A kolibri ész tévútjai
2015. december 21.
Surján László
Napok óta kering az interneten egy De Gaulle beszéd, ami több, mint időszerű. Annyira az, hogy először rá se hederítettem: az effélék legtöbbször hamisítványok.
Erre gondolhatott, aki nemcsak a magyar idézetet küldte, hanem mellé tette a franciát is. Ezt be lehetett tenni a Google keresőbe. Ekként kiderült, hogy a szöveget a wikiquote.org oldalán is fellehető. Ezzel a hamisítás esélye nagymértékben csökkent. Vállalom tehát az ekként minimális kockázatot, s idézem a szöveget.
„Nagyon jó dolog, hogy léteznek sárga franciák, feketék, vagy barnák. Ez azt bizonyítja, hogy Franciaország nyitott minden faj számára és egy világegyetemes szemlélettel rendelkezik. Viszont ez csak egy feltétellel lehetséges: hogy ők a lakosság egy csekély hányadát képezzék. Ha ez nem így lenne, azt jelentené, hogy Franciaország már nem lehetne Franciaország. Mindenekelőtt mi egy európai fehér bőrű népcsoport tagjai vagyunk, akiknek gyökerei a görög-latin kultúra alapjaiból erednek és keresztény a vallásuk.
Ne gyertek nekem gyermekmesékkel! Muzulmánok? Jártatok ott, hogy lássátok őket? Láttátok őket turbánjaikkal és burnuszaikkal? Teljesen nyilvánvaló, hogy azok nem franciák! Azok, akik az integrációt propagálják, kolibri eszük van, még ha nagy tudósoknak is hiszik magukat.
Próbáljátok integrálni az olajt az ecettel, öntsétek össze egy üvegbe, aztán rázzátok jól össze és mégis egy idő elteltével ismét szét válnak. Az arabok, azok arabok, a franciák pedig franciák. Valóban azt hiszitek, hogy Franciaország népessége magába tudna szívni tízmillió muzulmánt, akik holnap már húszan lesznek és holnapután negyvenen? Ha most megvalósítjuk Algéria Franciaországhoz való integrációját, ha Algéria minden arabja és berbere franciának fog számítani, hogyan fogjuk tudni megakadályozni őket abban, hogy ne jöjjenek a kontinentális Franciaországba, ahol sokkal magasabb az életszínvonal?
Szülőfalvam mostani neve Colombey–les-Deux-Églises, (A-Két-Templomnál lévő Colombey,) hamarosan Colombey-A-Két-Mecsetnél lenne… (Colombey-les-Deux-Mosquées)”
Charles De Gaulle nagy ember volt, s a fentiekből láthatóan nagy szónok is. A mai történések fényében az ember nem érti a kolibri eszűeket. Miért nem látják, hogy sok évtizedes kudarcot szenvedtek az integrációval? Nem fogják fel, hogy minél nagyobb az integrálandók száma, annál kisebb esély van arra, hogy valaha is beilleszkedjenek?
De tegyük fel, hogy tévedünk, téved De Gaulle is. Akkor is baj van ezzel az egész folyamattal. A migránsok szegény országból jönnek de nem tanulatlanok. Szülőföldjük rájuk fordított kisebb-nagyobb, de mindenképp létező kiadásait Európa fejlett országai egészen egyszerűen ellopják, s közben még jószívűként ünnepeltetik magukat. A valódi multikulturalizmus olyan mint egy étterem, amelyben tetszésünk szerint rendelhetünk mondjuk japán, orosz, portugál vagy magyar ételeket. Ám, ha az orosz borscs, egy japán misoval, a portugál halászlével és a magyar hideg meggylevessel egy tányérba kényszerül, ki enne belőle? A multikulturalizmus eredetileg a másik értékeinek elismerése és tisztelete. De Európa nem becsüli az iszlám kultúrát, hanem integrálni azaz felszámolni akarja. Megfosztaná a menekülteket attól, ami bennük érték, és rájuk húzna egy európai kényszerzubbonyt. Nem fog menni. Ám ha menne, akkor alapvetően tisztességtelen volna. A terrorizmus kérdését most nem említem, nyilvánvaló, hogy nem minden migráns terrorista. Ám az eljárás, amit a kolibri eszűek terveznek, a tisztességes többséggel szemben tisztességtelen.
Közben meg már mindenről beszélünk, a schengeni határ lezárásától, az Iszlám Állam tönkre bombázásáig, csak a migráció okairól és a lehetséges megoldásról hallgatunk. Nincs szó arról, hogy az Észak-Atlanti világ gazdagságát az éhezés felszámolására, és a javak tisztességesebb elosztására kellene fordítani. Nem a WC használatnak kell egységesnek lennie a férfiak és nők számára. A megkülönböztetés nélküliség révén kapja meg a megélhetés és fejlődés esélyegyenlőségét mindenki. A most menedéket kérő is, és mindenki más, mégpedig ki-ki a maga szülőföldjén. |