ÁPRILIS
Április 19
- 30
| Magyar Krónika, április
19. |
| |
| Montreál
|
Április 19.:
1828. született Zsolnay Vilmos keramikusművész, nagyiparos
MAGYAR TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA-ÖRTÉNETI MŰHELY, a modern magyar
kerámia úttörője 1900. március 23-án hunyt el szülővárosában,
Pécsett. Tanulmányait a bécsi Polytechnische Institutban
végezte. Apja, Zsolnay Miklós 1852-ben Pécsett gyáralapítási
kérelmet nyújtott be, s az engedélyt, illetve a létesítményt
1854-ben átíratta Ignác fiára. Ezt vette meg Zsolnay Vilmos,
s ennek helyén létesült az Első Pécsi Czement, Chamotte és
Tűzbiztos Agyagáruk Gyára, amelyben épületdíszítő terrakotta,
tűzálló tégla és mázas használati edény készült. Mivel Zsolnay
nem volt szakképzett keramikus, az üzem vezetésére külföldi
szakembereket szerződtetett. Közben kémiát és technológiát
tanult, s a külföldi szakemberektől szerzett tudásával 1872-től
már maga vezette üzemét. A manufaktúra fejlesztése, az áru
minőségének javítása és a költségek csökkentése érdekében
rendszeresen vizsgálta a környéken található agyagokat. Állandóan
kísérletezett az edény anyagának javításával, és igyekezett
művészi színvonalra emelni a díszítést. Az 1878. évi párizsi
világkiállításon egy addig nem ismert, a szakemberek által
porcelánfajansznak nevezett termékkel jelent meg. A porózus
cserepet magas hőmérsékleten olvadó, ólommentes mázzal vonta
be, majd az alapmáznál alacsonyabb olvadáspontú mázzal adta
meg a díszítést. Az eljárással elnyerte a világkiállítás
nagy aranyérmét és a francia becsületrendet. Az 1880-as évek
közepén kezdte meg a kályhacsempe-, a sómázas kőagyagcső
és a samotthoz hasonló masszaösszetételű, faragható pirogránit
épületkerámia-elemek szállítását. A Mátyás-templom, a kassai
dóm, a Vajdahunyad-vár, a máriafalvai templom és a Parlament
jelzik sikereit. Wartha Vince műegyetemi tanárral együttműködve
az 1890-es évek elején kidolgozta a piros színű, eozinnak
nevezett fémfényű mázat, majd az eozin zöld, kék és egyéb
színben játszó változatát.
(sulinet)
1890. Orbán Balázs utazó, néprajzi gyűjtő halála
Április 21.:
1799. született Táncsics Mihály író, forradalmár.
-1850.Wesselényi Miklós reformpolitikus, az "árvízi
hajós" halála.
Április 22.:
A Föld Napja.
Április 24.:
1913. született Jékely Zoltán költő, író, műfordító; Áprily
Lajos fia.
Április 26.:
1879. született Miklós Jenő író, újságíró, kritikus.
Április 27.:
1904. született Jancsó Miklós farmakológus, író.
Április 28.:
1754. született gróf Széchényi Ferenc (1754 - 1820) főispán,
helyettes országbíró, a Magyar Nemzeti Múzeum és Könyvtár
megalapítója. Nevét az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
A Széchényiek a Nógrád vármegyei Alsószécsénykéről származnak.
Belőlük több híres államférfi, katona és főpap is kikerült,
akik érdemeik elismeréseként nemességet, majd grófi címet
kaptak. A családi vagyont Széchenyi György(1592 - 1695) alapította
meg, aki a papi pályán ért el kimagasló eredményeket. Pécsett,
Veszprémben, Győrött, püspök volt, később kalocsai, esztergomi
érsek és Magyarország prímása lett. Gazdag emberré vált,
birtokot, házat testvérének is vásárolt, saját földjeit -
szerte az országban - végrendeletében Lőrinc gyermekeire
hagyta, ahol azután az utódok nagy része született és élt.
Mivel Ő a papi hivatást választotta, a család Lőrinc nevű
testvérében folytatódott, aki már Gyöngyösön élt, s ott is
nevelte fel gyermekeit, de öreg napjait már Nagyszombaton
töltötte. Lőrinc egyik fia II. György volt, s az ő egyik
dédunokája - többek között - Széchenyi Ferenc (1754 - 1820)
is, aki Széplakon született 1754. április 28-án. Tanulmányait
a bécsi Teresianumban végezte. Ennek befejezése után 1776-tól
a kőszegi kerületi tábla ülnöke lett, majd a horvát báni
tábla elnökévé választották, és 1783-tól a horvát bán helyettese
lett. 1777. augusztus 17-én házasságot kötött gróf Festetich
Juliannával, aki szintén nagy műveltségű haladó családból
származott. Házasságukból hat gyermek született. Első fiuk
a György nevet kapta, de ő még az 1778-as születési évében
meghalt. Második fiuk három évvel később Horpácson jött a
világra, s a keresztségben a Lajos nevet kapta. Két lányuk
közül az első, Franciska 1783-ban Cenken, a második, Zsófia
1788-ban Bécsben született. Pál fiuk egy évvel később - szintén
Bécsben - látta meg a napvilágot, s utolsóként érkezett a
később legnagyobb magyarként ismertté vált István. Széchenyi
Ferenc 1785-től - II. József idején - a pécsi kerület királyi
biztosa volt, de erről a tisztségről 1786-ban lemondott,
és Belgiumba, majd onnan Angliába utazott. Miután hazatért
- 1798-tól - a Somogy vármegye főispánja címet adományozták
neki, s egyben a Dráva és Duna szabályozásának királyi biztosa
is lett. 1799-ben ő lett a főkamarás-mester, 1800-tól pedig
az országbíró-helyettes. 1808-ban megkapta az aranygyapjas
rend nagykeresztjét. 1802. november 25-én kelt alapító-levelével
11884 nyomtatványból, 15000 kötet könyvből, 1152 kéziratból,
142 térképből és réz-metszetből, 2029 nemesi címerből és
2665 éremből álló gyűjteményét a magyar nemzetnek ajándékozta,
amelyet később cenki könyvtárának gyűjteményével (6000 darab
rézmetszet és 9206 kötet könyv) egészített ki. Alapítói érdemét
az 1807. évi országgyűlés a 24. tc.-ben törvénybe iktatta.
