Május
| Magyar Krónika, május
24. |
| |
| Montreál
|
Berzsenyi Dániel
Egyházashetye,
1776. máj. 7 - Nikla, 1836. február 24.
A felvilágosodás és a romantika közötti korszak nagy lírikusa,
a klasszikus verselés kiemelkedő mestere; az MTA tagja (1830).
Apja Lajos Vas megyei földbirtokos. Késve iratkozott be
Sopronban középiskolába, s tanulmányait nem fejezte be. 1795-ben
rövid ideig Keszthelyen önkéntes katona. 1795-től néhány
évig apja mellett élt, majd 1798-tól kemenessömjéni birtokukon
gazdálkodott. 1799-ben feleségül vette távoli rokonát, a
15 éves Dukai Takách Zsuzsannát. 1803-ban Niklára költözött,
itt élt haláláig. A gazdálkodás mellett verseket kezdett
írni. Első kötete 1813-ban jelent meg Helmeczy Mihály gondozásában,
a székesfehérvári és pesti papnövendékek költségén. Költészetében
a korabeli magyar nemesség legjobbjainak élmény- és érzelmi
világa, belső világnézeti küzdelme tükröződik. Lírájának
művészi tetőpontját 1805-07-ben, a napóleoni háborúk idején
írt nagy hazafias ódái jelentik. Ezekben a közösséghez szólva
figyelmeztet a nemzetet fenyegető veszélyre, és bátor helytállásra
hív fel. Kazinczy hatására kezdi magáévá tenni a felvilágosodás
eszméit, költői leveleiben az ész és a tudomány hatalmát
hirdeti.
Székely Bertalan
Kolozsvár, 1835.
május 8 - Budapest, 1910. augusztus 21.
Festő. A romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar
történelmi festészet legnagyobb képviselője. Kiváló pedagógus
volt. Kezdetben mérnöknek készült és a bécsi műegyetemen tanult,
majd 1851 - 55-ben Bécsben J. N. Geiger és K. Rahl növendéke
volt. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel,
rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg
grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott,
ahol megnősült. 1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai
folytatására. Itt festette ifjúkori. Önarcképét, a realista
magyar portréfestészet egyik ét. Ugyancsak itt készült első
jelentős történelmi kompozíciója, a II. Lajos király holttestének
megtalálása.. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő
évben pedig az Egri nők c. nagy sikert aratott történelmi
képeit. 1875-ben alkotta egyik fő művét, a Thököly búcsúját.
Utolsó nagyszabású történelmi munkáját, a Zrínyi kirohanását
1879-ben fejezte be. Ez időtől kezdve elsősorban a monumentális
festészet problémái foglalkoztatták, a század utolsó évtizedeiben
több nagyobb freskó-megbízásnak tett eléget. 1887 - 89-ben
festette a pécsi székesegyházba két freskóját és uo. a Szt.
Mór-kápolna faliképeit, 1889 - 90-ben Lotz Károllyal és Deák
Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890 - 96-ban
a Mátyás-templom több freskóját, Nemcsak technikailag, de
elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere
volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett.
Várkonyi Zoltán
Budapest., 1912. május.
13 - Budapest., 1979. április. 10
Színész, színházi és filmrendező, színházigazgató, Kossuth-díjas
(1953, 1956), érdemes művész (1955), kiváló művész (1962),
Szemere Vera színésznő férje, Gábor rendező apja. 1931-ben
kezdte meg tanulmányait a Színművészeti Akadémián, 1934-ben,
diplomájának megszerzése után a budapesti Nemzeti Színház
szerződtette, majd 1941 júliusában elbocsátották. 1941. aug.-tól
a Pünkösti Andor vezette Madách Színházban játszott, ahol
nagy színészi sikereket aratott, pl. IV. Henrik, Hamlet stb. 1945-ben
létrehozta a Művész Színházat mint magánszínházat, ekkor
kezdődött rendezői és színházvezetői tevékenysége. A színházat
1949-ben megszüntették. 1949-től 1951-ig a budapesti Nemzeti
Színház tagja, 1951 és 1953 között a Néphadsereg Színházának
főrendezője. 1953-tól ismét a Nemzeti Színház tagja volt.
