Bolond világban élünk, az biztos. Mert van valami elképesztő abban, hogy egy pornólap tulajdonosa tíz millió dollárt ígérjen egy olyan információért, ami miatt a megválasztott amerikai elnök leváltható.
Hogy ez a jutalom piszkált fel néhány pszichiátert, vagy maguktól is ilyenek, nem tudom, de híre jött, hogy szerintük az elnök gyógyíthatatlan személyiségzavarban szenved, nárcisztikus. (Az ilyen ember mértéktelenül énközpontú, önszerető, a másik ember érzéseit, gondolatait nem veszi figyelembe. Magát olyan embernek tartja, akinek különleges jogai vannak. Kapcsolatai felszínesek, társaira azért van szüksége, hogy kiszolgálják, felnézzenek rá és elismerjék. Rövid ideig megnyerően is viselkedhet annak érdekében, hogy mások elismerését érezze.) Ez a nemzetnek kárt okoz, tehát le kell váltani.
Amerika az amerikaiaké, majd megoldják a maguk dolgát. Próbáljuk meg inkább a nárcisztikus személyiségzavar jegyeit nem egyes emberekre, hanem pártokra vonatkoztatni. Olvassuk így a leírást: Az ilyen párt mértéktelenül énközpontú, önszerető, a másik pártok érzéseit, gondolatait nem veszi figyelembe. Magát olyan pártnak tartja, amelynek különleges jogai vannak. Kapcsolatai felszínesek, más pártokra azért van szüksége, hogy kiszolgálják, felnézzenek rá és elismerjék. Rövid ideig megnyerően is viselkedhet annak érdekében, hogy elegendő szavazathoz jusson.
Nem, nem fogom megnevezni, hogy melyik pártot fedeztem fel a fenti bekezdésben. Semmi esetre sem azt, amelyik a „különleges jogot” a választóktól kapta. A megbélyegzésnél fontosabb, hogy találjunk jó módszert a diagnózis felállításához. Az énközpontúságot érzem fontosnak és jól felismerhetőnek. Az ilyen párt nem foglalkozik azzal, hogy bárkit is meggyőzzön a maga jó voltáról. Képviselői pártjukat és önmagukat is tökéletesnek tudják, és elvárják, hogy ezt mindenki el is ismerje. Üzeneteik tehát nem önmagukról szólnak, nem azt akarják bizonyítani, hogy ők jók, hanem azt, hogy jobbak. Ezért a többiek rossz voltát hangoztatják. Ezek a pártok tehát nem magukról beszélnek a kampányban, hanem a többiekről.
Egy vidéki kampánygyűlésen történt, még 1998-ban, hogy miutá na jelölt elmondta a mondókáját, felállt egy atyafi, és azt mondta: Magára fogok szavazni. Nem azért, amit mondott, hanem azért, amit nem mondott: egy rossz szava nem volt a többi jelöltről.
Azt javaslom tehát minden pártnak, hogy saját terveivel és az emberek problémáival foglalkozzon, s ne a többieket szapulja. Nem féltem a magam kedvencét, hogy e tanácsadás miatt erős lenne a verseny. A nárcisztikus ember nehezen, a nárcisztikus párt pedig egyáltalán nem gyógyítható. Pedig tudhatnák: ami valaminél jobb, még akár rossz is lehet. Ezért, mint választó a jó pártot keresem, nem a másokhoz viszonyított jobbat.
Bolond világ, amelyben a demokrácia világméretű őrzői képtelenek elviselni egy választás eredményét.
Trump lehet, hogy nem jó, de ő volt a jobb. Nekünk most könnyebb a helyzetünk. Jó pártot kell választanunk, s a mindig mindennek ellentmondókat talán be sem kellene engedni az ország házába. Hiszen nemekből nem lehet országot építeni, csak igenekből. A rosszra, a bajra, a veszedelemre kell nemet mondani. Az ország építésére igent. Legyen szó hídról, vonatról, múzeumról, kórházról, családtámogatásról vagy óbudai gátról.
Mit lehetne kezdeni azokkal, akik ezt fordítva teszik? A bolond világ részei ők, s mi tudjuk, bolond lukból bolond szél fúj.
|