Tagja volt a göttingeni és jénai egyetemeknek, majd 1812-től
a bécsi Tudományos Akadémiának. 1815-ben átadta Istvánnak
a cenki uradalmat és kastélyt, majd öt évvel később, 1820.
december 13-án meghalt, Bécs városában. (sulinet)
1794. született Jósika Miklós báró, író, politikus.
1894. született Molnár C. Pál festő.
Április 30.:
1870. született Lehár Ferenc zeneszerző. (Komárom, 1870.
ápr. 30. - Bad Ischl Ausztria, 1948. okt. 24.): zeneszerző,
karmester. Apja katonakarmester volt, az ő szolgálati áthelyezése
folytán került ~ 1880-ban Bp.-re, ahol a Nemzeti Zenedében
Tomka István tanítványa, majd a prágai konzervatóriumban
Anton Bennewitznél hegedülni tanult 1888-ig. 1890-től kezdődően
12 éven át katonakarmesterként működött Losoncon, Polában,
Triesztben, Bp.-en, Esztergomban és Bécsben. Zeneszerzői
munkásságát operakompozíciókkal kezdte (Kukuska, 1896). Bécsben
1902. nov. 21-én mutatták be első operettjét, a Bécsi asszonyokat,
amely világsiker lett és meghatározta további munkásságának
fő területét. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban
töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. Az 1926
- 38-as esztendőkben Berlinben élt. 1943. febr. 20-án Bp.-en
a Garabonciás bemutatóját dirigálta. A II. világháború után
Zürichbe költözött, és csak röviddel halála előtt tért vissza
Ausztriába. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője,
operettjeiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett
fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett
stílusát. - Fő művei: Operettek; Drótostót (Bécs, 1902);
Víg özvegy (Bécs, 1905); Luxemburg grófja (Bécs, 1909); Cigányszerelem
(Bécs, 1910); Éva (Bécs, 1911); Frasquita (Bécs, 1922); Paganini
(Bécs, 1925); A mosoly országa (Berlin, 1929); Giuditta (Bécs,
1934); Garabonciás (a Cigányszerelem átdolgozása, Bp., 1943);
továbbá zenekari művek, keringők, indulók, dalok. - Irod.
Ernst Decsey: F. L. (München, 1924); Maria von Peteani: F.
L. Seine Musik, sein Leben (Wien, 1950). - Szi. Zsigray Julianna:
Tragikus keringő (Bp., 1959).(Magyar Életrajz Lexikon.)
1978. Halasi Mária újságíró, író halála (Bp., 1931. máj.
5. - Bp., 1978. ápr. 30.): újságíró, író, ~ Andor leánya.
1952-56-ban a Művelt Nép munkatársa, majd a Színház és Mozi
rovatvezetője lett. Az ELTE-n magyar szakon végzett (1957).
1957-63-ban az Ország Világ, majd 1965-71-ben a Tükör munkatársaként
a belpolitikai rovatnál dolgozott. A kaposvári Csiky Gergely
Színház bemutatta az Akkor, egyetlenegyszer c. darabját (1968.
márc. 6.). 1971-76-ban a Magyar Hírlap főmunkatársa, 1976-tól
haláláig a Pesti Műsor helyettes felelős szerkesztője volt.
Színes írásaiban a mindennapi élet társadalmi és egyéni problémáival
foglalkozott. Az utolsó padban c. művét probléma-érzékenysége,
problémafelvetése az egyik legkedveltebb ifjúsági könyvvé
tette. Az Ólombetűs vallomások sorozatban televíziós dokumentumfilm
készült róla. - Fő művei: A szerelem jogán (riportok, Bp.,
1961); Az utolsó padban (r., Bp., 1963, finn és orosz nyelven
is); Mindennap szenzáció (r., Bp., 1966); A lépcsőháztól
balra (r., Bp., 1966); A belvárosi fiú (r., Bp., 1970); Egyszer
csak csöngetnek (ifjúsági r.,Bp.,1975); Kölcsönkért szülők
(ifjúsági r., Bp., 1976). -Irod. Dobicz János: H.M. gyermekhősei
(Könyv és nevelés, 1976.4-5.sz.); Vasziljeva, Larisza: Két
magyar gyermekkönyv sikere (Szovjet Irodalom, 1979.2.sz.).
(Magyar Életrajz Lexikon.)