A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
    HIRDETÉS
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514)626-0869
Email: itt

KERESÜNK

magyarul beszélő személyt, A Magyar Társadalmi Klub (Hungaria) keres, kiszolgálás és kisebb feladatok ellátására, hétvégenként és rendezvények alkalmával. Tel: 514-288-7966 kérje Tibort.

A Magyar Aranycsapat ez évben is megrendezi a Nemzeti Összmagyar Diákbajnokságot (sakk, bírkózás, asztalitenisz, magyar irodalom és történelem). További információ Gyuri bánál (814-586-9647)
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212
Dr. Machan Tamás
Családi fogorvos
6600. Trans Canada,
Suite 807
Pointe Claire, QC.
H9R 4S2
Tel:
514-426-4228

 

 

 

Magyar Krónika,
2017. április 4.

 írta: Gégény István

Az egyiptomi jezsuita szerzetes csodálja a pápát, de nem ért vele egyet. Szeretett volna francia állampolgár lenni, ám kétszer elutasították a kérelmét. Hazánk viszont befogadta, ez pedig jó alkalom egy kiadós beszélgetésre.


Henri Boulad március 16-án az Országházban ünnepélyesen megkapta a magyar állampolgárságot. Ebből az alkalomból interjút terveztünk készíteni vele, ám megtudtuk, hogy sok programja, előadása van magyarországi tartózkodása során, közben sorban állnak nála az újságírók hasonló interjúkészítési szándékkal. Azt láttuk helyesnek, ha a sok pihenést igénylő idős szerzetest nem terheljük tovább, ezért megállapodtunk a Boulad atyának tolmácsoló Pozsgai Nóra újságíróval, hogy kettejük személyes beszélgetésének írott változatát hozzuk nyilvánosságra a SZEMléleken. Az alábbi interjú rövidebb formában március 21-én volt hallható a Magyar Katolikus Rádióban, ide kattintva http://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/424776  meg is hallgatható. A hosszabb változatot a rádió főszerkesztőjének hozzájárulásával közöljük.

– Boulad atya immár a honfitársunk. A magyar kormány ajánlotta fel Önnek az állampolgárságot, vagy maga kérvényezte?

– Kicsit gondviselés-szerű volt, bár egyesek ezt véletlennek hívják. A múlt hónapban felkeresett a kairói magyar nagykövet, és közölte, hogy egy magas állami személyiség, nevezetesen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szeretne velem találkozni. Mondtam, hogy szívesen fogadom. Eljött hát hozzám Alexandriába, és Orbán Viktor miniszterelnök nevében kitüntetést adott át. Tolmácsolta a magyar miniszterelnök nagyrabecsülését, majd megkérdezte, van-e valami kívánságom. És akkor teljesen spontánul azt feleltem, hogy szeretnék magyar állampolgár lenni. Ő azt válaszolta: „azonnal megadom önnek a magyar állampolgárságot!”. És hogy miért kértem? Ezen csak utána gondolkodtam el. Talán gyakorlati oldala is van: könnyebb uniós állampolgárként utazni.

– Minthogy nagyon gyakran jön Magyarországra, szinte minden évben.
– Igen, az utóbbi időben szinte évente jövök. De nemcsak Magyarországra utazom, hanem Kanadába, az Egyesült Államokba és máshová. Az európai állampolgárság nagyban mentesít majd a formaságoktól. Nekem nincs időm vízumok után szaladgálni.

– Akkor miért nem lett inkább francia állampolgár?
– Kértem a francia állampolgárságot, ugyanezért, tudniillik, hogy mentesüljek a vízum meg a formaságok alól. A francia állam kétszer elutasított.

