Április
Magyar Krónika, április
7. |
|
Montreál
|
Puskás Ferenc (Öcsi)
1927. április 2-án született Kispesten, csatárként meghatározó
egyénisége volt a legendás magyar Aranycsapatnak. 1952-ben
tagja volt Helsinkiben az olimpiai aranyérmes válogatottnak,
1953 novemberében Londonban két gólt lőtt a híres 6:3-as
mérkőzésen, majd a csapattal ezüstérmet nyert az 1954-es
svájci világbajnokságon. Nyolcvanötször játszott válogatottban,
84 gólt lőtt. 1956. október végén hivatalos BEK-mérkőzésre
utazott külföldre a klubcsapatával, a Bp. Honvéd csapatával,
majd - a hivatalos engedély lejártával - egy dél-amerikai
túrán is részt vett. Ezután nem tért haza, hanem Spanyolországban
telepedett le. A Real Madrid labdarúgó csapatában 1958 és
1967 között 372 mérkőzésen 324 gólt szerzett, és BEK-et,
valamint Interkontinentális Kupát is nyert. Négyszer szerepelt
a spanyol válogatottban, s egyszer az Európa-válogatottban
is. 1969-től edzőként dolgozott. Legjobb eredményét a görög
Panathinaikosszal az 1970-1971-es idényben érte el, amikor
a BEK-ben másodikok lettek.
1993-ban négy hónapig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. 1997-ben
a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki. 1997 elején
Münchenben az "Évszázad Labdarúgó Gáláján" a labdarúgás történetével
és statisztikájával foglalkozó német szervezet adatai alapján kitüntették,
mert - a Kispest, a Bp. Honvéd és a Real Madrid színeiben - első osztályú bajnoki
mérkőzéseken ő szerezte a legtöbb gólt a világon: 489-et.
1999-ben megkapta a magyar sport tiszteletbeli nagykövete címet. 2001-ben a
Magyar Olimpiai Bizottság védnökségével a Nemzeti Sport által rendezett szavazáson
a XX. század legjobb magyar férfi sportolójává választották.
Sajnos napjainkban egy budapesti korház állandó lakója,
mert Alzheimer betegségben szenved.
100 Éve született József Attila
József Attila
(Bp.,
1905. ápr. 11. - Balatonszárszó, 1937.
dec. 3.): költő, a forradalmi líra világviszonylatban
is kiemelkedő alakja. Apja József Áron bánsági
béresek gyermeke, kisiparosoknál dolgozó szappanfőző munkás,
anyja Pőcze Borbála parasztszármazású mosónő. A szülőknek
három gyermeke maradt életben, a költő és két nővére, Jolán
és Etel . A "város peremén", a Ferencvárosban született,
gyermekkorát az itteni proletárnegyedben élte le. 1912-től
~ József Attila Pesten élt, alkalmi munkákat vállalt, és
közben elvégezte az elemit és a polgári három osztályát.
Az I. világháború második felében már rendszeresen verselt,
jórészt egy véletlenül kezébe került Ady-kötet hatására.
. Rendkívüli tehetségét először Juhász Gyula ismerte fel,
az ő előszavával jelent meg tizenhét éves korában Szegeden
az első verseskötete, a Szépség koldusa (1922). A szegedi
lapok többször hozták írásait, 1923-ban a Nyugat is közölte
három költeményét. 1924-ben a szegedi egyetemre iratkozott
be magyar-francia szakra. Ugyanebben az esztendőben egyik
verséért, A lázadó Krisztusért az ügyészség istenkáromlás
címén pörbe fogta, a Tiszta szívvel c. verse miatt Horger
Antal egyetemi dékán kijelentette: minden eszközzel meg
fogja akadályozni, hogy tanári diplomát kapjon. 1925-ben
került ki a nyomdából második versgyűjteménye, a Nem én
kiáltok. Az 1925-26-os tanévben Bécsben folytatta tanulmányait.
A következő tanévre a párizsi Sorbonne-ra iratkozott be,
bécsi és párizsi tartózkodása alatt tanulmányozta alaposabban
a marxizmus klasszikusait és a munkásmozgalmat. Nézetei
radikálisabbá váltak. 1927-ben tagja lett a kommunista
pártnak. Hazatérte után két félévet hallgatott a budapesti
Tudományegyeteme , vizsgát azonban nem tett. Rövid időre
a Külkereskedelmi Intézet alkalmazta magyar-francia levelezőként.
1929-ben jelent meg Nincsen apám, se anyám c. kötete. Csak
halála után kapott Baumgarten-díjat. A mozgalomban ismerkedett
meg Szántó Judittal, aki élettársa lett, s aki a legszűkösebb
időben a maga keresetéből tartotta el a munkanélküli költőt.
1930-ban látott napvilágot a Döntsd a tőkét, ne siránkozz.
