Január 25.:
1802. született Debreczeni Márton bányamérnök,
költõ Debreczeni Márton, a XIX. század
elsõ felének legjelentõsebb magyar bánya-
és kohómérnöke 150 éve, 1851.
február 18-án húnyt el Kolozsvárott.
Magyargyeromonostoron született 1802. január 25-én.
1823-tól Selmecen, a Bányászati és
Erdészeti Akadémián folytatta tanulmányait.
1825-ben bányagyakornok, késõbb napidíjas
olvasztómester lett Radnán. A csertési
kohóüzem kémlõhelyettesévé,
majd Zalatnán kohóellenõrré, kohónaggyá
nevezték ki. Az erdélyi kincstár tanácsosa
is volt.Az erdélyi bányászat igen sokat
köszönhet neki: újítások sorát
vezette be a bánya- és kohótechnikába.
Neki köszönhetõ a XIX. század elejére
leromlott erdélyi bányászat újrateremtése,
az elhanyagolt üzemek fejlesztése. Nevéhez
fûzõdik a vajdahunyadi vasgyár korszerûsítése
és átszervezése. Legjelesebb találmánya
az olvasztókemencék levegõellátását
tökéletesítõ csigafúvó.
Zalatnán az 1830-as évek végén
saját tervezésû gõzmozdonyt épített
a kohók kiszolgálására. A kohósalakot
õ használta elõször kéngyártásra,
és bevezette a vasgálic- és rézgálicgyártást.
Megoldotta az aranynak és az ezüstnek feketeszénbõl
való „kifejtését”.Debreczenit
1848-ban az erdélyi országgyûlés,
az unió-bizottmány egyik tagjává
választotta. Pesten, a bányászati ügyek
vezetõjeként a Pénzügyminisztériumban
miniszteri tanácsosa lett. A szabadságharc után
perbe fogták, fizetését felfüggesztették.
A kohók mellett szerzett higany- és ólommérgezés
leverte a lábáról. A háborús
események miatt szünetelõ erdélyi
bányákat és kohókat megkísérelte
üzembe helyezni, eközben tüdõgyulladást
kapott, és meghalt. A hagyatékát feldolgozó
gróf Mikó Imre mintegy 3000 oldalnyi, kézzel
írt bányászati és kohászati
szakmunkát és szépirodalmi mûveket
talált.
(Kiss Csongor, Élet és
Tudomány, 2001.01.07.)
Január 25 .:
1945. rendelet a népbíráskodásról
-1949. KGST megalakulása
Január 26.:
Nemzetközi Vámnap (1993-)
Január 26. és
febr. 1.:
1984. A Hírmondó januári számában
megjelenik Krassó György nyilatkozata az 1956-os
forradalomról, amelyet a SZER Kasza László
szerkesztésében sugároz. Krassó
emléktáblát avattak Londonban és
Budapesten Két városban is emléktáblát
állítottak szerdán Krassó Györgyre
emlékezve, a néhai forradalmár egykori
barátai. A Fõ utcában a Fõvárosi
Önkormányzat, Londonban pedig az ottani Magyar
Kulturális Egyesület állított emléktáblát.
Igen késõn, halála után csaknem
tizenegy évvel avattak elõször emléktáblát
Krassó György tiszteletére, igaz, akkor
mindjárt kettõt is. Krassó, a rendszerváltás
idején, a Magyar Október Párt legemblematikusabb
figurájaként vált ismertté. Pártja
látványos, radikális akciói miatt
azonban a politikai pártvonalra szorult akkoriban.
Hiába kezdeményezett tárgyalásokat
az ellenzéki egységrõl, szóba
sem álltak vele... Mécs Imre, az egykori harcostárs
a Fõvárosi Önkormányzat állította
táblánál idézte fel emlékeit
Krassóról, az örök lázadóról,
a gyengék védelmezõjérõl.
Mécs szerint Krassó még a börtönben
is lázadt: hiába büntették meg idõrõl-idõre
felkiabált séta közben rabtársainak,
így tartva bennük a lelket. Vagy dacolt a szabályokkal
és telefonkagylóból épített
rádión hallgatta a híreket, mert õ
a börtönben is éhezett a hírekre.A
szabad demokrata politikus felidézte azt is, hogy Krassó
Györgyöt kiszabadulása után szinte
azonnal újra bebörtönözték nyolc
hónapra. Az, hogy nem kellett újra börtönbe
vonulnia annak köszönhette, hogy az új bírósági
perben összezavarta a tanúkat, így felmentették."Az
már egy másik történet, hogy a bírónõ
késõbb szerelmes lett bele és közös
gyermekük is született" - emlékezett
az egykori fogolytársra Mécs, hozzátéve,
hogy "Gyuri szerette a nõket". Hosszan ecsetelte
Krassó szerepét az ellenzéki mozgalmakban,
illetve úgy vélekedett: kényszerû
emigrációja után bajtársa szinte
"haragudott ránk, hogy majdnem megcsináltuk
a rendszerváltást nélküle".
