Június
Magyar Krónika, június
7. |
|
Montreál
|
Gábor Dénes
Budapest, 1900. június 5.-
London, 1979. február 9
Magyar
származású Nobel Díjas természettudós, villamosmérnök. Nobel-díjas
feltaláló, a Royal Society rendes (1956.), az MTA tiszteletbeli
tagja (1964.). A Brit Birodalmi Rend lovagja (1970 (1972.),
a City-i (1972.), a londoni (1973.), és a columbiai (1975.)
egyetem díszdoktora. Már gyerekként érdeklődött a fizika
iránt, s a Markó utcai gimnázium tizenöt éves tanulójaként
otthoni laboratóriumukban ismételte meg bátyjával az akkor
modernnek számító fizikai kísérleteket. Később a Budapesti
Műszaki Egyetem elektromérnöki fakultásán kezdte meg egyetemi
tanulmányait, diplomáját a berlin-charlottenburgi Technische
Hochschulén szerezte 1924-ben. 1927-ben doktorált. Ettől
kezdve a berlini Siemens és Halske Művek kutatómérnökeként
dolgozott, és ott kezdte érdekelni a gázkisülések fizikája
is, ami egész kutatómunkájára nagy hatást gyakorolt. A harmincas
évek elején rövid ideig tartózkodott itthon, majd végképp
Angliában telepedett le.. 1949-től a londoni Imperial College-ban
adott elő elektronikát. Csaknem tíz évvel később 1958-ban
az alkalmazott elektronfizika professzorává nevezik ki. Munkatársaival
számos nehéz és érdekes probléma megoldásával foglalkozott.
Ilyen volt a Wilson-féle ködkamra, melyben a részecskék sebességét
is mérni lehetett. De készült holográfiai mikroszkóp, univerzális
analóg számítógép, lapos, színes tv-képcső és egy új típusú
termionikus átalakító is. Elméleti munkája elsősorban a hírközléselmélet
területén jelentős.
1971-ben a holográfia feltalálásáért és lehetőségeinek
kiaknázásáért érdemelte ki a fizikai nobel-díjat. A hologramban
tárolt információ sűrűsége nagyságrendekkel meghaladja a
hagyományos számítógép-memóriákban tárolt információ sűrűséget,
ráadásul az információ előhívása is sokkal gyorsabb. Ugyanakkor
a megfelelő módon készített hologram megvalósítja a rendezetlen
kódolás információelméleti ideáját, melynek következtében
már a hologram kicsiny részlete is tartalmazza a hologramon
egyenletesen elosztott teljes információt.
Az Imperial College professzori székfoglaló előadását az
elektronika találmányairól és azoknak a civilizációra gyakorolt
hatásáról tartotta. Könyvének alapgondolata:"a jövőt
nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni".
Gobbi Hilda
1913. június 6 a Kossuth díjas színésznő ezen a napon
látta meg a napvilágot Budapesten, Apai ágon olasz származású
családban. Középiskolai tanulmányait követően Putnokon a
Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány
Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjének gyakornoka volt.
1932 és 1935 között a Színiakadémia ösztöndíjas növendéke
volt, ahol 1935-ben szerzett diplomát. Vizsgaelőadásán Phaedrát
játszotta. Ezt követően a Nemzeti Színház tagja lett, első
szerepében a szobalányt alakította Pierre Lotti Szembekötősdi
c. vígjátékában. A színháznak 25 éven át volt tagja. 1959-től
1971-ig a József Attila Színházban játszott. 1971-től nyugdíjba
vonulásáig, azaz 1979-ig ismét a Nemzeti Színház tagja volt,
de utána is vezető színésznő a Nemzeti Színházban, majd 1983-tól
halálig a budapesti Katona József Színházban.
A háború után fizikai munkával vett részt a megsérült Nemzeti
Színház újjáépítésében, és széles körű társadalmi tevékenységet
fejtett ki.
Szívós és kitartó munkával létrehozta a Bajor Gizi Színészmúzeumot, később
az időközben elhunyt pályatársak emlékeivel még négyszer
bővítette.
