Testvérek

2015. november 22

Pálmai Tamás\MHL

Magyar magyarnak testvére, és, hogy mennyire él e szeretet, azt a következő történet igazolja. Békés testvérvárosa Gyergyószentmiklós, melynek polgármesterét, Mezei Jánost hónapok óta „vizsgálják” a román hatóságok. A békési testület szeptember 22-én a követező határozatot hozta: „Békés Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Mezei János Urat, testvérvárosának, Gyergyószentmiklósnak polgármesterét becsületes magyar embernek ismeri, ezért életének e nehéz időszakában együttérzését és szolidaritását fejezi ki számára és jó egészséget, kitartást kíván neki a továbbiakban is.”

A kezdet: a testületi többségét adó Jobboldali Összefogás legutóbbi gyűlésén Vámos László javasolta, hogy a városvezetés írjon támogató levelet Mezei Jánosnak. Izsó polgármester Úr kijelentette, hogy nem levelet írunk, hanem határozatot hozunk erről. Így történt, hogy a tavalyi választási ellenfelek túl tudtak lépni a politikai ellentéten, és közösen találták ki a jót, az emberit. Mert így kívánta a magyarságuk. Az e sorok írója által fogalmazott határozat tehát megszületett és e válasz jött rá Erdélyből: Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Önkormányzati Képviselők! Kedves Barátaim! Megilletődve olvastam a képviselő-testület szeptember 22-én, egyhangúan meghozott határozatának kivonatát.

Többször végigolvastam, és bevallom, eleinte valószerűtlennek hatott, hogy egy ilyen mélyen emberi megnyilvánulást közigazgatási úton is kifejeztek helyzetem iránt. Egyszerűen, egyenesen fogalmaztok, mindenféle szószaporítást mellőzve. E határozat néhány sora számomra többet mond, mint hinnétek. Most, amikor lassan tíz hónapja annak, hogy az aktív közösségi szerepvállalástól távol kell maradnom, mikor azoktól is tartózkodnom kell, akiket barátaimnak ismerek, amikor földrajzi mozgásterem szűkre szabták és egyszerű látogatóként sem léphetek át a határon, minden nap aktuálisnak érzem a Korinthusiakhoz írt II. levél 4. fejezete néhány sorát: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk.” Most érzem azt igazán, hogy kik és hogyan állnak mellettem. Ez a helyzet tisztább képet ad arról, hogy kik az igaz barátaim, kik azok, akik nem csak a polgármestert, hanem az embert is látják. Nem könnyű ez az időszak, de most van időm elcsendesedni, mérlegelni, a családommal több időt tölteni.

Kedves Barátaim, egyhangú döntésetek számomra ma megerősítés hitemben, konok elszántságomban, hogy érdemes becsületes magyar emberként élni, erőt és energiát nem sajnálva tenni mindazért, ami legjobb tudásunk szerint a közösség javát szolgálja. Megerősítés abban is, hogy értékteremtő életet az igaz kapcsolatok megszilárdítása által élhetünk. Mindig hittem, hogy az igaz magyar ember arról ismerszik meg, hogy nehéz időben is lehetőségeihez mérten megingathatatlanul helytáll, barátját nehézségek között látván pedig kiáll érte. Kedves békési barátaim! A testvér települési kapcsolat egy közigazgatási szövetség lenne csupán, de tudom és érzem azt, amit az eddigi városvezetőként eltöltött évek alatt is, hogy Békés városával, a békési emberekkel nem adminisztratív, hanem emberi kapcsolatunk van. Hiszem, hogy ennek egyre erősödő szálait nemcsak távolról, de aktív résztvevőként is megélhetem az elkövetkezőkben, legyen bár települési képviseletben vagy magánemberként.

Bárhogyan is legyen, mindig örömmel találkozom veletek. Elnézve ezt a zűrös világot, azt hiszem, tényleg két nagy erősségünk van: helytállni ott, ahová rendelt a Fennvaló és kiállni mindazokért, akik igaz emberként nehéz időket élnek. Ti most ez utóbbiról tettetek bizony-ságot nem hétköznapi módon: határozatba foglaltátok az emberi együttérzést (keveseknek fordulna meg a fejében, hogy ez egy határozat keretébe egyáltalán beférhet.) Fogadjátok érte szívbéli, őszinte köszönetemet.

A Jóisten áldjon meg érte és adjon erőt, egészséget, hogy a magatok dolgában minden időben helyt tudjatok állni. Baráti köszönettel: Mezei János.