A Külföldi Magyar Cserkész Szövetség Jubileumi Nagytábora

2015. szeptember 9.

Glaser János

2015. augusztus 6 és 16 között zajlott le a külföldi magyar cserkészek öt évenkénti jubileumi nagytábora a New York állam beli Fillmore városka mellett lévő Sík Sándor Cserkészparkban, ahol a tíz nap alatt közel 800 magyar cserkész táborozott. Legtöbben az Egyesült Államokból és Kanadából érkeztek, de jöttek Ausztráliából, Ausztriából, Argentínából, Brazíliából, Kínából, Németországból, Svédországból, Kárpátaljáról, Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból és Magyarországról is. Az öt évenkinti Jubileumi Nagytáborok rendezése már több mint ötven éves hagyománya a Külföldi Magyar CSerkész SZövetségnek /KMCSSZ. Mindig nagy élémény a résztvevőknek, és nagyon gyakran életre szóló barátságokat teremt a világ más-más részén élő magyar cserkészek között.

E mellett azonban ezek az események azt is szolgálják, hogy a külföldön született és élő fiataloknak mélyebb ismereteket adó tapasztalatokat adjanak. Így idén a Jubitábor programja a 18. század első évtizedében zajlott Rákóczi Ferenc szabadságharc volt. Természetesen nem törekedtek tíz nap alatt több mint tíz év történetét megismertetni a cserkészekkel, hanem csak az első éveket, amikor Esze Tamás felkelői verték a labancokat, és meggyőzték Rákóczit, hogy vegye át a felkelők vezetését.

A 18. század és a magyar városok hangulatát megteremtette a "Nagyréten" megvalósított "Sárospataki Vásár". A rétet körbevették 3-4 méter magasra feszített ponyvák, melyekre korabeli házak képei voltak festve, előttük pedig vásári bódék álltak, ahol a cserkészek különböző kézműves mesterek mesterségével ismerkedhettek meg: volt cukrász, kovács, gyertyakészítő, és még egy csomó más mester is. A cserkészek aztán minden bódéban nemcsak megnézhették, hogy hogyan dolgoznak ezek a mesterek, hanem maguk is megpróbálhatták az egyszerűbb dolgokat. Egy nyitott sátorban találkoztak "Esze Tamással" egy olyan nagyszerűen felöltöztetett és maszkírozott vezetővel, hogy nem lehetett a kilétére rájönni.

Az altáborok programja mellett a cserkészek szórakoztatásáról is gondoskodtak. Különösen a Magyaroszágról meghívott Nógrád Táncegyüttes tizenkét tagja, akik nemcsak nagyszerű bemutatókkal, hanem népi táncok tanításával is támogatták a cserkészek magyarság-ismeretét.
Természetesen a sok szórakozás nem feledtette a Rákóczi szabadságharcot sem. A nagytábor a cserkészek kora és neme alapján tíz altáborra volt osztva, és ennek megfelelően látogatták meg egymást a "kurucok" és a"labancok" azaz a programtörzs megfelelő jelmezekbe bújt tagjai. Ezen kívül naphosszat lehett hallani az ágyúk dörgését, s még csak nem is hangszórókból, hanem valóságosnak látszó, 18. századinak kinéző füstölő ágyúkból. Időnként aztán komolyabb "csaták" is voltak, különösen a tábor vége felé. Addigra megjelent Rákóczi is, és úgy tervezték, hogy az utolsó szombaton nagy számháború játék lesz, de azt sajnos egy hatalmas vihar lehetetlenné tette. Szerencsére hamar befejeződött, és így sikerült egy "lisztbombás" csatában a labancokat legyőzni.

Ez a győzelem olyan boldogságot okozott, hogy délutánra vagy tíz pár "lakodalmát" ünnepelte a tábor, ahol minden altábor bemutathatta a tábor alatt megtanult táncokat. Közben a tábor létszáma az utolsó napokban már ezer fölé emelkedett a sok látogatóval. Ezek között a legfontosabb dr. Szemerkényi Réka, Magyarország Egyesült Államok beli nagykövete volt, aki családjával együtt több napig élvezte a tábort. Négy gyermeke azonnal bekapcsolódott a tábor életébe. A "lakodalom" alkalmával elmondott köszöntőbeszéde alapján arra következtettünk, hogy ő is jól érezte magát a magyar cserkészek között.

Sajnos, a következő junileumi nagytábor csak öt év múlva lesz, de már most nagyon várják a montreali cserkészek, akik rendkívül boldogan vettek részt ezen a táborozáson.