Két évvel később jelent meg ötödik kötete, a Külvárosi
éj . 1934-ben megromlott kapcsolata a párttal, vitái támadtak
a vezetőséggel főleg a népfrontpolitikát illetőleg, a kommunista
párttal megszakította a kapcsolatát Hosszabb válság után
Szántó Judittal is szakított (1935). Ezáltal végleg egyedül
maradt, s az önkínzó magány és sikertelenségének kényszerképzete
elcsigázott idegrendszerét állandóan kínozta. 1936-ban
Ignotus Pállal együtt a Szép Szó c. radikális folyóiratot
szerkezeti. A nyarat a Siesta Szanatóriumban töltötte,
de állapota nem javult. November elején nővéréhez utazott
Balatonszárszóra, s itt december 3-án egy tehervonat kerekei
alá vetette magát. Halála után számos kötetét fordították
le idegen nyelvre. József Attila igen jelentős mint tanulmányíró
és műfordító is. Költészetét külsőleg tömörítő erő, nyelvi
játékosság, dallamosság és formai újítások jellemzik, belsőleg
pedig az elnyomottak sorsának, a proletárok életének, a
magyarság problémáinak maradéktalan átélése és tolmácsolása.
A modern magyar líra egyik legnagyobb költője. -
Márai Sándor
Grosschmid (Kassa,
1900. ápr. 11. - San Diego, 1989. febr.
21.): író, költő, újságíró, az MTA tagja
(l. 1942. r. 1945-1948, posztumusz 1989), Kossuth-díjas,
posztumusz 1990),
Jogász családból származott,
apja, Grosschmid Géza az I. világháború után Kassa szenátora
volt. Kassán, Eperjesen és Bp.-en járt középiskolába. .
Rövid ideig bölcsészhallgató volt a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
A Tanácsköztársaság idején rendszeres újságírói tevékenységet
fejtett ki, irodalmi kérdésekről írt napilapokba (Magyarország,)
folyóiratokba (Nyugat). 1918-ban Kassán megjelent első
verseskötete (Emlékkönyv). 1919 oktoberében elhagyta Magyarországot.
Először Lipcsében, 1921-1922-ben Frankfurtban, 1923-ban
Berlinben folytatott egyetemi tanulmányokat újságírói munkássága
közben. 1923-ban Bécsben megnősült, feleségével, Matzner
Lolával 1914-ben Párizsba költözött. A Frankfurter Zeitung
megbízásából tett utazást Közép-Keleten, cikkeit Istenek
nyomában címmel. 1934 tavaszán tért vissza Magyarországra.
Bp.-en a Írásait 1928-tól a Révai Testvérek Irodalmi Intézete
gondozta. Írói munkája mellett nagy vonzóerőt jelentett
számára az újságírás. 1925-36-ban az Újság publicistája
volt. A Műsoron kívül (1931), Szegények iskolája (1933,
1992), a Bolhapiac (1934) c. műveiben az ebben a lapban
hétről hétre megjelent cikkeiből válogatott. 1936-1943
a Pesti Hírlap munkatársa volt, a Vasárnapi Krónika írója.
1945-48-ban a Magyar Nemzetnél folytatta újságírói munkáját.
Az 1940-es években jelentkezett színdarabjaival. A Kaland
c. darabját a Nemzeti Kamara Színház mutatta be (1940.
okt. 27.). A városhoz való hűség drámája, a Kassai polgárok
1942.-ben került színre a Nemzeti Színházban Az MTA Irodalmi
osztályának 1943. dec. 6-án tartott ülésén Ihlet és nemzedék
címmel tartott székfoglalót. A német megszállás után (1944.
márc. 19.) felváltva élt Bp.-en és Leányfalun. A naplóírás
életművének jellegzetes műfaja lett, hordozója írói hitvallásának,
humanizmusának, a szabadság, az európaiság gondolatának.
Az első kötet (Napló, 1943-1944) 1945-ben jelent meg a
Révai Könyvkiadónál. 1944-ben és 1945-ben írt verseit 1945
Könyvnapjára adták ki (Verses Könyv). A Pesti Színházban
bemutatták Varázs c. színművét 1948 nyarán, miután Lukács
György hadat üzent a polgári irodalomnak és Márairól becsmérlő
kritikát írt, ezért az emigrációt választotta . 1948-50-ben
Svájcban élt. 1950-től Olaszországban, a Nápoly melletti
Possilipóban. 1952-ben az USA-ban, New Yorkban telepedett
le. 1980-tól végleges lakóhelye a kaliforniai San Diego
volt. 1951 és 1967 között Candidus néven a müncheni Szabad
Európa Rádió magyar osztályának külső munkatársa volt.
Emigrációjában anyanyelve éltette. Minden művét magyarul
írta. Utolsó műve vallomás és összegezés. 1948 után nem
járult hozzá művei magyarországi megjelentetéséhez. Teljesen
legyengült állapotban vetett végett életének 89 éves korában.
Az emigrációját kényszerítő hatalom megszűnése után az
Akadémiai-helikon Kiadó szerezte meg könyveinek kiadási
jogát és összes kiadásban jelenteti meg a műveket. Színházak
újra műsorra tűzték színműveit. Márai Sándor, a XX. század
magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja volt.