség előtt, attól a pillanattól, hogy István „Megalapítá magyarok országát;/ Törvényeket hozott és kemény regulát.../ Pogány magyaroknak levágatta a haját./ Amiért vasárnap templomba nem mentek,/ Ukkonak áldoztak, s a lóhúsból ettek./ Csodaszarvast űzni...mindig készen álltak,/ Dolog helyett inkább medvetáncot jártak,” az uralkodás nehéz esztendein át, amikor „Hol nagybátyja Gyula, támadt föl ellene,/ Hol meg Ajtony-vezért kellett levernie” a személyes tragédiákig, amelyek legsúlyosabbika fiának, Imrének a halála volt.

„A "kiskirály" meghalt! Egy vadkan megölte!/ Miért is támadt kedve vadászni előtte?/ Felravatalozták a bazilikába,/ Liliomot tettek a ravatalára.”
Államalapító királyunk halálát pedig a következő rész mondja el:
„Szegény fáradt szíve úgy megkeseredett./ Amitől egyszerre, vén öreg ember lett./ Nem volt neki gyógyír, halála közelgett,/ A sok főúr és pap mind hozzá sereglett./ Gellért feladá rá Utolsó-kenetet,/ Utána gally-ágyon templomba vitetett./ Ahol megszólítá a szép Szűz Máriát,
Árassza népére kegyesen oltalmát./ Legyen patrónája kegyes hazájának,/ Örökös védője magyarok-honának!”

Az ünnepi program része volt az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű dal, amelyet Fehérváry Lilla énekelt el, valamint Tűz Tamás, Sík Sándor, Szuhanics Albert egy-egy verse, egy csokornyi István király intelmeiből és István, a király rockopera záró dalbetétje.
Ezután került sor Pordány László ünnepi beszédére, amely mintegy prózai visszhangja volt a lírai előadásnak, pontokba szedte államalapító szent királyunk uralkodásának, a szent korona országának legfontosabb tanulságait, majd Farkas András zenei kíséretében közösen elénekeltük a Székely Himnuszt.

Augusztus 15. volt Dr. Pordány László diplomáciai szolgálatának az utolsó napja is, ezúttal tehát megköszöntük munkásságát, amelyet Magyarország nagyköveteként végzett Kanadában. Dr. Csige Gábor torontói konzul hivatalosan mondott köszönetet, Szabó Katalin pedig a torontói magyarság nevében személyes, barátinak is nevezhető szavakkal búcsúztatta és kívánt jó egészséget, békés nyugdíjas éveket a távozó Pordány Lászlónak. Fehérváry Lilla csodálatos hangja ezúttal is felcsendült, aki énekben fejezte ki mindnyájunk jókívánságait, majd Farkas András zenéje mellett közösen elénekeltük a Honfoglalás közismert dalát, a Kell még egy szó-t.