2015-ös magyarországi táborozásáról

2015. október 25.

Thököly Emese

Az idei évben a Montreáli Magyar Iskolának – hét év távlatából – ismét lehetősége nyílt, hogy megrendezhesse magyarországi honismereti táborát. Ezúttal Budapest és a Balaton volt a célpont.

Az iskola tanulói, tanárai és néhány kísérő szülő július 17- 28. között vágtak bele a régóta tervezett nagy kalandba. A cél az volt, hogy a tanulók fejleszthessék a magyar nyelvtudásukat valamint, hogy közelebbről is megismerkedhessenek Magyarországgal, a magyar kultúrával, történelemmel, mert mint tudjuk, az anyanyelv kérdése szorosan kapcsolódik az identitás, a hagyomány, a kultúra, a nemzet és a nép fogalmához.
A napi tevékenységeket szoros időkeretbe helyeztük, hogy minél több és gazdagabb élményhez juttassuk a gyerekeket.

Budapest

A tábor budapesti része reggelente rajzfilmkészítő alkotóműhellyel kezdődött a budapesti MagNet Közösségi Házban. Az egyéni vagy csoportos rajzfilmek öt nap alatt készültek el (naponta 9-13 óra között), és a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki nagy lelkesedéssel dolgozott produkcióján.
Az öt nap alatt összesen 12 rövid rajzfilm született.
A tábori program ebéddel folytatódott, majd meglátogattuk a Zeneakadémiát és a Magyar Állami Operaházat. Még az este leszállta előtt sor került egy szervezett buszos városnézésre is, amit szintén mindenki nagyon élvezett annak ellenére, hogy az út első részét egy kis nyári eső is fűszerezte.
Második nap, rajzolás után a Magyar Parlamentbe látogattunk el. A negyvenöt perces parlamenti séta alkalmával, idegenvezető kíséretével láthattuk az épület díszlépcsőjét és kupolacsarnokát, a felsőházi társalgót és felsőházi üléstermet, de megismerkedhettünk az Országháza történetével, építészetével, a benne található műalkotásokkal, valamint belepillanthattunk egy kicsit a magyar történelembe is.

Ezután a Csodák Palotájába mentünk, ahol a gyermekek több mint száz féle eszközzel "játszhattak", azaz próbálhatták ki képességeiket és tudásukat Ezeknek a játékos eszközöknek a segítségével megtudhatták, hogy a tudományok valójában nem ördöngös dolgok, hanem a mindennapi életünkben is közünk van hozzájuk.
Gyorsan teltek a napok, a színes programok alatt röpült az idő. A harmadik délután a U-Stream és a Magyar Jégkorong Szövetség meglátogatása volt a célpont. A Kanadában élő magyar gyermekek nagy hokirajongók és nagy örömmel osztották meg a hokis élményeiket az otthoniakkal. Még Szuper Leventével is találkozhattak, fényképezkedhettek. Ennek a látogatásnak a "zálogaként" az iskolánk tanári irodáját most egy Magyarországi, dedikált hokimez is büszkén ékesíti.
A következő nap témája, az alkotóműhely témájához kapcsolódott, pontosabban rajzfilm-stúdiókban tettünk látogatást. Megnézhettük, hogy hol készült például a Bogyó és Babóca, és abba is bepillantást nyerhettünk, hogy hogyan.
A programok során a felhőtlen jókedv, a vidámság került a középpontba. Az önfeledt szórakozás, a kötetlen beszélgetések, az érdekes programok biztosították a kellemes kikapcsolódást a gyermekek és kísérőik számára.

Az utolsó budapesti nap volt az egyik legérdekesebb nap. Ekkor került ugyanis megrendezésre az Uszkár-díj átadás, vagyis az elkészült rajzfilmek jutalmazása.
Mind a 12 rajzfilm megkapta a megfelelő kategóriában neki járó Uszkár-díjat, így mindenki boldogan mosolyogva, sok szép emlékkel gazdagodva nézhetett a táborozás pálkövei folytatása elé. Mielőtt azonban elindultunk volna a Balaton felé, még volt annyi időnk, hogy ellátogassunk a budapesti állatkertbe is.

Balaton

Estére érkeztünk meg a Balatonra, így az igazi tábori hangulatot éppen ez az első megrakott tábortűz teremtette meg számukra a Pálkövei Ifjúsági Táborban.
A jóízű reggelik energiával töltöttek fel, az ebéd és a vacsora meleg étellel várta az éhes bendőket. A gyermekek sokat strandoltak, hűsöltek a Balaton vizében.
Vitorláztunk is, Révfülöpről majdnem tejesen átszeltük a Balatont egészen Balatonlelléig.
Jártunk a révfülöpi kikötőben és Badacsonyban.
Egy teljes napot Tapolcán töltöttünk, ahol meglátogattuk a tavasbarlangot és a hozzá kapcsolódó földtani kiállítást. Ez az ország egyetlen barlangja, amelyet csónakkal járhatnak be a látogatók. A gyermekeknek nagyon tetszett, hogy előrenyomulás közben néhol igen-igen be kellett húzniuk a nyakukat, nehogy a mennyezetbe üssék, annyira alacsony volt.
A tapolcai barlanglátogatást és a révfülöpi vitorlázást egy budapesti általános iskola tanulóival együtt szerveztük, így a gyermekek magyar nyelvtudása, szókincse észrevétlenül is gyarapodhatott.

A sötétedéssel sosem ért véget a nap.Esténként tábortüzet raktunk, szalonnát sütöttünk, karaokéztunk. Persze a jó hangulat a takarodó után is megmaradt, a faházakból kiszűrődő vidám kacajok sejtették, hogy a "bulinak" még koránt sincs vége.
Július 28-án eljött a búcsú ideje. Mindenki sajnálta, hogy véget ért a tábor. A kellemesen eltöltött vakáció igazi közösséget teremtett, a tartalmas szórakozás mellett remek kikapcsolódást nyújtott valamennyiünknek. Részesévé váltunk egy vidám, játékos nyelvtanulásnak, új barátságokat kötöttünk, ismerkedtünk Magyarországgal és a magyar kultúrával és sok-sok felejthetetlen élménnyel tértünk vissza.