Május
| Magyar Krónika, május
9. |
| |
| Montreál
|
Makláry Zoltán
Budapest, 1896. április.
16. - Bp., 1978. július 12
Színész, Kossuth-díjas
(1954), érdemes művész (1951), kiváló művész (1955). Makláry
János színész bátyja. 1914-ben beiratkozott Rákosi Szidi
színiiskólájába. Tanulmányai folytatását megakadályozta
I. világháborús frontszolgálata és négy éves hadifogsága.
1919-ben szerzett oklevelet. A Magyar Színházban (1920-22),
a Renaissance Színházban (1922-26), a Vígszínházban (1925-35)
játszott. 1935-ben Németh Antal szerződtette a Nemzeti
Színházhoz. Első szerepe Flavius volt Shakespeare Atheni
Timonjában. A Nemzeti Színháznak megszakítás nélkül tagja
maradt. Minden szerepében kiváló alakítást tudott nyújtani.
Drámai tehetségét Csehov Ványa bácsi c. darabjának címszerepében
mutatta meg. A Nemzeti Színház örökös tagja lett. 1968-ban
nyugdíjazását kérte. 1923-tól szerepelt filmekben, kb.
másfélszáz filmszerepet játszott. Közülük is kiemelkedő
a Bem apó (Föltámadott a tenger, 1953) és a Kintornás (Angyalok
földje, 1962), valamint tízévi szünet utáni utolsó alakítása
az Utcaseprő (Amerikai cigaretta, 1977). Drámai főszerepei.:
Iván Petrovics (Csehov: Ványa bácsi), Karádi (Németh L.:
Az utazás); Polgármester (Gogol: A revizor); Vanek (Gádor
B.: Lyuk az életrajzon); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Argan
(Moliere: A képzelt beteg); Kuligin (Osztrovszkij: Vihar);
Kalmár (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Szellemfi (Szigligeti
E.: Liliomfi). -Filmekben:. Egri csillagok (1923); Hyppolit,
a lakáj (1931); Szent Péter esernyője (1935); Légy jó mindhalálig
(1936, 1960); Emberek a havason (1942); Talpalatnyi föld
(1948); Körhinta (1955); Hannibál tanár úr (1956); Mese a
tizenkét találatról (1956); Éjfélkor (1957); Édes Anna (1958);
Megszállottak (1961); Germinal (1963); Az aranyfej (1963);
Aranysárkány (1966); Egy szerelem három éjszakája (1967).
Lázár Mária
Herkulesfürdő 1895. április 18. - Budapest,
1983. október 1.
Színésznő.Czartoryski, az ősi lengyel hercegi családból,
érdemes művész (1962), kiváló művész (1973). Az Országos.
Színészegyesület Színészképző Iskoláját végezte, s 1915-ben
Szegeden lépett színpadra. Hat évi szegedi működés után,
1921-ben a Vígszínház szerződtette. 1927-ben rövid ideig
a Fővárosi Operettszínházban játszott, majd visszatért a
Vígszínházba, de fellépett a Magyar, a Belvárosi Színházban
és a Pünkösti-féle Madách Színházban, valamint az Apolló
Kabaréban is. 1948-tól a Madách Színház tagja volt. Bár 1965-ben
nyugdíjba ment, még sokáig láthatta őt a közönség a színpadon,
utoljára mint apácafőnöknőt az Abélard és Héloise c. darabban.
Dekoratív megjelenése, zengő orgánuma a királynői és a "végzetes
asszony" szerepkörére tették alkalmassá. Később a "békebeli
nagyasszony" figuráját vitte életteli alakításaiba. Zenés
darabokban, valamint filmekben és televíziós játékokban is
nagy sikerrel szerepelt. - Főszerepei : Natalja (Csehov:
Három nővér; ezt a magyarországi ősbemutatón, 1922-ben játszotta);
Színésznő (Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt); Suzy
(Pagnol: Topáz); Orinthia (Shaw: Szénásszekér); Tangolita
(Ábrahám Pál: Bál a Savoyban); Anna királynő, majd Marlborough
hercegnő (Seribe: Egy pohár víz); Clandonné (Shaw: Sosem
lehet tudni); Dudgeonné (Shaw: Az ördög cimborája).
Fellegi Teri
Budapest, 1901. április 27. - Budapest,
1987. szeptember 25.
Dizőz, sanzonénekesnő. Pályája elején fővárosi
mulatókban és kabarékban lépett föl, 1921-1934 között az
USA-ban énekelt és operett szerepeket játszott. 1934-ben
hazatért, a Vígszínházban lépett föl, majd kabarékban énekelt.
A háború után egy évig a Pódium Kabaré tagja, 1946-ban
világkörüli turnéra indult, később újra az USA-ban telepedett
le. Főleg az ottani m. közönség előtt szerepelt, lemeze is
jelent meg. 1968-ban lépett föl utoljára. 1986-ban hazatelepült.