– Miért?
– Indoklás nélkül.
– Gondolom, az iszlámról vallott nézetei, vagy az Európa válságáról szóló beszédei miatt.
– Úgy gondolom. De nem adtak magyarázatot, pedig a kairói francia konzul azt mondta, hogy sziklaszilárd a pályázatom. Mégis elutasítottak. Azután nagyon magas beosztású barátaimon keresztül újra benyújtottam a kérvényemet a francia kormánynál - másodszor is elutasítottak. De nem sajnálom, mert – hogy őszinte legyek – hányingerem van Franciaország jelenlegi politikájától. Tehát jóval nagyobb megtiszteltetésnek tartom azt, hogy magyar lehetek, mint ha francia lennék. Miért? Mert sok szempontból egyetértek Magyarország álláspontjával és szellemiségével. Először is: ez az ország mélyen a keresztény hitben gyökerezik. Ez kulcskérdés számomra. Európa elhagyta a keresztény hitet, és szerintem ez okozza az utóbbi években tapasztalható hanyatlását, s ha minden így megy tovább, hamarosan az összeomlását is. Másodsorban azért örülök a magyar állampolgárságomnak, mert tetszik Orbán Viktor politikája. Tetszik a bátorsága, a határozott kiállása egy olyan Európával szemben, amelynek éppen a külső megszállása és a belső szétmállasztása zajlik. Ez olyan határozott állásfoglalást kíván, amihez az önök miniszterelnökének, az ellene zajló médiahadjárat és kritikák ellenére volt bátorsága. Magyarrá válni tehát azt jelenti számomra, hogy csatlakozom hozzá abban a küzdelemben, amit egy pusztulófélben lévő civilizáció megmentéséért folytat. Európát ugyanis az a hatalmas veszély fenyegeti, hogy elveszíti a lelkét, úgyhogy itt az ideje, hogy észhez térjünk. Ha egy kicsit is hasznára lehetek ebben a csatában, én örömmel bekapcsolódom. Talán ebből a szempontból értékes lehet a gondolkodásmódom, és az egyiptomi, keleti hátteremből származó tapasztalatom.

– Van-e konkrét terve, hogy mit kíván tenni, hogyan próbál segíteni magyar állampolgárként?
– Nem hiszem, hogy politikai harcra lennék hivatva. Szerzetes papként ez nem is feladatom. Mindazonáltal nagyon közelről figyelem a politikát, a napi eseményeket, és látom, hogy amit Magyarország tesz, – nevezetesen a V4-ek együttműködésének szorosabbra fűzése –,  valamint az Európa többi részén, például a déli országok, vagy Franciaország és Olaszország között kialakuló kis tömbök létrejötte azt jelenti, hogy Európa megpróbálja másképpen újraszervezni magát, az  identitások megőrzése, a határok tiszteletben tartása, a nyelvek és a kultúrák megvédése érdekében. Éppen itt volt az ideje! Az én tervem tehát, hogy biztatom az eltávolodást a megvásárolt és teljesen romlott médiától, valamint a globalizációtól, ami senki másnak nem jó, mint a milliárdosoknak és a bankároknak. Őszinte beszéddel biztatni kell azokat, akikben megvan a bátorság az ellenálláshoz, és meg kell állítani Európa módszeres, az iszlámbarát baloldal által támogatott iszlamizációját. Mert a baloldal egyáltalán nem törődik Európa lelkének megmentésével.
Pedig Európa már maga üzenet: egy olyan, a zsidó-keresztény kultúrában gyökerező civilizáció, olyan emberi és humanista értékekkel, amiket mindenképpen meg kell védeni. Mert ha nem, mivé lesz a világ? Európa a világ csúcsa, nemcsak a tudomány és a technológia, hanem a humanizmus és a lelkiség terén is, és az egésznek a motorja a kereszténység. A kereszténységnek, az Evangéliumnak – annak ellenére, hogy napjainkban jelentős térvesztést és válságot él át –, valami nagyon lényeges mondanivalója van a világ számára. Újjá kell tehát éleszteni a kereszténységet, de másképp, mint régen.
Én tehát nem annyira a politikai szerepvállalásban, mint inkább ebben látom a magam feladatát. Minden erőmmel támogatni szeretném azokat a spirituális és emberi értéket, amelyeket Európa képvisel.

– Magyarország ismét a nyugati támadások kereszttüzében áll, mert meg akarja állítani határainál az Európára özönlő migránsáradatot. Magyarországot emiatt embertelenséggel vádolják. Szemünkre hányják, hogy nem fogadunk szót a pápa befogadásra buzdító felhívásának, és hogy miközben a fennen hangoztatjuk a keresztény értékeket, éppen ellentétesen cselekszünk a menekültekkel. Mit gondol ezekről a vádakról?
– Azt gondolom, hogy ez zsarolás. Néhány hónapja levelet írtam Ferenc pápának. Először a bécsi püspökkel, Schönborn bíborossal küldtem neki levelet franciául, amire nem válaszolt. Aztán lefordítottam spanyolra, és újra elküldtem egy egyiptomi püspökkel. A szentatya ezúttal visszaüzent, hogy köszönettel megkapta, de úgy tűnik, nem változott az álláspontja. A levelemben kifejeztem iránta való nagy-nagy szeretetemet és csodálatomat. Rendkívüli módon tisztelem őt azért, ahogyan odafordul a szegényekhez, és az egyszerűségéért – kedvenc képem róla, amikor a menzán együtt eszik a vatikáni dolgozókkal… De megírtam, hogy két témában komoly fenntartásom van az álláspontjával kapcsolatban: az egyik az iszlám, a másik az Európába irányuló tömeges migráció, amit nem szűnik meg bátorítani. Nem értem, miért! Egy olyan ember, akiről feltételezhető, hogy jól értesült, miért mondogatja folyton egy már amúgy is rendkívül törékeny állapotban lévő földrésznek, hogy „Tárjátok ki a kapuitokat”? Ez már-már felelőtlenség! Az iszlámot pedig, úgy látom, nem kellő mélységben ismeri.

