MÁJUS
| Magyar Krónika,
május 27. |
| |
| Montreál
|
Május 30.: 1957.
A Kádár-kormány felkéri a Vöröskereszt
Nemzetközi Bizottságát, hogy június
30-ig szüntesse be magyarországi tevékenységét.
Május 31.: 1459. A budai országgyûlés
portánként 1 arany forintos rendkívüli
adót szavaz meg a Szent Korona visszaváltására.
Június 1.: Szent Jusztinusz vértanú
100 körül született, a szamariai Szichemben
(ma Nablus). Szülei görög származású
pogányok voltak. A mûvelt Jusztínusz a
filozófusoknál kereste az igazságot,
de a kereszténységben találta meg "az
egyedül megbízható és igaz filozófiát".
Megtérése után fáradhatatlanul
tanított és írt. Két Apológiája
és a Dialógus a zsidó Trifonnal címû
párbeszéde maradt csak fenn. Tõle maradt
ránk egy leírás arról, hogy hogyan
ünnepelték még 165 táján
Rómában a
vasárnapi misét. Rómában iskolát
nyitott, és nyilvános vitákat tartott.
Hat társával együtt vértanúságot
szenvedett Rómában, amikor Marcus Aurelius idején
165 körül lefejezték.(Katolikus web)
Június 1.: 1485.A MAGYAR KIRÁLY GYÕZTES
HADAI BÉCSBEN.
A már fél éve körülzárt
Bécs védõi letették a fegyvert
Mátyás király elõtt. Az 1482-ben
kirobbant osztrák háborút hosszú
ellenségekedés elõzte meg III.Frigyes
császár (1440-1493) és Mátyás
között. A császár l458-ban igényt
támasztott a magyar trónra (a Szent Korona 1440
óta nála volt), a cseh konfliktusban Mátyás
ellenfeleit támogatta, a török támadások
idején gyakran támadta a nyugati határszéleket.
(Igaz Mátyás még átengedte a törököket
Horvátországon ausztriai portyákra.)
A háború fõpróbájára
1477-ben került sor s azzal a tanulsággal zárult,
hogy III. Frigyes uralma gyenge katonai alapokon nyugszik.
Mátyás a Habsburgokat is fegyverrel kényszerítette
arra, hogy az új Hunyadi-dinasztia létezését
tudomásul vegyék. A becsvágyó
uralkodó, mielõtt a császári trón
megszerzésére is kísérletet tett,
elfoglalta Bécset, s hátralévõ
éveiben nagyobbrészt itt tartózkodott
(ellentétben a közhiedelemmel, Mátyás
a legkevesebbet utazó magyar királyok közé
tartozott.) Bécsújhely 1487. augusztus 17-én
kapitulált; ezzel Also-Ausztria, Stajerország
és Karintia egy része is magyar uralom alá
került, s ott is maradt Mátyás haláláig,
sõt részben azután is.) (Idézet:
A Magyarok Krónikája, Magyar Könyvklub,
Bp., 2000)
Június 2.: Szent Marcellinusz és szent
Péter vértanúk A Diocletianus-féle
üldözéskor (304) Rómában szenvedett
vértanúságukról Szent Damascus
pápa tanúskodik. Kivégzésük
történetét a hóhértól
hallotta, és márványtáblába
vésett költeményben örökítette
meg az eseményt a pápa. Egy berekben fejezték
le õket, de testüket átvitték a
Via Labicanán lévõ két babérfához.
Sírjuk körül híres temetõ alakult
ki, ahol a keresztény Nagy Konstantin császár
bazilikát emelt tiszteletükre. Itt volt eltemetve
Szent Heléna (Ilona) a császár édesanyja
is. (Katolikus web)
Június 3.: 1480. Bártfa város
kérésére I.Mátyás Eperjest
eltíltja a vászonfehérítéstõl.
1948. Pócspetri...A kormány országos
kampány jegyében felszólítja a
helyi hatóságokat, hogy írásban
kérjék az egyházi tanintézetek
állami kézbe vételét. Errõl
vitatkozik a kelet-magyarországi Pocspetri község
képviselõtestülete 1948 Junius 3-án
este, miközben a helység számtalan lakosa
a községháza elõtt tüntet.
A faluban ekkor még nincs villany-világítás.
Midõn a tömegben zûrzavar támad,
a kirendelt rendõrök egyike, Takács Gábor
puskatussal kezdi verni az embereket. Fegyvere elsül
s megöli a hatósági személyt. A
helybeli volt segédjegyzõt, Királyfalvi
Miklóst vádolják Takács meggyilkolásával,
amelyre -mint bevallja- Asztalos János plébános
bujtatta fel. A június 11-én zajló stratáriális
eljárás két halálos ítélettel
végzõdik. Királyfalvit kivégzik
a lelkipásztort életfogytiglani fegyházbüntetésre
változtatják. "Az utolsó szó
jogán Asztalos János elismerte bûnösségét
(hangoztatva, hogy) az õ cselekedeteire sem került
volna sor az ismert elõzmények, azaz Mindszenty
Pásztorlevele nélkül" -írja
a kommunista sajtó...A Legfelsõbb Ügyészség
Péter Gábor és társai perujítási
ügyében -l957 máj.10-i dátumú
indítványában ez olvasható: "1949-ben
(tévedés!1948 június 4-én!) Pócspetri
községben (Péter Gábor) személyes
utasítására Kovács József
több embert bántalmazott, Princz Gyula pedig egy
Királyfalvi nevû személyt vert meg. (...)Kovács
József (...)a Pocspetri községben végrehajtott
tömeges bántalmazásokban (...) vett részt.
