JÚNIUS
| Magyar Krónika,
június 21. |
|
|
| Montreál
|
Június 22.: Fisher
szent János püspök és Mórus szent
Tamás vértanúi Fisher János 1469-ben
született, hittudományt az angliai Cambridge-ben
tanult, és pappá szentelték. Késõbb
püspök lett (Rochester), szigorú életet
élt, kiváló lelkipásztor, híveit
gyakran látogatta. Kora tévedései ellen
több mûvet írt. Morus Tamás 1477-ben
született, Oxfordban tanult. Házasságot kötött,
melybõl egy fiú és három lány
született. A királyi udvarban a kancellári
tisztet töltötte be. Az állam helyes kormányzásáról
szóló és a vallás védelmét
szolgáló mûveket írt. Mindkettõjüket
lefejezték 1535-ben, VIII. Henrik király parancsára,
akinek ellene mondtak házasságának felbontása
kérdésében és nem ismerték
el az angol egyház fejének a római pápa
helyett. (katolikus web)
Június 23.: 1279. IV.(Kun)László
megesküszik a pápai legátusnak, hogy az egyház
szabadságát megõrzi. A kun vezetõk
vállalják, hogy népük megkeresztelkedik,
s felhagy pogány szokásaival.
POGÁNY HIEDELMEK
A magyar nép hiedelem világának pogány
elemei máig megõrzõdtek a népmesék
és mondások, a szólások és
káromkodások, valamint a népi diszítõmûvészet
egyes elemeiben. A népmesék hatalmas "égig
érõ" fája a díszítések
életfa-motívuma a pogány hitvilág
világfájára vezethetõ vissza: ez
köti össze az alsó, a középsõés
felsõ világot. Szintén jellegzetesen pogány
hit a kettõs lélek hite. E szerint a lélek
idõrõl idõre eltávozik a testbõl
(fõként alvás közben), különbözõ
helyekre látogat más lelkekkel kerül kapcsolatba.
Ha a lélek nem tud visszatérni, a testbe, akkor
az ember megbetegszik, huzamosabb távolléte az
illetõ halálához vezet. Ez õrzõdött
meg a "hálni jár bele a lélek"
szólásunkban is. Az "íz" szó
a pogány magyaroknál a gonosz lélekbõl
alakult betegségszellem elnevezése. Ez õrzõdött
meg az "íz egyen meg!", ill.a "rágja
meg az íz a máját!" szidalmakban.
A több lélek képzete általános
volt a rokon népek körében. Az emberfeletti
erõvel rendelkezõ személyek e hit szerint
a táltosok, garabonciások, sámánok
voltak. A leendõ táltosok, azaz a sámánjelölt
különlegessége már gyermek korban megmutatkozott.
Fölös számú csontja volt, foggal vagy
esetleg több ujjal született. A táltosjelölt
akkor kapta tudományát, amikor a lelket természetfölötti
lények néhány napra elvitték, testét
feldarabolták. Ezt a motívumot õrzi a népmesék
egyik ismert fordulata, amikor a hõs megcsonkítása
után (pl. a fejet levágják) felébredve
"kétszer olyan erõs lett" mint annak
elõtte. (Idézet: A Magyarok Krónikája,
Magyar Könyvklub, Bp., 2000)
KUNOK (Comani, Cumani), az ural-altájiak, helyesebben
turániak közé tartoztak, kik 750-ben a Volga
és Jajk, valamint a Kaukázus vidékein tûntek
föl elõször. A bizánciak gúzoknak,
úzoknak, a magyarok kunoknak, az oroszok palócoknak
nevezik. Latin cumanus nevük onnan van, hogy a Kuma partjain
laktak, hol több helynév emlékeztet rájuk,
valamint Daghesztánban is; így Khunsak vagy Kunsakh,
hol hajdan az avarok khánjai laktak; Daghesztánban
laktak a várkunok is és ott a Huns, vagy Khuns-kerületben
Khunsagh nevû város állt. Az orosz évkönyvek
elõször csak 1061-ben említik õket
s a palovecek, azaz kunok négy ága Nestor szerint
a besenyõ, turkmén, török és
palovec. A Névtelen azonban már 889-ban szerepelteti
Kijevnél a hét kun vezért, kik elõbb
az oroszokkal, majd a magyarokkal szövetkeztek. A hét
kun nemzetséget IV. László is említi
s a kun név mindenesetre régibb 889-nél,
úgy hogy használatában nincs anakronizmus.
