2016 szeptember 30-án a New York Times megírta, hogy a piac fél Trump győzelmétől és a részvények 10-12 százalékos értékvesztésével kell számolni, ha nem Clinton győz. Hogy mindenki megértse, nem lassan mondták ezt, mint afféle Lendvai Ildikó, hanem képen is bemutatták. Érdemes felidézni az akkori üzenetet.
Ezt már a legbunkóbb választó is megérti, vélhették az újságírás vezéralakjai. Persze az állítás, mint újságírói vélemény nem lett volna elég hatásos. Nem saját elemzésüket mutatták be az olvasóknak, hanem szaktekintélyt hívtak segítségül. JUSTIN WOLFERS közgazdász professzor a Michigan Egyetemen elemezte ki a piac reakcióját, összehasonlítva Clinton – Trump vita alatti tőzsdeindex változásokat. Ahogy a közvéleménykutatók Clinton győzelmét valószínűsítették, úgy emelkedett a tőzsdeindex. Ebből azután nem volt nehéz következtetni: A piac, állította Wolfers professzor, a Demokratákban bízik és Trump a haladás számára különleges veszély.
Ez a cikk, amelyhez hasonlót akkoriban számos változatban hallhattunk, olvashattunk, a választások előtt mintegy öt héttel jelent meg. Azaz szinte azonnal ellenőrizhető lett a jóslat. Épp az ellentétes folyamat indult meg: Trump győzelmére a tőzsde szárnyalással reagált.
Ebből persze nem következik, hogy Trump jó, Clinton rossz, de az igen, hogy a Demokraták valamit nagyon elrontottak, talán többet és fontosabbat, mint a jelöltállítást. Azt sem lehet eldönteni, hogy a professzor tévedett – jósokkal megtörténik – vagy tudatosan hazudott a kampányban. De valójában mindegy.
Talán volna értelme kielemezni a Demokraták hibáit, de a nyári meleg nem kedvez ennek. Ráadásul úgy vélem, ez a hazai liberális szürkeállomány dolga volna, bár róluk már sok éve megmondták, hogy egyre inkább szürke és egyre kevésbé állomány. Hovatovább a létezésükben is kételkedünk.
Egy dologra azonban érdemes kitérni. Liberáliséknál szokás, hogy választási vereségük után azzal vigasztalják magukat, hogy a győztes, és szerintük teljességgel alkalmatlan kormány nem húzza sokáig. Ez volt nálunk is 1990-ben: strandkormány alakult, ősszel lehullik, mint a falevél, mondták. Trump közeli bukásában is sokan reménykednek. Lelkes cikkekben számolnak be arról, hogy száz nappal a beiktatás után még nem volt modern elnök, aki ennyire népszerűtlen lett volna. Truman kezdte nagy zuhanással az elnökségét, de az még nagyon más világ volt. Ez vigaszt nyújthat a veszteseknek, bár engem azokra a hazai kormányellenes cikkekre emlékeztet, amelyekben lelkesen temetik a Fideszt, ha 1-2 százalékkal kisebb népszerűséget mérnek valamelyik hónapban.
Az éremnek azonban van egy másik oldala. Nálunk az, hogy 2006 nyara óta a mai kormányoldal töretlenül vezeti a közvéleménykutatásokat, ez pedig tizenegy év. Trump esetén az érem másik oldalán az áll, hogy noha a leadott szavazatok számában tavaly Clinton mintegy 2,9 millió szavazattal megverte Trumpot, aki ekként csak a megnyert elektorok nagyobb száma miatt lett elnök, most 43:40 arányban Trump nyerné a meccset.
Világ liberálisai szörnyülködjetek!
|