Décsi Gyula -saját beismerése szerint-
több esetben részt vett Péter Gábor
által verésre adott utasítások
továbbításában...A koholt politikai
pereket megelõzõen Décsi Gyula 1947-ben
(tévedés! 1948. június 4-én) Pócspetri
községben utasítást adott néhány
személy megverésére.....(Idézet:
Kiszely Gábor, AVH, egy terrorszervezet története,
Korona Kiadó, Bp., 2000.)
Június 4.:
BULCSU, a kalandozó magyarok egyik vezére. Az
Árpádok korában nagyon gyakran elõforduló
õsmagyar név, mely fõleg a kisebb nemességnél,
várjobbágyoknál és alsóbb
osztálybelieknél volt használatban; utoljára
1346. egy farkasdi nemes neveként találjuk.
Ami a név eredetét illeti, legvalószínûbb,
hogy a kelet-európai török-tatárságtól,
a régi hun-bolgár-kozár elemtõl
került hozzánk s megfelel az ó-török
"bilicsi", "bulicsi" azaz tudós,
vagyis a mai magyar "bölcs" szónak.
(Vámbéry A. Magy. Ered. 157. Turul. 1891. 118.)(Pallos
Nagy Lexikona).
FALICSI (Falis). Jutas (Jutotzasz) fia, Árpád
unokája, s a magyarok nagy fejedelme a X. sz. közepe
táján. Fejedelemségérl a magyar
hagyományok mitsem tudnak, de a vele egy idõben
élt Konstantin bizánci császár
úgy említi, mint az õkorabeli fejedelmet
(ton nuni arconta) s így semmi kétség
sem lehet afölött, hogy Zoltán után
nem mindjárt következett a fia Taksony, mint azt
Anonymust követve, még ma is sokan vélik.
F. nevét Szabó Károly Válnak olvasta,
úgy gondolván, hogy a Konstantin által
egyszer Falisznak (Falhz) irt név utórésze
a görögös hz végzetnek felel meg, mint
p. Árpád, Tevel, Tas (Konstantinnál:
'Árpádhz, Tebelhz, Tashz) nevében; de
Konstantin másszor Falicsisznek, illetõleg tárgyesetben
Falicsinnak (tun Falitzin) nevezi Jutas fiát, ami azt
bizonyítja, hogy a nevet Falisznak, Falicsinnak kell
olvasni. Ez a névalak azonban sem hagyományainkban,
sem régi személyneveink közt, sem az Árpádház
õsi birtokterületén található
helynevek közt nem fordul elõ, holott p. Tordacs
(Tarkacs), Jutas (Jutocs), Solt (Zoltán, Zulta), Tas,
Taksony, Tevel községek nevében fenmaradt
Árpád fiainak és unokáinak emléke.
Tekintetbe véve azonban, hogy a szókezdõ
b és f betõk egykori váltakozására
van egy pár nyom a magyar nyelvben, mint: bodor és
fodor, valamint hogy Konstantin egy nyíltabb kiejtésû
magyar dialektust beszélõ emberekkel érintkezett
s ezért ír p. Zaltaszt, Zulta (Zoltán,
Solt) helyett; a F. névnek valószínûleg
az ismert Bulcsu, Bolicsu v. Bolicsi felel meg. Valóban
Árpád genealogiája csakugyan említ
egy Bulchut, kinek fia Zulta, nyilván a Szent István
nagybátyjának mondott Erdõdvi Zoltán
volt. Mivel pedig Falicsival egy idõben egy másik
Bulcsu is szerepelt, t. i. Kál fia, a horka: ezt megkülönböztetésül
Vér-Bulcsunak nevezték, míg a nagy fejedelem
alighanem ugyanaz a személy volt, kinek nevét
a hagyomány egy ma már értelme vesztett
jelzõvel, Szo-Bolcsu, Szabolcs alakban õrizte
meg. Erre mutat, hogy Szabolcs vezér egy másik
Árpádivadékkal, Tassal együtt hódítja
meg a Nyírséget s az a terület mely az
általa emelt vártól vette a nevét,
t. i. Szabolcs vmegye eredetileg a fejedelmi ház tulajdonát
képezte, hol elsõ megszállási
jogon birtokló nemesség nem volt; a Vértesmelléke
pedig, melyet a hagyomány Szabolcs vezér birtokának
mond, mindenfelõl körül volt véve
az Árpád-nemzetség birtokaival s a Csák-nemzetségre
alighanem leányági örökösödés
által szállt. (U.o)