A besenyõk és kunok különbözõ
voltáról fölmerült nézeteket
l. Besenyok (Pallas N. Lex. III. 193). Kunok még a XIII.
sz.-ban is oly nagy számmal laktak Fekete-Kunországban,
ahogy magyar krónikák is nevezgették Krimia
és Dél-Oroszország kunságát,
hogy a velencei s olasz kereskedõk érdemesnek
tartották meg is tanulni nyelvüket; ennek köszönheti
az 1303-ból való Petrarca-kódexet, mely
a fõbb kun szavakat és szólásmondásokat
tartalmazza és mely «kétségtelenné»
teszi a nyelv török voltát. (Codex Cumanicus.
Kiadta gr. Kuun Géza.) Ezzel szemben azonban figyelmet
érdemel, hogy a romániaiak nyelvében csak
újabb s kevés a török hatás,
ellenben ezernél többre megy a magyar kölcsönszó.
E kölcsönszóknak törököknek
kellene lenniök, ha a kunok a magyarokkal együtt a
turániaknak egy teljesen önálló ágát
nem tették volna. A kun nyelv utolsó ismerõje,
hagyomány szerint, Varró István karcagi
lakos volt (megh. 1770.). A kunoknak nincs külön magyar
tájszólásuk, ami Hunfalvy Pál (Ethn.
409.) felfogása mellett bizonyít, hogy itt magyarosodván
el, a kész magyar nyelvet fogadták be.(Pallas
Nagy Lexikona)
KOPULCS, Károly fia, a moldva-oláhországi
kunok vezér; 1091. a Törcsvári szoroson át
Erdélyre tört, Bihar és Békés
vmegyét is pusztította, sot Kodajdnál a
Tiszán is átkelt s három csapatban dúlta
a Tisza-Duna közét. Foglyokkal és zsákmányokkal
megrakodva már hazafelé készült, midõn
a Horvátországból megérkezõ
Szent László utána eredt. A beszédes
monda csodás részleteket emleget e hadjáratról.
Azokat, kik a kereszténységet fölvették,
Szent László a Tisza és Zagyva közt,
a Jászságban telepítette le; a többit
szolgaságra vetette. Ezért a kunok újabban
is reátörtek ugyan, Szent László azonban
másodszor is leverte õket s õmaga szúrta
le vezéröket, Ákost. (Uo)
KUTHEN (Kötöny), a Dnjeper balpartjától
a Donig tanyázó kunok vezére volt 1238.,
midõn országára rontottak a mongolok, kikkel
a Kalka vize mellett már 1224. harcolt. A csatával
együtt most országát is elvesztvén,
a Dnjeperen át a Dnjeszter és Pruth felé
menekült s IV. Béla magyar királytól
kérte befogadtatását. . Midõn 1241
márc. 12. a nádor már megütközött
a mongolokkal, IV. Béla a németeken kívül
a kunokat is Pest alá rendelte. Midon itt portyázás
közben az elfogott mongolok közt kunt is találtak,
még jobban megerõsödött a nép
hite, hogy a mongolok voltakép kunok, hogy tehát
ezek az ország romlásának okai. . Ezen
a vidéken is elkezdõdött a kunok üldöztetése.
A kunok, kik pedig éppen a királyhoz készültek
csatlakozni, keményen ellenálltak, dultak, pusztítottak
s ha egy-egy magyart levágtak, rendesen hozzá
tették: «Ezt Kuthenért!» Végre
nagyrészük a Száván át Bolgárországba
menekült. (Roberius, Siralmas éneke.)(Uo)
KISKUNSÁG. Egykoron, és még ma is
a homok és a tanyák világa. Nevét
a betelepülõ kunoktól kapta. A megszelíditett
homokon virágzó szõlõ- és
gyümölcstermesztés alakult ki. Kecskemét
e térség és egyben Bács-Kiskun megye
székhelye......A Kiskunságot ma fõképpen
a Futóhomok, Homokhátság, Aranyhomok vidékével
azonosítják, s elsõsorban a belterjes gazdálkodáson
alapuló kertészkedés vidékét,
volt tanyavilágát értik alatta - valamint
a puszta világát, Bugacét… (MTA-Regionális
kutatások központja web.)
Június 24.: Keresztelõ Szent János
vagy Szent Iván napja. A nyári napforduló
ünnepe, a szertartásos tûzgyújtás
és tûzugrás egyik jeles napja. Az idõjóslás
szerint Keresztelõ János-nap esõje nem
áll meg csak negyed napon estére: e nap elõtt
ha a kakukk megszólal, olcsón adják a gabonát
bizonnyal. (Idézet: Kincses Kalendárium, 53.sz.)
-Ezen a napon van Székesfehérváron a pap
és diákkórus szentelés.
