Orbán Viktornak „nemcsak a kormányzása káros, hanem mindaz, amit képvisel. Nemcsak a légkört mérgezi, hanem a lelkeket is” – jelentette ki állítólag Gurmai Zita. Mondta ezt épp azokban a napokban, amikor a lélekgyógyulás jeleit tapasztalhattuk az országban. Ilyen jelnek tartom a reformáció 500 éves évfordulóját, amit a magyar protestánsoknak úgy sikerült megünnepelniük, hogy semmiféle felekezeti súrlódást nem okoztak. A régi harcokat „békévé oldta” az emlékezés. Gurmaiék ajkai szerencsétlenkedését követően pedig a katolikusok körében lett kézzelfogható, hogy valami történt az országban. Gurmainak annyiban igaza van, hogy olyan változások zajlanak Magyarországon, amelyek világtendenciákkal ellentétesek.
E változások egyébként függetlenek a kormánytól, bár nincsenek a kormány ellenére, sőt.
A vallás látványos meggyengülését tapasztaljuk világszerte, s közben több mint húszezer katolikus tartott egy órás szentségimádást Magyarország minden szegletében. Valami történt, s a korszellemmel ellentétesen. Gurmai a magyarok lelkiállapotát tartja kórosnak, vele ellentétben azonban épp a világtendenciák látszanak betegnek. A hivatalosságok világszerte már évek óta elhagytak minden vallásos külsőséget. Nincs karácsonyi üdvözlet, csak „szezonális” köszöntés. A keresztény témájú művészeti alkotások lekerültek az üdvözlő lapokról, hol elrejtik, hol tiltják például a jászolt vagy húsvétkor a bárányt. A vallás magánügy, ez az egyik indok, a másik pedig az, hogy ne sértsük a nem keresztények érzékenységét. A muszlimokra hivatkoznak pedig épp az ateistákat zavarja, ha az elhagyott vallásra emlékezteti őket valami. („Saul, Saul, nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.”)
Ebben a légkörben a 2020-ban esedékes Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve Magyarországon egy órás szentségimádást hirdettek meg november 25-én délután öt órára. A szervezők célszámot is megjelöltek, remélték, hogy lesz húszezer ember, aki erre vállalkozik. Hogy az egész akció végképp lehetetlen küldetésnek tűnjék, még regisztrációra is kérték a résztvevőket. Reménytelen, mondta még sok plébános is.
A fele sem lesz meg, zúgták a pesszimisták.
A szervezők minden egyes templomot, kápolnát, ahol megszervezték a szentségimádást, felhelyeztek a Google térképre. Ezek az imahelyek kirajzolták Magyarországot. Pontosabban a magyar nyelvterületet. Dél-Szlovákia, Kárpátalja, Székelyföld, Délvidék, sőt a diaszpóra is megmozdult: Tokiótól Vancouverig, Koppenhágától Bariig jelentkeztek a katolikus magyarok. A résztvevők száma 25000 felett van.
Valami történt tehát. Ez a szombat este, Krisztus Király vigíliája, rácáfolt a pesszimisták s a fanyalgók kétkedésére. Megmozdultak a magyar katolikusok. Képesek voltak tömegesen oda vinni a gondjaikat, bajaikat és reményeiket, ahová kell: az Úristen elé.
A vallásukat gyakorló francia katolikusoknak csak durván a fele hiszi, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van a kenyér és a bor színe alatt. Magyarországról ilyen felmérést nem ismerek, de ez a húszezres tömeg azt jelenti, hogy a hit él, pontosabban éled az országban. Külön érdemes szólni a határon túli területekről. A nemzet határmódosítás nélküli egyesítésének jeleként megmozdult a kisebbségbe szorult magyarság is
A helyzetükre jellemző, hogy volt, ahol a közös imádságra magánlakásban került sor.
Jövőre azt tervezik a szervezők, hogy átlépnek a magyar nyelvhatáron és közös imára hívják a többi nemzetet is. Ezen a hídon már nemcsak a magyar-magyar kapcsolatok normalizálódhatnak, hanem közeledhetünk a Kárpát-medencén belüli megbékélés felé is. Hiszen ugyanannak az Atyának gyermekei vagyunk. Talán nem hiába kéri az ének, hogy „forrassz eggyé békességben, minden népet, nemzetet. 1938-ban ez nem sikerült. Igaz, akkor Hitler nem engedte, hogy a németek eljöhessenek a budapesti Eucharisztikus Kongresszusra. Szerencsére más időket élünk. Annyira más időket, hogy például Sátorosbányán, ahol 315 lakosból 265 szlovák és csak 22 magyar, szlovák nyelvű szentségimádással csatlakoztak. Az előzetes regisztráció szerint nyolcan. (Ezt a számot általában kétszer, háromszor meghaladta a tényleges résztvevők száma.)
A következő pár év egyik fontos feladata, hogy tudatosodjék: az Eucharisztikus Kongresszus természetesen nemzetközi, azaz az egész világ katolikusainak ügye, de különösen a rendezőké. Mi viszont magyarok nemcsak azokat a magyarokat tekintjük rendezőknek, akik magyarként kerültek át más országokba, hanem azokat is, mint például a sátorosbányaiakat, akik velünk együtt alkották és alkotják a Kárpát-medence népeit.
Mondják, hogy napjaink ezer gondját-baját csak a keresztény értékekre támaszkodva lehet megoldani. Szép szavak, legyintenek erre sokan. A szombat este letérdelők bizonyították, hogy van erő bennük, hogy az oly igen szükséges vallási megújulás, a korszellem kórságának gyógyítása lehetséges, és talán épp innen, Közép-Európából indulhat ki.
|