Július
19. 2005
| Magyar Krónika, július
19. |
| |
| Montreál |
George Cukor
New York City, 1899.
júl. 7. - Los Angeles, 1983. jan. 24.
Magyar származású amerikai film- és színházi
rendező. Múlt századi magyar kivándorlók gyermeke. Chicagóban
1918-ban került kapcsolatba a művészvilággal mint színházi
segédrendező. A következő esztendőben már a Chicago Company
rendezője. 1920-tól 1928-ig a Lyceum Theatre de Rochester
rendezője, utóbb a társulat vezetője New York-ban. Eközben
meghívták egyes feladatokra a Broadwayra is. Már jó nevű
szakemberként 1929-ben szerződött a filmhez. Úgynevezett
dialógrendező a hangos eljárás bevezetése után a beszélő
filmeknél, s asszisztens. Dolgozott a Paramount, az RKO,
a Metro-Goldwyn-Mayer cégek számára. 1931-től önálló alkotó.
Fél évszázados pályája során emlékezetes nagy sikerek, filmtörténeti
produkciók fűződtek nevéhez. A legnagyobb sztárokkal dolgozott
együtt. Erőssége a színészvezetés, a konfliktushelyzetek
gondos, árnyalt kidolgozása. Kedvelte a romantikus hangvétel,
a klasszikus témák világát. Fénykora a harmincas évek közepére
esik, amikor leforgatta a Copperfield Dávidot (1935) és a
Rómeó és Júliát (1936), valamint a Kaméliás hölgyet (1937)
Hetvenhét esztendős korában készítette a Kék madár szimbolikus
mesetörténetét. Oscar-díjas (1964). - Vakáció (1938, USA);
Zaza (1939,); A szerető két arca (1941,); A kétarcú asszony
(1941,); Gázláng (1944,); Kettős élet (1947,); Pat és Mike
(1952,); Egy csillag született (1954,); A lányok (1957,);
Hagyd magad szeretni (1960, ); My Fair Lady (1964,); Utazás
nagynénémmel (1973,); Gazdagok és szegények (1981,)
Csonka Emil
Szombathely, 1923. júl. 5. - München,
1982. okt. 16.
Történész, lapszerkesztő. A budapesti Pázmány
Péter Tudományegyetemen és Bolognában történelmet, irodalmat
és szociológiát tanult. 1945-ben Németországban telepedett
le. 1951-től 1982-ig a Szabad Európa Rádió (SZER) és a
berlini RIAS TV munkatársa. 1962-1974 között az Új Európa
szerkesztője volt. Cikkeit az Életünk, Magyar Hírlap (Buenos
Aires), Katolikus Magyarok Vasárnapja, Új Hungária, Új Látóhatár,
Szivárvány, Deutsche Zeitung stb. közölte. Publikációi részben
Emilio Vasari vagy Vasvári Gergely álnéven jelentek meg.
- Főművei: Ein Königsdrama im Schatten Hitlers (München,
1968); Habsburg Ottó (München, 1972); Zita története (München,
1975); A száműzött bíboros (München, 1976); A forradalom
oknyomozó története 1945-1956 (München, 1981). -
Vincze Ottó
(Visegrád, 1906. júl. 9. - Bp., 1984. aug.
14.): zeneszerző, karnagy, Erkel-díjas (1954, 1957). 1922-1929
közt a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albertnél
tanult komponálni. 1942-ig az állástalan zenészeket tömörítő
Melles Béla-zenekart vezényelte. 1942-től a háború végéig
a Magyar Rádiónál dolgozott karmesterként és zeneszerzőként.
1946-1949 között a Miskolci Nemzeti Színháznál, majd egy
évadon át az Állami Bányász Színháznál, ezután az Úttörő
és Ifjúsági Színháznál dolgozott művészeti vezetőként. Közben
az 1953-ban megrendezett II. Zenei Plénum keretében a Fővárosi
Operettszínházban bemutatták daljátékát (Boci-boci tarka),
amellyel kimagasló sikert ért el. 1957-60-ban a Fővárosi
Operettszínház, majd 1966-ig a Petőfi Színház zenei vezetője
és karnagya volt. - Művei: 2 nyitány, 4 szvit zenekarra,
capriccio, 5 daljáték, 7 rádió-daljáték. Sok filmzenét, komoly,
ill. könnyed jellegű dalokat írt zenekarra. Egyházi művei
közül D-dúr miséje a legjelentékenyebb. Műveiből 8 hanglemez
készült.
Rózsa Sándor
Szeged, 1813. júl. 16.
- Szamosújvár, 1878. nov. 22,
alföldi betyárvezér.
Pásztor volt, akit 1836-ban állatrablásért másfél évi börtönre
ítéltek. A fegyházból megszökött, visszament a Szeged környéki
pusztákra. 1845-ben kegyelmet kért, de kérését elutasították.