– Most anélkül, hogy kifejezetten a pápa álláspontját kritizálnánk, inkább arra lennék kíváncsi, Ön hogyan vélekedik a migrációról és az iszlámról.
– Véleményem szerint van a befogadásnak egy tűréshatára. Nem tudjuk befogadni az összes embert és a világ összes nyomorúságát! Hogyha ez veszélybe sodorja a saját belső egyensúlyunkat, a hazánkat, a családunkat, a környezetünket, a kultúránkat és az értékrendünket...
Igen, valóban befogadónak kell lennünk. Ám ha a 20 személyes hajóra fölzsúfolunk 200 embert, mind a 200 elsüllyed! Egy adott ponton meg kell húznom a határt, nemet kell mondanom, és ez nem embertelenség, hanem józan gondolkodás.
Úgy látom, Európa nem képes ekkora tömeget befogadni, főként olyanokat nem, akik nem akarnak beilleszkedni. Épp a napokban olvastam róla, milyen szörnyű helyzet uralkodik a francia külvárosokban. Az ott élő fiatalok kategorikusan elutasítják a francia kultúrát, az oktatást, a nyelvet, és közben folyton a hátrányos megkülönböztetés miatt panaszkodnak. Színtiszta illúziókat kergetünk, amikor olyanokat akarunk tömegesen betelepíteni, akik nem akarnak beilleszkedni! Álláspontom szerint tehát hogy reálisnak kell lennünk. Isten hozott mindenkit, aki Európába óhajt jönni és be akar illeszkedni, feltéve, hogy törekszik megtanulni a nyelvet, megismerni a kultúrát, elfogadja az értékrendet és betartja a törvényeket. Ha azonban a saját értékrendjét és a saját törvényeit akarja ránk erőltetni, akkor – már bocsánat a kifejezésért – jól hátsón kell billenteni, és menjen szépen haza! Ez ilyen egyszerű.

– Mit gondol az iszlamizációról? Természetes folyamat, vagy valakik rásegítenek? Ha igen, miért?
– Azt gondolom, hogy a balliberális oldal, amely eladta magát a pénzhatalomnak, manipulálja az iszlámot. Le akarják rombolni Európát.

– De hát miért? Mi értelme van Európa lerombolásának? Kinek lehet az érdeke?
– Nincs teljes képem a valóságról, de azt hiszem, hatalmas pénzügyi és gazdasági érdekek mozoghatnak a háttérben. A világban, az összes földrészen ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás. És ez a hatalmas keresztényellenes indulat közvetlen szövetségesre lelt az iszlámban. Létezik egyfajta cinkosság a globalista baloldal és az iszlám között. A tűzzel játszik, közben nem veszi észre, hogy a maga gyújtotta tűz ellene fordul, és őt is felfalja, hiszen az iszlám fasiszta és totalitárius rendszer, amely mindent el akar nyelni.

– Ön most egyszerűen csak azt mondja: az iszlám. Pont. Ön szerint tehát az iszlám önmagában totalitárius rendszer? Vagy árnyaltabb a kép és van egy mérsékelt, szelíd, barátságos iszlám – az „igazi” iszlám, és vannak a radikális, tehát az erőszakos, félelmetes muzulmánok, akiknek azonban semmi közük az igazi iszlámhoz. És - ahogyan Franciaországban szeretik mondogatni - a kettőt nem szabad összemosni.

