SZEPTEMBER
Szeptember 13-21
| Magyar Krónika,
szeptember 15. |
|
|
| Montreál
|
A Kossuth Lajos azt üzente,
elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni,
mindnyájunknak el kell menni,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza !
Szeptember 13.:
Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent János
Antiochiában született 349 körül. Kitûnõ
nevelésben részesült, aszketikus életet
élt, majd 386-ban pappá szentelték, és
igen eredményesen mûködött igehirdetõként.
397-ben Konstantinápoly püspökévé
választották. Igazi pásztor volt, a papság
és a hívek erkölcsi magatartását
törekedett pontosan szabályozni. Bátran
ostorozta a császári udvar fényûzõ
életmódját, és ezzel az udvar
haragját magára vonta, kétszer is számkivetésbe
kényszerült menni. A sok szenvedéstõl
megtörve a Fekete-tenger melletti Kománában
(Pontusz) halt meg .(Katolikus web)
Szeptember 15.:
Hétfájdalmú Szûzanya napja Ezen
a napon emlékezik meg az egyház Mária
felmagasztosult anyai fájdalmáról. A
kultusz felvirágoztatása körül különösen
a koldulórendek buzgólkodtak. Költészetünk
legrégibb és legszebb középkori
emléke az Ómagyar Mária-siralom, amely
már a XIII. században tanúskodik Mária
még napjainkban sem lankadó tiszteletérõl.
Az irodalomban egyébként is gyakori motívum
a szenvedõ Szûzanya képe: A Pieta mint
az isteni és emberi szenvedés megfoghatatlan
szimbóluma, a középkor végének
alighanem legegyetemesebb áhítatforrása
lett. (Népmûvészet
honlap)
Szeptember 18.:
Péter napja A Muravidéken Péter idõjárását
is kíváncsian figyelik, hisz a nyakukon van
a vetés, márpedig "40 napig olyan idõt
várj, mint Péterkor".
Ha esik, két ökörrel, de sokszor néggyel
sem tudsz kievickélni a sárból, tapasztalták
a muravidéki falvakban. (Népmûvészet
honlap)
Szeptember 19.:
Kossuth Lajos születésének 200 éves
évfordulója.
A XIX. század magyar történelmének
egyik meghatározó alakja Kossuth Lajos. Magyarország
hajdani kormányzója 1802. szeptember 19-én
született, 1894-ben halt meg az olaszországi Turinban.
Kossuth név. Eredete felõl a legkülönbözõbb
magyarázatok vannak. 1. Kos; ennek igazolására
felhozzák, hogy a Kossuth-család címere
ágaskodó kost ábrázol s igy nem
egyéb, mint beszélõ címer, mely
a család nevével van összefüggésben.
2. Bálint Gábor szerint (Párhuzam a magyar
és mongol nyelv terén) a mongol-kalmik khosot
törzsnévvel egyezik. - 3. A zsidóságnál
nagyon népszerûvé vált a zsidó
koset (igazság) szóval való egyeztetés.
- 4. A legáltalánosabb vélekedés
szerint a név szláv eredetû, felhozzák
analogiának a cseh-tót Kossuch, meg a délszláv
Kosutány nevet s ezek szerint a név jelentése
a. m. «kecskebak» v. «szarvas»; kuriozumszámba
megy Wurzbach (Biographisches Lexikon des Kaiserthumss oesterreich.
XIII. k.) állítása, aki teljesen figyelmen
kívül hagyva mindenféle történelmi
alapot, a Kossuth-család hatszázados múltját,
annak a véleménynek ad kifejezést, hogy
a név eredetileg a szláv Kohut (kakas) volt
s ezt csak Kossuth Lajos magyarosította meg azzal,
hogy a h betût két ss-sel helyettesítette,
kedvébe akarván járni a tisztavérû
magyaroknak. - 5. Maga Kossuth Lajos szeretett a római
Cossutia nemzetséggel való névrokonságra
hivatkozni, melyre Érdi János hívta fel
legelébb a figyelmét.
A XIII. század folyamán a Vág folyó
vidékén kezd szerepelni a K., mint egy pozsonymegyei
várjószágnak és egy turóci
várjobbágynak a neve. (L. Kossuth-község
és Kossuth-család.) Tekintve, hogy a K. nem
tartozik az általánosan elterjedt és
közhasználatban levõ nevek közé,
föltehetõ, hogy a Vág mellékére
a dalmát partokról került a név,
annál is inkább, mert más nyomok is vannak
arra, hogy a pozsonyi várjobbágyság egy
része délszláv eredetû volt, miként
délszláv jelleget tüntet föl a Kossuth-család
õse. Math fia Kossuth adományos társának,
Voyan fia Voizlovnak a neve is. Ha pedig a vágmelléki
K. a dalmát Cossutus vagy Cosuto névvel függ
össze: akkor nagyon valószínû, hogy
se nem magyar, se nem magyarfajta (besenyõ, mongol),
se nem szláv eredetû, hanem csakugyan a római
Cossutius névvel egyezik, mely az adriai tengermelléki
római tartományok, Noricum, Dalmatia, lakosságánál
jött divatba s fenmaradt egész a középkorig
mint személynév, mint családnév
pedig Magyarországon egész máig.(Pallas
Nagy Lexikona)
KOSSUTH dollárai
és a pénzjegypör
Kossuth az emigráció idején kétféle
papírpénzt bocsátott ki, az egyik fajta
New-Yorkban készült 1852-ben s febr. 2. és
jul. 1. dátummal van jelezve, 1, 5, 10, 50 és
100 dollár értékben. Mint az amerikai
Egyesült Államok papírpénzjegyei,
ezek is, tekintet nélkül az értékre,
egyenlõ nagyságúak, szélességük,
19, magasságuk 10 cm. A pénzjegyek finom acélmetszetû
lapokkal nyomattak fehér pergament papírra,
fekete színben, Kossuth arcképével vagy
álló alakjával, Magyarország s
az Egyesült-Államok, ipar, kereskedelem, mûvészet
géniuszaival s gyönyörû guilloche-kivitelû
ékítményekbe foglalt értékjelzo
számokkal; szövegük angol: alul L. Kossuth,
a kisebb értékueken nyomtatva, az 50 és
100 dolláros szövege: HUNGARIAN FUND... Azaz:
Magyar alap. Ezen jegy az elõmutatót 100 dollárra
jogosítja fel az alábbi dátumtól
számított évenkénti 4 százalékos
kamat kedvezménnyel, (hol) a fõ (adósság)
a független magyar kormány által az alapítási
dátumtól számított 10 évi
egyenlõ részletben tényleg fizettetik
és az ez által jutandó az elõbbi
utolsó dátumtól számított
félévi kedvezmény az elõmutatandónak
fizetendõ, akár ezen kormány nemzeti
kincstára, vagy bármely ez által felhatalmazott
londoni vagy new-yorki ügynökség által.