1962-ben lett a Vígszínház főrendezője, később igazgatója.
1945-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.,
1974-től haláláig rektora is volt. Színházi munkáin kívül
tizenkilenc játékfilmet rendezett, melyek közül számos nagy
közönségsikert aratott. Korunk színházművészetének kimagasló
egyénisége, példátlan energiájú, sok műfajú művész, színész,
rendező, színházépítő, filmforgatókönyv-író, színészpedagógus
volt.
Bókai János
Igló, 1822. május
18 - Budapest, 1884. október 20
A gyermekgyógyászat megalapítója Boch János néven
látta meg először a szép tavaszi napsütést1822. május 18-án,
a Szepes vármegyei Iglón. Rozsnyón, Lőcsén és Eperjesen járt
az evangélikus középtanodába, majd Sárospatakon jogra iratkozott
be, de előbb Pesten folytatott orvosi tanulmányokat, az ötödévet
Bécsben végezve. Doktorrá 1847-ben avatták, Pesten. A gyermekgyógyászatot
választva a Józsefvárosban (mai Puskin utca 6-ban) a Schöpf-Merei
Ágoston által alapított első gyermekkórházban lett segédorvos.
A szabadságharc kitörésekor nemzetőr szolgálatot teljesített,
s nevét - Jókai Mór ösztönzésére - Bókaira magyarosította.
A szabadságharc leverése után Scöpf-Merei Kossuthtal együtt
külföldre emigrált, így ideiglenesen átvette a kórház vezetését,
majd 1852-től hivatalosan is az intézmény igazgató főorvosa
lett. 1861-ben magántanári képesítést szerzett, majd 1867-ben
a gyógyszertan nyilvános rendkívüli tanára lett Őt tekintették
a hazai gyermekorvostani iskola megteremtőjének. 1868-tól
az Országos Közegészségügyi Tanács tagjává választották,
1868-1874 pedig elnöke lett a Fővárosi Orvosegyletnek. 1873-tól
gyermekorvostant tanított a budapesti egyetemen, egészen
haláláig. Irodalmi munkáiban a gyermekgyógyászat valamennyi
ágával foglalkozott, értekezései megjelentek az Orvosi Hetilap
nevű szaksajtóban is. Gyermekkori sebészeti bélbetegségekre,
húgy- és ivarszervi betegségekre vonatkozó tanulmányait több
idegen nyelvre is lefordították. Éveken keresztül irányította
az "országos központi védhimlőintézetet" is. Hatvankét
éves korában érte a halál, 1884. október 20-án, Budapesten.
Bajor Gizi
1893. május 19 - 1951 február 12.
Színésznő. Beyer Gizella néven látta meg a napvilágot 1893.
május 19-én, ki Bajor Gizi néven írta be magát a színháztörténetbe.
Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.1914-ben
végezte el a Színművészeti Akadémiát, s még ebben az évben
a Nemzeti Színházhoz szerződött. Első nagy sikere Gárdonyi
Géza Annuskájának címszerepéhez fűződik, 1915-ben. Ettől
kezdve több darab főszerepét is rábízták, melyek a társulat
élvonalába emelték, s 1922-től kezdve a színház műsora nagyrészt
rá épült, s nevéhez fűződnek a színház legnagyobb sikerei.
Harmincegy éves volt, mikor két évadra a Magyar Színházhoz
szerződött, egyébként élete végéig a Nemzeti tagja maradt,
s 1929-től kezdve rendszeresen fellépett a Rádióban is. Sokoldalúságát
bizonyítva 1938-ban rendezett is a Nemzeti Kamara Színházában.
Játéka gondosan megszerkesztett és kidolgozott, magas fokú
beszédtechnikája és mimikai készsége klasszikus-és modern,
drámai -és vígjátéki művekben is egyaránt érvényesült. Alakításait
gazdag árnyaltság és játékosság, drámai erő és humor jellemezte.
Férje, attól való félelmében, hogy ötvennyolc éves feleségét
teljes süketség, agydaganat és biztos halál fenyegeti, megzavarodott
elmével 1951. február 12-én megölte, majd önmagával is végzett.
A művésznőt a budapesti Farkasréti Temetőben helyezték végső
nyugalomba .