Már tavaly nyáron olvashattuk a magyar interneten azt a nyílt levelet, amely csupa csípős kérdést tartalmazott. A levél Merkel asszonynak volt címezve, s a kérdések sora után megjósolta Merkel bukását.
Érdekes elolvasni most, a CDU bukással felérő győzelme után. A levél osztrák írója, Norbert van Handel, nem közismert személy Magyarországon. Nehéz hitelesen felmérni, hogy szavának mennyi súlya van. A címben feltett kérdésre, hogy „Milyen jogon, Merkel asszony?” – nem lett volna nehéz válaszolni, bár azt gondolom, hogy válasz soha nem született meg. Merkel demokratikusan megválasztott kormányfő, s ez adja meg neki a jogot, hogy irányítsa az országát, ahogy tudja. Ha nem sikerül ezt közmegelégedésre tennie, négy évente módja van a megbízóinak korrigálni. Most, 2017-ben nem tették, de jelzést adtak, amit nem lehetett kellemes meghallani, és nem is lehet nem figyelembe venni.
Ha a CDU/CSU ésszerűen gondolkodik, a kancellár asszonnyal egyetértésben elkezdik felépíteni azt a valakit, aki 2021-ben ismét győzelemre vezeti őket. Az addig jelentősen kopó Schulz nem lesz túl veszélyes ellenfél.
Az esélyek latolgatása érdekes agytorna, viszont semmi jelentősége nincs. Van azonban az említett nyílt levélben egy kérdés, amivel érdemes, sőt kell is foglalkozni. Idézem szószerint:
Milyen jogon támogatja a TTIP-et, amely Európát egyre inkább az amerikai multik és pénzpiacok kezére játssza?
A levelet, mint említettem már tavaly nyáron magyarul is olvashattuk, pontosabban június 11-én jelent meg. Vagyis jóval Trump elnökké választása előtt. A TTIP azóta halottnak látszik, az új elnök károsnak ítélte meg az amerikai érdekek szempontjából. Változtat-e rajta, avagy hátra arcot vezényel és lenyeli ezt a békát is, nem tudom. De Trump, ha nem is külpolitikai zseni, a gazdasághoz és a pénzhez ért. Ha pedig ő fékezni akarja a TTIP-et, akkor Handel úr kérdése, amellyel tíz magyar közül szerintem hét vagy nyolc biztosan egyetért, hibás. Ha a TTIP egyértelműen amerikai érdek volna, Trump gőzerővel nyomná keresztül mindenkin.
Mindebből pedig az következik, hogy lehetünk bármilyen komolyan meggyőződve arról, hogy valami jó vagy rossz, igen gyakran ezt minden reális ismeret, azaz minden alap nélkül tesszük. Épp értelmiségi voltunk kívánja meg, hogy kétkedve fogadjunk minden megállapítást, s ne csatlakozzunk semmilyen érzelmekre alapozó véleményhez. Az európai vagy épp az amerikai érdek zászlóját könnyű lobogtatni, de ebből még nem következik, hogy igazunk is van.
Kételkedni jó. |