"Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."
(1. János 5:4).
A keresztyén vallás immár kétezer esztendős. Mégis aligha van olyan szervezet, amelynek mibenlétét és célját annyira félreismernék volna, mint az Egyházét és a keresztyénségét. Egyik leggyakoribb félreértés az volt, hogy a keresztyénség voltaképpen az élet harcaiban megfáradt embernek kinál pihenést. Úgy vélik az Egyház egy azílium, menedékhely, ahova az élet harcaiban elfáradtak pihenést találnak és kárpótlást hitük révén.
Ám semmi sem áll olyan messze a valóságtól, mint ez, mert a keresztyénség – annak ősi, igazi értelmében - nem pihenés, hanem harc. Harc, amelyet nem fegyverekkel vív-nak, hanem szellemi eszközökkel. Harc, amely nemharcmezőkön zajlik, hanem az emberi lélekben. Harc, amely elől lehet megfutamodni, de amelyet lehet győztesen meg-vívni.
Mi ellen folyik, vagy ki ellen ez a keresztyéni hadviselés? Vannak, akik szívesen harcolnak más keresztyén felekezetek ellen, hangoztatva a maguk igazát. Azonban meg kell látnunk, hogy ma a felekezeti harcok ideje elmult. Az ökumenizmus korában elünk, és minden igaz keresztyénnek keresnie kell az egység útját más keresztyén csoportok- kal. Sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt. Vannak mások, akik egyes személyek ellen harcolnak. Holott nekünk mindenkit be kell fogadnunk, aki hozzánk jön; nyitott gyülekezet vagyuk, azonban anelkül, hogy másokat magunkhoz csábitanánk. Aki ajtónkon belép, azt testvérként kell elfogadnunk.
Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy felvesszük a harcot az Isten-ellenes erőkkel, úgy a magunk, mint a világ életében, és kűzdünk azért, amire Jézus tanitott: "Legyen meg a Te akaratod" - Isten akarata érvenyesüljön úgy a magunk, mint mások életében. Ez a harc - harc a hitetlenség, engedetlenség, istentelenség, materializmus, pénz és vagyonimádat ellen; harc a züllött erkölcsi magatartás, viselkedés és cinizmus ellen. Hit egy magasabb rendü világban, az Isten országában, amely eljövendő, és harcolni ennekaz országnak terjesztéséért ezen a földön.
Magyarjaink közül, sajnos, ezt a harcot sokan feladták. Egyetlen érdemüknek azt tartják, hogy elhagyták Magyarországot, s úgy gondolják, ezzel megszünt minden kötelezettségük a magyarság és az egyház iránt. Elfelejtették keresztyén mivoltukat s ahelyett, hogy ők lettek volna alakitó hatással környezetükre - a környezetük alakitotta át őket a maga képére és hasonlatosságára. Ezek azok, akik teljesen közömbössé váltak keresztyén hitükhöz.
Pedig a Szentélek által növelt hit az az egyetlen fegyver, amely legyőzheti ezt a világot.
Enélkül - és ez biztosra vehető - ez a világ győz felettük!
|