Amerikában temették el.
FényesSzabolcs
Nagyvárad, 1912. április
30. - Budapest, 1986. október 12.
Zeneszerző, Erkel-díjas (1964), érdemes művész
(1972), kiváló művész (1980) . Fényes Loránd nótaszövegíró,
mérnök fia, Csikós Rózsi színésznő férje. Zeneszerzés tanulmányait
1927-31 között magánúton végezte . 1942-1949 és 1957-1960
között a Fővárosi Operettszínház igazgatója 1949-1957 között
a Vidám Színpad zenei vezetője. A magyar. színházi élet kimagasló
egyénisége. Már 18 évesen nagy sikert aratott (Harmath Imre
szövegére írt) Maya c. operettjével. A harmincas években
Fényes Péter néven Berlinben az UFA filmgyárnak dolgozott.
Gyorsan kibontakozó zeneszerzői pályafutását mintegy 45 színpadi
mű (operett, musical, zenés játék); kb. 150 filmzene; számos
rádió- és tévéjáték zenéje, és 6-700 nyomtatásban is megjelent
operett-, film- és táncdal fémjelzi. A könnyűzene egyik legnépszerűbb
hazai művelője volt, sokat foglalkoztatott, kedvelt filmkomponista.
Muzsikája invenciózus, áradó, lírai szépségekben gazdag.
Kedveltek hanglemezei is. Írt sanzonokat, sőt szimfonikus
könnyűzenét is. Külföldön is nagy sikerrel játsszák műveit.
Lehár Ferenc
Komárom,
1870. április 30. - Bad Ischl Ausztria, 1948. október 24.
Zeneszerző, karmester.
Apja katonakarmester volt, az ő szolgálati áthelyezése folytán
került Lehár 1880-ban Bp.-re, ahol a Nemzeti Zenedében ,
majd Anton Bennewitznél hegedülni tanult Zeneszerzői munkásságát
operakompozíciókkal kezdte (Kukuska, 1896). Bécsben 1902.
nov. 21-én mutatták be első operettjét, a Bécsi asszonyokat,
amely világsiker lett és meghatározta további munkásságának
fő területét. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban
töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. Az 1926
- 38-as esztendőkben Berlinben élt. 1943. febr. 20-án Bp.-en
a Garabonciás bemutatóját dirigálta. A II. világháború után
Zürichbe költözött, és csak röviddel halála előtt tért vissza
Ausztriába. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője,
operettjeiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett
fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett
stílusát. - : Drótostót (Bécs, 1902); Víg özvegy (Bécs, 1905);
Luxemburg grófja (Bécs, 1909); Cigányszerelem (Bécs, 1910);
Éva (Bécs, 1911); Frasquita (Bécs, 1922); Paganini (Bécs,
1925); A mosoly országa (Berlin, 1929); Giuditta (Bécs, 1934);
Garabonciás (a Cigányszerelem átdolgozása, Bp., 1943); továbbá
zenekari művek, keringők, indulók, dalok.
Medgyaszay Vilma
Arad,
1885. május 3. - Budapest, 1972. ápr. 5.
Színésznő,
Kossuth-díjas (1958), kiváló művész (1954). Horváth Henrik
műfordító felesége. Színészcsaládból származott, anyja
operaénekesnő, A Vígszínház színiiskólája után 1903-ban
a Budai Színkörben mutatkozott be, országos hírűvé a János
vitéz Iluskájával vált a Király Színházban (1904). 1907-től
mint a Modern Színpad kabaré tagja találta meg igazi műfaját,
a sanzont. 1909-ben visszatért a Király Színházba. A Modern
Színpad vezetője volt 1913-tól 1917-ig. 1920-ban Berlinben
énekesként nagy sikert aratott. 1924-ben a Teréz körúti
Színpad vendége volt. 1927. szept.-től az Andrássy úti
Színházban játszott, s önálló Bartók-Kodály-estet hirdetett,
1929-ben a His Master's Voice Bartók, Kodály és Lajtha
László népdalfeldolgozásainak hanglemezfelvételén működött
közre. A Magyar Színházban és a Vígszínházban számos darabban
kapott szerepet.1945-től 1948-ig vezetése alatt álló színház
viselte a nevét. 1953-ig a bp.-i Vígszínház tagja, utolsó
nagy szerepe Tschöll mama (Schubert-Berthé: Három a kislány).
1953-ban a Vidám Színpadhoz szerződött. 1955-ben ment nyugdíjba.
Legnagyobb költőink megzenésített verseinek tolmácsolójaként
szerzett érdemeket. Neki írta Babits M. a Gáláns ünnepség
c. versét. Bartók Béla és Kodály Zoltán dalainak egyik
első népszerűsítője volt.