A szeretet útjáról le ne térjünk
- Böjte Csaba a himnusz védelmében

2014 december 29.
Erdély Ma Hirlevél,

Fekete Réka
Háromszék

A szeretet parancsa mindannyiunknak szól: tisztelnünk, szeretnünk kell egymást. Az a román ember, aki a Románia területén élő más nemzetiségeket nem tudja tisztelni, szeretni, az Romániának árt, rosszat tesz, fájdalmat okoz az országnak, az az erdélyi magyar pedig, aki nem tudja tisztelni, szeretni román testvéreit, az nem jó magyar, nem jó keresztény – fejtette ki Böjte Csaba ferences szerzetes a Himnusz védelmében negyedik napja tartó sepsiszentgyörgyi tiltakozássorozat tegnapi megmozdulásán. Az egyórás délutáni együttlét alatt a prefektúra előtt mintegy kétezer ember énekelte el kilencszer a magyar himnuszt és kétszer a székely himnuszt, kétszer annyian, mint szerdán és tízszer többen, mint a hétfői első alkalommal.

Még sütötte a városközpont háztetőit a nap, amikor a szélrózsa minden irányából érkeztek az emberek, sietve, némán, elszántan. Negyedórás gyülekező után, négy órakor a tömeg a kormányhivatal épülete elé vonult, a Magyar Férfikórus és a Vox Humana kamarakórus hozzájuk csatlakozó tagjai megadták a hangot, felcsendült a Himnusz. A Himnusz éneklésének tiltása elleni tüntetésen többször váltotta egymást a csend és a közös ének, a ritmust hatalmas erővel törték meg Tompa László Lófürösztés című versének sorai: „... álltak, ahol csak állniok kellett, / Keserű daccal, a sorsnak szembeszegülve”. Az ismert költeményt Nemes Levente színművész mondta el, azt követően Bálint József, a Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi elnöke, a tiltakozássorozat kezdeményezője lépett mikrofonhoz.

Bálint szerint minden baj eredője június 4. (az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának napja – szerk. megj.), de „telhetnek az évek, bármilyen nehézséget el lehet viselni, mert a jövőbe vetett hit itt tart minket”.

A Déváról késve érkező Böjte Csabára váró tömeg időnként újból elénekelte a Himnuszt, egyik szünetben pedig meglepetésszerűen a készenléti felügyelőség rohammentője gördült be villogva a térre. Egy negyvenöt év körüli, fejsérüléseket szenvedett férfiért érkeztek, aki a tömeghez közeledve néhány perccel azelőtt azt mondta, csúnyán megverték. Az érintett nem volt olyan állapotban, hogy a helyszínen válaszolni tudjon kérdéseinkre, perceken belül elszállította a mentőautó.

Böjte Csabát a kétezres tömeg tapssal és a székely himnusszal fogadta. Miután a szeretet parancsáról beszélt, és elmondta, hogy románoknak és magyaroknak tisztelniük és szeretniük kell egymást, a ferences szerzetes leszögezte, Romániában nem az itt élő emberekkel van baj, nem egymásban kell keresnünk a gondot, hanem az életben van rengeteg olyan gond és baj, amit közösen kell megoldani, többek között legyenek szépek az útjaink, kivilágosítva városaink, legyenek iskoláink, óvodáink, ahová járjanak gyermekeink, legyenek jól felszerelve kórházaink – mondta. „Nekünk, Erdélyben élő embereknek, románoknak, magyaroknak össze kell tudnunk fogni.

A legnagyobb probléma Er­délyben, hogy kiürülnek városaink. Amikor Dévára kerültem huszonöt évvel ezelőtt, százezer emberről beszéltek, most szinte fele ennyien élnek itt, Brassóban négyszáz valahány ezer emberből kétszázezer maradt.” Böjte Csaba szólt arról, hogy amikor külföldön misézik, a templom megtelik magyar és román fiatalokkal, akik elmennek innen, mert a civakodást látják, nem érzik jól itthon magukat.
„Nem azért imádkozom, hogy itt, a városházán legyen székely zászló, hanem azért, hogy Bukarestben az elnöki palotára kitűzték a székely zászlót, a román trikolór mellett legyenek ott azoknak a nemzeti kisebbségeknek a zászlai, akik az elnök úrra szavaztak, akik bíznak benne. Együtt, közösen szeretnénk tündérkertté tenni Romá­niát, Erdély földjét, Székely­földet. Azt szeretném, hogy jól érezze mindenki itt magát, hogy boldog legyen, hogy fiataljaink ne vágyjanak innen el. Szeretetben, békében, jó testvérekként tudjunk itt élni.” Böjte Csaba imájába foglalta, hogy „itt, Erdély földjén nem lehet külön magyar, román, cigány, német vagy zsidó menny­ország, tündérkert, csak együtt, közösen, váll a váll mellett, összefogva tudjuk jobbá tenni, szebbé tenni világunkat”, és kérte Istent, hogy segítsen abban, a szeretet útjáról le ne térjen senki, se utcaseprő, se polgármester vagy éppen prefektus.

A tegnapi tiltakozás a székely himnusz eléneklésével ért véget, és a térről távozók ígéretével, hogy ma is ott lesznek.
Várha­tó­an a tegnapinál is többen vonulnak ma a prefektúra elé, jönnek az állomási Szent Be­nedek katolikus templom és a szemerjai református templom előtt gyü­lekezők is, valamint sokan mások, hogy együtt énekeljük himnuszunkat és meghallgassuk Kató Béla, az Erdélyi Refor­má­tus Egyházkerület püspökének, valamint a négy magyar történelmi egyház helyi képviselőjének beszédét.

A Háromszék kérdésére Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese azt mondta, azért kell ott lennünk, hogy a Himnusz soraival áldást kérjünk népünkre, nemzetünkre, más nép fiaira is, hogy tudjunk élni ezzel az áldással. Egymás ellenében nem lehet áldással élni, az nem vezet sehova, hogy egymást gátoljuk éneklésben, az érzelmek és a történelmi emlékek megélésében – mondta a lelkipásztor.