1848. okt. 13-án a Honvédelmi Bizottmány amnesztiában részesítette,
szabadcsapatával a szabadságharc oldalán harcolt a déli
fronton. Mivel a betyárokból alakult szabadcsapat teljesen
fegyelmezetlen volt, majd rabolt és kegyetlenkedett, a
m. hadvezetés az alakulatot feloszlatta. A szabadságharc
után sem hagyott fel a rablással. 1853-ban 10000 ezüst
forint vérdíjat tűztek ki fejére, 1857-ben elfogták, bár
rablást rábizonyítani nem tudtak, önbíráskodásért halálra
ítélték, de az ítéletet politikai okból életfogytiglani börtönre
változtatták. Ekkorra már legendás alakká vált, akinek szabadonboaátísát
1868-ban több százan kérvényezték. 1868-ban amnesztiával
szabadult. Felajánlkozott pandúrnak, de ajánlatát elutasították.
Újra visszatért a tanyavilágba, de a betyárok felszámolására
kiküldött Ráday Gedeon vezette kormánybiztosság 1869-ben
tőrbe csalta, majd a bíróság életfogytiglani fegyházra ítélte.
A börtönben halt meg. -
Ajtay Andor
Fogaras, 1903. júl. 25. - Bp., 1975.
máj. 9.
színész,
Kossuth-díjas (1954), érdemes művész (1953), kiváló művész
(1968). Bécsben az autószakmában dolgozott, majd megpróbálkozott
az újságírással. 1927 - 1929 között Rákosi Szidi színiiskólájában
kapott alapképzést, 1929-től a szegedi Városi Színházban
jászott. 1931-ben Dusán (Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye)
szerepének nagysikerű alakítása után 1932-ben a budapesti
Vígszínház szerződtette, 1943-tól 1945-ig a Nemzeti Színház
tagja, 1945 után 1959-ig újból a Vígszínház egyik vezető
művésze volt. 1959-től a Jókai Színházban, 1963-tól visszavonulásáig
a Madách Színházban játszott. Színpadi alakításait realista
emberábrázolás és férfias líra jellemezte. Könnyed játékstílusa
különféle szerepkörök betöltésére tette alkalmassá. Rendezői
munkát is végzett: Filmszínészként legnagyobb sikerét az
1948-ban forgatott, majd 1955-ben átdolgozott Beszterce ostroma
főhőseként mint Pongrácz István gróf érte el. Élete végén
Ajtay Emlékdíjat alapított - Főszerepei: Sulyok vezérigazgató
(Illés E.: Törtetők); Higgins (Shaw: Pygmalion); Clausen
tanácsos (Hauptmann: Naplemente előtt); Volpone (Ben Jonson);
Polonius (Shakespeare: Hamlet); Apa (Čapek: Fiaim); Taláros
úr (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Táborparancsnok (Pagonyin:
Arisztokraták); Lenbach báró (Krleža: Agónia); Tallboys ezredes
(Shaw: Olyan szép, hogy nem is lehet igaz).
Sárdi János
(Nagykónyi (Tolna
vm.), 1907. júl. 27. - Budapest, 1969 március 9
Színész,
énekes Életének egy részét Zalában töltötte - először
Zalakoppányban, majd karmacsi lakosként. Polgári iskoláit
Szigetváron és Tapolcán végezte. Pápán szerzett tanítói
oklevelével Dunaföldváron helyezkedett el kántortanítóként.
Műkedvelő elődásokon szerepelt, hangját magánúton képeztette.
Az Operaházban Palotai Árpád volt a mestere. 1936-ban ösztöndíjasként,
1938-tól rendes tagként szerződtették, 1942-től a Fővárosi
Operettszínházban is fellépett. A negyvenes évek egyik legnépszerubb
színésze volt, ismertségét operett- és - 1940-től filmszerepeinek
köszönhette. 1963-ban Érdemes művész címet kapott. Neves
művészként gyakran volt Zala megye vendége, különösen kedvelte
Hévízt, a Gyógyfürdőkóházban többször kezelték. 1997-ben
a tiszteletére a hévízi Gyógyfürdőkórház téli fürdőjének
falán emléktáblát helyeztek el. Főszerepei : Dávid (Wagner:
A nürnbergi mesterdalnokok); Orlovszky herceg (ifj. J.
Strauss: A denevér); Kukorica Jancsi (Kacsoh P.: János vitéz);
Barinkay (ifj. J Strauss: A cigánybáró); Tamino (Mozart:
A varázsfuvola); Almaviva gróf (Rossini: A sevillai borbély);
Bálint (Huszka J.: Mária főhadnagy); René (Lehár F.: Luxemburg
grófja); Danilo (Lehár F.: A víg özvegy); Tom (Jacobi V.:
A leányvásár); Nagyherceg (Jacobi V.: Sybll); Csinom Palkó
(Farkas F.); Fred (Porter: Csókolj meg, Katám); Török (Kálmán
I.: Marica grófnő); Páris (Offenbach: Szép Heléna)