– Az iszlám, definíciójából eredően politikus és radikális. 14 évszázada ilyennek akarja magát, ilyennek választotta magát. Aki csak modernizálni akarta, az mind-mind falnak ment és üldöztetést szenvedett. Legutóbb a nagy szudáni gondolkodó, Mahmud Mohamed Taha kísérelte meg az iszlám reformját. Úgy gondolta, a Korán toleráns és nyitott mekkai verseit kell előtérbe helyezni az erőszakos és elavult medinai változattal szemben, amit a tizedik századi muszlim gondolkodók alakítottak ki, annak a kornak az igényei szerint. Ez a nagy szudáni muszlim teológus nem hátrált meg, és a vége az lett, hogy 1985-ben Kartúm főterén hittagadásért felakasztották. Tehát az iszlám, akárhányszor mérsékelt irányt szeretett volna venni, mindannyiszor falnak ütközött. Nekem az iszlámizmus - vagyis az, amit radikális, szélsőséges vagy politikai iszlámnak neveznek -, maga a kendőzetlen, vegytiszta iszlám. Úgyhogy ne beszéljenek nekem mérsékelt iszlámról! Persze, létezik olyan, de csak a nyugati értelmiségiek fejében, és azoknak a mérsékelt muszlim gondolkodóknak a vágyvezérelt gondolkodásában, akik egyáltalán nem illeszkednek bele az iszlám teológia referenciaintézményének, az Al-Azhar egyetemnek az irányvonalába. Az Al-Azhar intézet a mai napig imámok, hitszónokok tízezreit képzi az iszlám legmerevebb, legszigorúbb, legradikálisabb és legintoleránsabb irányvonalának szellemében. Szíszi elnök többször is felszólította őket, hogy ezt fejezzék be, de hiába, semmit sem lehet tenni. Egyszóval illúziót kergetünk, ha azt képzeljük, hogy a mérsékelt iszlám kerekedik felül. És ezt nem én mondom! A napokban hallottam egy nagy muszlim gondolkodó, Ahmed Abd-el Szamad műsorát, aki 20 éve él és tanít Németországban. Kilencven részes, részenként egy-egy órás műsort készített az iszlámról. Azt mondja, hogy nem az iszlám különböző értelmezéseivel van a gond: hogy mérsékelt, szufi, vagy másféle. A probléma magában az iszlámban: az alapító szövegekben, vagyis a Koránban, a hadiszban a szunnákban, a szúrákban van elrejtve. Szerinte kerülgetjük a forró kását. Nyugaton a „wishful thinking”, a vágyvezérelt gondolkodás uralkodik. Az mondjuk, amire vágyunk – a valóság azonban teljesen más! Azután egyes nyugati mérsékelt muszlimoknál látszik az ellenfél megtévesztésének a szándéka is. Ez az úgynevezett „takijja”. Ha nem tudsz felülkerekedni az ellenfeleden, mert erősebb vagy hatalmasabb nálad, akkor kétszínűséggel mutasd magad békülékenynek. Ez történik napjainkban. Hisznek nekik, pedig hangfelvételek tanúsítják, hogy előfordul, hogy valaki franciául mond valamit, és utána ugyanaz az ember egy óra múlva a mecsetben az ellenkezőjét mondja arabul. Így hát a Nyugat és az Egyház is teljes tévedésben van, amikor azt hiszi, hogy az iszlám képes megújulni.
Ahmed Abd-el Szamad (Giza, 1972) Németországban élő író, politológus, egyetemi tanár. 2010-ben jelent meg „Az iszlám világ bukása” című könyve. Előre jelezte az „arab tavasz” bekövetkeztét és egy tömeges migráció valószínűségét.

Így ír: „A Nyugatnak az az érdeke, hogy támogassa a muzulmán világban a világi és demokratikus erőket. Nálunk pedig bátorítani kell az iszlám kritikáját, ahelyett, hogy a gyűlöletbeszédre hivatkozva elnyomnánk. Azzal, hogy békítőleg állunk az iszlamistákhoz, és eleget teszünk az obskurantista követeléseiknek az intézményeinkben, csak késleltetünk egy olyan folyamatot, amely üdvös lenne maguknak a muzulmánoknak és az egész világnak.”

