Assisi Szent Ferenc ünnepe.

2014. október 4.

 
1181-ben született Giovanni di Bernardone néven, de leginkább Francescóként ismerték, ugyanis édesanyja francia volt, s Franciácska néven szólította a fiát, melynek olasz megfelelője Francesco. Apja dúsgazdag posztókereskedő volt, de Ferenc sem a tanulás, sem később az üzleti élet iránt nem érdeklődött igazán. Két kézzel szórta viszont apja pénzét, vakmerően nagylelkű volt. Lelkesen hódolt Bacchusnak, és borissza kedvében oly szívesen táncolt, hogy ezt a szokását később is megtartotta. Többen beszámoltak róla, hogy lelkesedésében prédikáció közben is gyakran tett tánclépéseket.

Vonzotta a katonáskodás is, 12ő2-ben részt vett az Assisi és Perugia közötti háborúban, fogságba került, és egyévi raboskodás után nagybetegen tért haza. 12ő5-ben újból elindult harcolni, de útban Spoleto felé egy különös látomás hatására visszatért Assisibe. Ettől az időtől fogva kerülte a barátaival való világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott, s közben az Assisi mellett élő leprásokkal törődött. Hamarosan zarándoklatra indult Rómába, amely során misztikus élményben volt része San Damiano templomában, Assisi mellett: a megfeszített Krisztus képmása életre kelt, és háromszor így szólt hozzá: "Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől." A látomás hatására eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát annak a templomnak adományozta, ahol Krisztus szólt hozzá. Végleg felhagyott a léha élettel, s nem törődve azzal, hogy apja kitagadta, 12ő6 és 12ő8 között felújított három romos templomot: San Damianót, a Szent Péter kápolnát és a Porciunkulát.

12ő8. februárban Máté evangéliumának (Mt 1ő,9) hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhát vett fel, és mezítláb, anyagi javak nélkül a megtérésről kezdett prédikálni. Hamarosan követte őt az első tanítvány, egy jogász, Bernardo di Quintavalle, aki minden vagyonát feláldozta a hit érdekében. Ezután több barátja is csatlakozott hozzájuk. Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, és a közösség, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként élt együtt, "fratres minores"-nak, vagyis "kisebb testvéreknek" nevezve magukat. 12ő9-ben követőivel rendalapítási kérelemmel fordult III. Ince pápához, aki ezt meg is adta.

A Porciunkulában megtelepedett ferences rend célja az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt, melynek érdekében a fráterek szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának rendelik alá. Az 121ő-es években, különböző csoportokat küldött Franciaországba, Németországba, Magyarországra, Spanyolországba és Keletre, maga Ferenc is számos országban megfordult, és a rend Európa-szerte elterjedt.

1226-ban Ferenc gyógykezelésre ment Rietibe, onnan Sienába szállították, végül hazavitték Assisibe, ahol az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porciunkulában hunyt el 1226. október 3-án. Amikor "Halál testvér" beköszöntött hozzá, a legenda szerint kedves madarai, a pacsirták özönlötték el a Porciunkula kápolnát, és énekükkel búcsúztatták.

1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.

Magyarországon először a 14. században íródott Jókai-kódexben lehetett olvasni Assisi Szent Ferenc tetteiről, hogy prédikált a madaraknak, megszelídítette a városban garázdálkodó gubbiói farkast, s testén viselte Krisztus sebeit, a stigmákat.

1939-ben lett Olaszország védőszentje, 1980 óta ő az ökológia hivatalos egyházi patrónusa. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet. Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján, október 4-én ünneplik. Életéről Franco Zeffirelli készített filmet Napfivér, Holdnővér címmel, Liliana Cavani róla szóló filmdrámája az Assisi Szent Ferenc (Francesco) címet viseli.