Bajcsy Zsilinszky Endre
Szarvas,
1886. jún. 6. - Sopronkőhida, 1944. dec. 24
Publicista
és politikus, a II. világháború idején a magyar függetlenségért
folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége . .
Jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben
végezte, majd hazatérve ügyvédjelölt lett. A fiatal jogász
közigazgatási pályára ment és Árva vármegyében főispáni titkári
állást töltött be. Az I. világháborúba huszár hadnagyként
vonult be, 1918. novemberben a Magyar Országos Véderő Egylet
(MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása
után Bécsbe emigrált, majd visszatérve Szegeden csatlakozott
az ellenforradalmi erőkhöz. 1925-ben vitézzé avatták és ettől
kezdve anyja nevét felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet
használta. 1926-tól a Magyarság vezércikkírója, 1928-ban
megindította Előőrs c. lapját, amely fórumot adott József
Attilának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak stb.
Ettől kezdve lassanként eltávolodott Gömbös Gyulától és megkezdődött
fordulata a demokratikus ellenzéki politika felé. 1930-31-ben
megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot Végül a polgári politikusok
közül egyedül ő jutott el a németellenes fegyveres ellenállási
harc vállalásáig. 1944. márc. 19-én fegyverrel fogadta a
lakásába hatoló Gestapo embereit, akik csak heves tűzharc
után tudták sebesülten őrizetbe venni. Lakatos Géza kormánya
1944. okt. 11-én kikérte a Gestapótól és okt. 15-én szabadon
bocsátotta. 1944. nov. elején a németellenes fegyveres ellenállási
mozgalom megszervezésére hivatott Magyar Nemzeti Felkelés
Felszabadító Bizottságának elnökévé választották és részt
vett a fegyveres felkelés tervezetének kidolgozásában. Miután
a nyilas kiadta őt a katonai bíróságnak, dec. 23-án
kötél általi halálra ítélték és dec. 24-ének reggelén kivégezték.
Szabó Dezső
Kolozsvár, 1879.
jún. 10. - Bp., 1945. jan. 5
Író, kritikus, publicista.
Kolozsvári protestáns kistisztviselő-család fia. A budapesti
bölcsészettudományi karon m. francia szaktárgyakból tanári
diplomát szerzett mint Eötvös-kollégista. Egyetemi évei
alatt főleg magyar és finnugor nyelvészettel és francia irodalommal
foglalkozott. 1905 - 1906-ban egy évet Párizsban töltött.
Hazatérése után gimnáziumi. tanárként különböző városokban
működött Publicisztikai működését Székesfehérvárt kezdte
egy antiszemita cikksorozattal. Pár év múlva, Székelyudvarhelyen
Ady lelkes propagátora. 1923 jan.-jában Auróra címmel lapot
indított; ez hamarosan Élet és Irodalom címmel jelent meg
az év végéig. . Végül
is szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel és korábbi
fegyvertársaival is. A főváros ostroma alatt halt meg.
Kaffka Margit
Nagykároly,
1880. jún. 10. - Bp., 1918. dec. 1
Író, költő.
Apját, aki vármegyei főügyész volt, korán elvesztette, a
család nehéz körülmények közé került. Mint ingyenes növendék
a szatmári irgalmas nővéreknél tanítóképzőt végzett, majd
egyévi tanítás után beiratkozott az Erzsébet Nőiskolába,
s 1902-ben polgári isk. tanári oklevelet szerzett. 1903-tól
Miskolcon tanított. 1905-ben férjhez ment Fröhlich Brúnó
erdőmérnökhöz, de néhány év után elvált. 1910-től 1915-ig
Budapesten tanár. Ekkor elhagyta a tanári pályát s már csak
a szépirodalomnak élt. Közben, 1914-ben újból férjhez ment
Balázs Béla öccséhez, Bauer Ervin orvos-biológushoz. Az I.
világháború éveiben férje a temesvári katonai kórházban teljesített
szolgálatot, s így ~ második otthona Temesvár lett. A háború
utáni spanyolnátha járványnak esett áldozatul, amely kisfiát
is elragadta. - Kaffka a magyar irodalom legjelentékenyebb
női írója.