Elismerte, hogy ekkoriban mindenki megrémült radikalizmusától,
"így mi a kerekasztal lovagjai is" - utalt
az Ellenzéki Kerekasztal résztvevõinek
akkori reakcióira. Szavai szerint Krassó György
, 56 igazságáról azt hirdette: a forradalomnak
nem voltak kiemelt hõsei, de harcosa volt az utca népe,
a munkások és mindenki, aki a rendszeren változtatni
akart... Demszky Gábor az emléktábla
avatáson arra hívta fel hallgatósága
figyelmét, hogy Krassó György egy permanens
forradalmár volt, aki a Kádári konszolidáció
idején is folyton provokálta a hatalmat. Demszky
az egykori barátról, mint egy õszinte
pesti arcról beszélt, aki az 56-os Budapestet
jelenítette meg."Perben állt mindenkivel
és egy olyan abszolút igazságot keresett,
ami talán nem is létezik" - vélekedett...Tamás
Gáspár Miklós felidézte az ellenzéki
éveket, amikor Krassó volt a szamizdat-ipar
pénztárosa, illetve amikor "odamentem hozzá
pénzért úgy fogadott, hogy épp
ül a szobámban három spicli, és
mintha ez nem számítana, a lehetõ legtermészetesebb
módon visszament, leült az ágya szélére
és folytatta velük a diskurzust".Demszky
utólag látta ennek a találkozásnak
a nyomait a titkosszolgálati iratok között,
ami igazolta Krassó félelmeit, mert vendégei
valóban ügynökök voltak és háromféleképp
interpretálták szavait. Demszky szerint Krassó
sajátossága volt, hogy senkirõl nem mondott
jókat, így a titkosszolgálatok által
összegyûjtött anyagok arról szólnak,
kinek mi volt a hibája. Demszky úgy véli:
ha Krassó ma élne "nem értene egyet
velünk, megglosszázná még a mostani
megemlékezést is"...Krassó Györgynek
állítottak emléktáblát
a londoni Russell Squaren szerdán. Nagy Imre és
Göncz Árpád egykori fogolytársa,
akit annak idején 10 évi börtönre
ítéltek az 1956-os forradalomban vállalt
szerepéért, 1985-89 között élt
a brit fõvárosban, ahol a BBC és a Szabad
Európa Rádió munkatársaként
dolgozott. 1991-ben bekövetkezett halála után
özvegye, Háy Ágnes a londoni Russell Square-en
lévõ parkban diófát ültetett
emlékére. Itt avatott emléktáblát
az '56-os forradalmárnak a londoni Magyar Kulturális
Központ.
(Bogád Zoltán, 2002.
október 23., index.hu)
Január 28 .:
1958. Münnich Ferenc kormányt alakít
-1989. Pozsgay Imre kijelenti a rádióban, hogy
1956 népfelkelés volt
Január 30.:
A lepra elleni harc világnapja (WHO, 1953-)
Január 31.:
A béke napja
Február 1.:
A civilek napja Magyarországon (1998-)
Február 2.:
A vizes élõhelyek világnapja (Ramsari
egyezmény, 1971-) Hivatalos elnevezése: EGYEZMÉNY
A NEMZETKÖZI JELENTOSÉGÛ VÍZES TERÜLETEKRÕL,
KÜLÖNÖSEN MINT A VÍZI-MADARAK ÉLÕHELYÉRÕL
1971-ben Ramsarban fogadták el (Irán), 1975-ben
lépett hatályba. Hazánk 1979-ben csatlakozott
hozzá. Jegyzõkönyv készült
1982-ben Párizsban, amely 1986-ban lépett hatályba.
Az egyezmény célja a vizes élõhelyek
megõrzésnek elõsegítése
és ehhez megfelelõ jogi, intézményi,
együttmûködési keretek biztosítása.
Az egyezmény alapállása nem tiltó,
az ésszeru hasznosítást nem tiltja. Természetesen
jellegének megfelelõen egy-egy terület
ésszerû hasznosítása mást
és mást jelent. A természetvédelmi
egyezmények közül a legrégebbi globális
nemzetközi szerzõdés. Részesei valamennyi
földrészen megtalálhatók. Az egyezmény
értelmében "vizes területnek tekintendõk
azok az akár természetes, akár mesterséges,
állandó vagy ideiglenes mocsaras, ingoványos,
tõzeglápos vagy vízi területek,
amelyeknek vize álló, áramló,
édes, félédes, sós, ideértve
azokat a tengervíz-területeket is, amelyek mélysége
apálykor nem haladja meg a hat métert."
Minden Részes Államnak legalább egy területet
jelölnie kell a "Nemzetközi fontosságú
vizes területek jegyzékére", az ún.
Ramsari Listára (ramsari terület). Hazánk
eddig 13 területet, mintegy 115.000 hektárt jegyeztetett
be. (Pl. Kis-Balaton, Fehér-tó, Hortobágyi
halastavak, Fertõ-tó stb.) A Részeseknek
gondoskodni kell e területek ökológiai jellegének
megorzésérõl. Az egyezmény titkársága
Glandban (Svájc) muködik, jogi személyiséggel
rendelkezõ háttérszerve a nemzetközi
Természetvédelmi Szövetség (IUCN).
Az 1982-ben csatolt jegyzõkönyv néhány
jogi, eljárási kérdést pontosított.
(MAGYAR TERMÉSZETBARÁT
SZÖVETSÉG)
Február 5.:
Gábor Zsazsa születésnapja
Február 6.:
A magyar rádiótechnikai fegyvernem napja