– Akkor tehát semmi értelme a vallásközi párbeszédnek?
– Abban a formában, ahogyan eddig zajlott, semmi értelme sincs. Európának ragaszkodnia kell az identitásához. Az Egyháznak ragaszkodnia kell az identitásához. Semmi megalkuvás! Semmi hazugság! Semmi álszentség! Vállaljuk azt, akik vagyunk! Én nyitott és objektív párbeszédet kérek, a valóság és a történelmi tények figyelembe vételével, ahol mindenki őszintén elmondja, amit gondol. Akkor nem lehet kitérni az igazság elől. Ha én érveket hozok fel, és erre a maga egyetlen válasza, hogy elvágja a torkomat, akkor az azt jelenti, hogy nem egy platformon vagyunk. A múlt héten Alexandriában felkeresett egy muzulmánból megtért keresztény férfi, aki 15 éve tért meg, de nemrég feleségül vett egy muzulmán nőt. Elmondta, hogy a felesége feljelentette őt az apjánál.  Az após most vagy megöli, vagy feladja a rendőrségnek. „Az egyiptomi rendőrség letartóztat és addig kínoz majd, amíg azt nem mondom, hogy visszatérek a muzulmán hitre", panaszolta. Amíg az iszlám számára a párbeszéd egyetlen formája a fenyegetés és az erőszak: rendben, beszélgessünk, de játsszunk nyílt kártyákkal, és ne folytassuk tovább a jelenlegi, hazug párbeszédet! Az Egyház ma kerüli a konfrontációt, a béke ürügyén. De ez hamis béke! „Szeretet és igazság találkozik, jog és béke csókot vált”, mondja a 85. zsoltár. Szeretet igazság nélkül? Nem! Igazság szeretet nélkül? Nem! Jog béke nélkül? Nem! Béke jog nélkül? Nem! Más szóval: ha tetszik, legyen párbeszéd, de igazságban legyen. Ne csak úgy, hogy együtt kávézgatunk és egymás vállát veregetjük, mert az semmire nem vezet. Ötven év alatt, a második vatikáni zsinat óta a párbeszéd sehová sem vezetett, mert hazugságban vagyunk. A párbeszéd előmozdítói (csupa értelmiségi, oxfordi, chicagói, berlini vagy párizsi diplomával) nem akarják meghallani azok szavát, akik 14 évszázados iszlám együttélés tapasztalatának súlyával beszélnek. Az én családom 1860-ban emigrált Damaszkuszból, amikor a 20 ezer keresztényt lemészárolták. Európa nem hajlandó ezt megérteni. Pedig a saját történelmében is átélte. Az európaiak azonban nem akarnak érteni a saját történelmükből. Egyedül a magyarok kapiskálják, hogy miről van szó, hiszen 150 évig ottomán elnyomás alatt éltek, ami nem volt olyan régen, úgyhogy még tudják, milyen az. A többieknél már eltelt ezer vagy még több év. Európában ma egyfajta felelőtlenség uralkodik. Ezért akarok magyar lenni és nem francia.

– Ön a lelkigyakorlaton és másutt is Európa és a Katolikus Egyház mély válságáról, sőt, az iszlám válságáról beszélt. De mi adhat okot reményre? Azt is mondta, hogy a világban hamarosan nagy változás következik be, amiben Magyarországnak is szerepe lesz.

– Hiszek a lélek erejében. Hiszek az igazság erejében. Hiszem, hogy a jó erősebb a rossznál, mert hiszek a megváltásban, mert hiszem, hogy Krisztus győzedelmeskedik a világon. Azt mondta: „Legyőztem a világot”. Legyőzte. Látok már reménykeltő jeleket. Donald Trump például, aki egy komplett őrült, szerintem sokkal kevésbé veszélyes, mint Clinton, akinek hivatalosan győznie kellett volna.

Számomra Trump győzelme egyértelműen jelzi, hogy megmozdul a világ. Európa jelenlegi széttöredezése egyszerre rossz hír és kitűnő hír. Miért? Mert az európaiak kezdenek ráébredni, hogy becsapták őket. De itt volt az ideje, hogy fölébredjenek! Persze, hogy tele vagyok reménnyel! Biztos vagyok a győzelemben. Igen ám, de olvassuk csak el a Jelenések Könyvét! A végső győzelem nem csak úgy, hipp-hopp, egyik napról a másikra jön, hanem rettenetes, földrengésszerű változásokkal, látszólagos vereség után érkezik el. Folytonos szorongató várakozásban vagyunk, nincs előre eldöntve a győzelem. Nincs előre lejátszva a történelem. A gonosz munkálkodik.