A másik pénzfajt, a megújítandó
szabadságharc folytatására Cavour támogatása
mellett Londonban nyomatta 1860. Day Vilmos és fiai
nyomdájában. Ezek magyar nyelvûek s hasonlítanak
az 1848-49-iki hazai papírpénzekhez. Egyelõre
1, 2 és 5 forintosokat nyomatott fehér papíron
kék színnel, a papír víznyomásos
volt Magyarország és társországainak
koronás címerével, az értékjelzõ
szám s RESURGO jelmondattal... A nemzet nevében
Kossuth Lajos, sk. A bankjegyek nyomása a legnagyobb
titokban folyt ugyan (ami sok gépet, munkást
és hosszú idot igényelt), de elõbb-utóbb
kiszivárgott a Magyarország nevében nyomódó
papírpénzek híre, sõt egy példány
a londoni osztrák követség útján
a rendõrség feje, Sir Richard Mayne kezébe
is került, aki Day Vilmos nyomdászt magához
rendelte s közölte vele, hogy Ausztria megkeresést
intézett az angol kormányhoz, hogy vegyen bírói
megtorlást mindazok ellen, kik e jegyek elõállításához
járultak. A pör 1861 febr. 27. indíttatott
meg Kossuth és Day ellen a (szerfelett költséges)
kancellári ítéloszék elõtt,
mely Kossuthnak több mint 3000 font költségébe
került (ennek lefizetéséhez Napoleon herceg,
Kiss Miklós ezredes közbenjárásával
ezer, Cavour pedig kétezer fonttal járult).
Az ítélet értelmében az összes
bankjegykészlet elégettetett az angol nemzeti
bank hamvasztó kemencéiben. Az elégetett
kész jegy 17 tonna, a «resurgo» vízjegyû
üres papírlap 3 tonna, összesen 4000 mázsa
tehernyi volt. Maga az elégetés 1300 frtba került
s 14 napig tartott. (V. ö. Kossuth, Irataim az emigrációból
III. 71-79, és 366-507.) A nyomdában maradt
még egy tömeg elégetetlen víznyomásos
papír, ebbõl levélborítékok
készültek, melyek közül több fenmaradt
egyeseknél, kik az emigránsokkal levelezésben
álltak. (Pallas Nagy Lexikona)
Szeptember 21.:
Máté napja Apostol és evangélista.
Vámszedõ volt, mielõtt Jézushoz
csatlakozott volna. Ábrázolásain ifjú
alak áll mellette, mert evangéliumát
Jézus nemzetségfájának elmondásával
kezdi. A bánáti népi hagyomány
szerint a búzát legjobb Máté hetében
elvetni, Mohácson ekkor meg is szenteltetik. Máshol
pedig épp azt mondják, hogy Máté
napja nem alkalmas a vetésre, mert polyvás lesz
a gabona. A vetés régebben szinte országszerte
karácsonyi abroszból vagy háziszövésû
sütõabroszból történt, ugyanabból,
amelynek vásznából az aratógatya
is készült. A régi szegedi öregek
vetés elõtt imádkoztak. A vetõ
magra keresztet vetett: Atyának, Fiúnak, Szentlélök
Istennek nevibe elvetöm, szaporodj! Göcsejben az
elsõ szántás elsõ fordulóján
a gazda az ekeszarvára akasztotta az olvasóját
és imádkozott. Vetésnél pedig
századunk elején a magvetõ megmosta a
lábát és tiszta fehérnemût
vett magára. Nyelve alá három búzaszemet
tett, és egészen a vetés elvégzéséig
ott is tartotta. Ha szóltak hozzá vagy köszöntek
neki, nem válaszolt. Mint mondták, azért,
hogy a madarak nyelve leragadjon, és ne kapjanak rá
a vetésre. A bánáti katolikus bolgároknál
a vetomagot szenteltvízzel hintették meg. Hitük
szerint a hétnek azon a napján jó vetni,
amelyen az ember Péter és Pál ünnepe
után elõször látja meg a Fiastyúkot.
(Népmûvészet honlap)