Gens sibi prodiga    

Gens sibi prodiga: önmagát pazarló nemzet. A kollektív bűnösséget és büntetést elítélő korunkban sem feledhetjük, hogy bár egy nemzet egészének nem lehetnek büntetést érdemlő bűnei, de lehetnek sajátságai. Más szavakkal, nemcsak a nyelv különbözteti meg a nemzeteket egymástól, hanem több más tényező: kultúra, gondolkodásmód, érdeklődés.
Belon Gellért egyik írásában olvasom: „A magyar gáláns nemzetség. Akit vagy amit megszeret, azért nem sajnál semmit sem, sőt, önmaga érdekét nem nézve, parádésan veti be minden erejét és vagyonát az eszme vagy a szerelme szolgálatába.” Hozzáteszi, hogy a Rákóczi és Kossuth vezette szabadságharcok is bizonyítják: nem elemző meggondolások vezettek, hanem a mindent kockára tevő nekibuzdulás.

Belon Gellért ebből vezeti le Árpádházi Szent Margit mindent odaadó elszántságát, hogy a felkínált pompa és hívság helyett a mai embertől oly idegen aszkézist válassza. Belon kifejezése szerint Szent Margit parádés magyar. Aki önmagát pazarolja.
Adná Isten, hogy a mai, alaposan megváltozott világban megértsük az önfeláldozás értelmét, és megtaláljuk annak a mi világunkban megfelelő módját. Kitartásra, következetes helytállásra, a kényelmes megfordulás helyett a kitűzött cél elérésére ma is szükségünk van.



[Belon Gellértnek az itt felhasznált írása eredetileg az Új Ember című hetilapban jelent meg 1981. január 25-én. A Szent Margit szobor Varga Imre alkotása, a Szent Gellért plébánia kertjében van. Jó lenne, ha lenne egy az ő egyéniségét, kitartását és béketeremtő elszántságát számunkra megjelenítő szobra, például a Margit szigeten. Ami megtanítana arra is, ami szavakkal nehezen kifejezhető.]