Az aratásig ott nő a konkoly is a búzában, és nekünk szüntelen, elkeseredett harcot kell vívnunk a sötétség erői ellen. Ami pedig a társadalmunkban eluralkodó bűnt illeti: nem szabad karba tett kézzel várni, mondván hogy „hívők vagyunk, ezért optimisták vagyunk”. Nem! A hit elköteleződésre és harcra hív bennünket. És ezért mondtam Orbán Viktornak, amikor találkoztunk: „Bármiben szüksége van rám, a rendelkezésére állok”. Mert úgy érzem, Európa alapvető értékei nagyon fontosak a világ számára. És jelenleg nagyon kevés európai ország maradt, amelyik még ragaszkodik ezekhez az értékekhez. A V4: Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia ilyen, de vannak mások is. Szerintem minden azzal kezdődik, hogy a képébe vágjuk a Végzetnek, hogy „nem”! Nem hiszek a végzetben.  Én abban hiszek, hogy egyetlen ember is képes megváltoztatni a Föld színét. És ez az ember nem más, mint ön, vagy én.

– Éppen az a kérdés, hogy a „kisember” mit tud tenni. Mit tehet az egyszeri keresztény, például egy családanya, vagy a „hétköznapi” dolgozó ember?
– Mindenekelőtt lelki elköteleződésre van szükség. Másodsorban társadalmi és politikai elkötelezettségre. A kettő egymástól elválaszthatatlan. A lelki élet nem mentesít bennünket a társadalmi és politikai elkötelezettség alól. Azután pedig: beszélni kell! Beszélni és beszélni és beszélni. Van egy ragyogó eszközünk, amit internetnek hívnak. Egyetlen kattintással akár 50 ezer embert elérhetünk. És vannak, akik ezt meg is teszik. Nézzék csak a Wikileaks létrehozóját! Egyetlen ember a maga wikileaks-jével és az információs technológiájával megrengeti Trumpot, Európát és mindenkit! Olyan dokumentumok vannak a kezében, amelyekkel államfőket buktathat meg, és egész országokat dönthet romba. Egy szál ember! Egy kisember: Dávid Góliát ellen. Teréz anya a nyomor ellen. Gandhi szemben az egész brit birodalommal és Nelson Mandela szemben az apartheid rendszerrel. Mélységesen hiszem, hogy egyetlen egy ember is képes fenekestül felforgatni a világot, csak az kell hozzá, hogy higgyen az igazában és a Szentlélek, Isten lelke legyen benne. Hiányoznak ma a próféták. Nincs prófétánk. A próféta definíciójánál fogva őrült, marginális, periférián lévő ember, egy olyan figura, aki szembe megy a társadalommal és mindenkivel. Erről a fajta erőszakról beszél az Evangélium. „Isten országa erőszakot szenved”. Ez nem fizikai, vagy katonai erőszak, hanem lelki, emberiességi értelemben vett erőszak, amelynek azonban megvan a maga nyelvezete. Ma a politikai korrektség nevében nem engedik, hogy az ember megszólaljon bizonyos kérdésekben. Már nincs jogunk fizikai erőszakra, arra sincs jogunk, hogy kimondjuk az igazságot – akkor mire van jogunk? A balliberális oldal például az iszlámgyűlölet rémére hivatkozva hallgatást parancsol. Hát nem! Én olyan ember vagyok, akit nem tud hallgatni. Senki sem tud engem elhallgattatni, hacsak nem úgy, ahogy Keresztelő Szent Jánost, akinek levágták a fejét. Ha ez megtörténik, az azt fogja jelenteni, hogy az igazságot mondtam. Ezt hívják tanúságtevőnek.

Beszélgetőtárs: Pozsgai Nóra

(Képek forrása: Thaler Tamás/Wikipédia és Árvai Károly/kormany.hu)
Henri Boulad 1931-ben született Alexandriában, ősi szír családból. 19 évesen belépett a jezsuita rendbe. A teológiát Libanonban, filozófiai tanulmányait Franciaországban végezte, pszichológiai diplomáját az Egyesült Államokban szerezte. Egyiptomban megszervezte a Karitászt, nagyszabású programot indított a leprások és az utcagyerekek felkarolására, küzdött a szudáni népirtás megfékezéséért. Önfeláldozó életéért megkapta a francia becsületrendet. Ma azonban az egyház kérésére Franciaországban nem beszél az iszlámról, mert nézeteit szélsőségesnek ítélik meg. Boulad atya, ahogyan maga mondja, „politikailag inkorrekt az igazságért”. Nem konszenzusra törekszik, hanem mint korunk prófétája, Európa felébresztésén fáradozik.

 

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.