December
6. 2005
| Magyar Krónika, december
6. |
| |
| Montreál |
Bozsik József
(Kispest, 1925. nov. 28. - Bp., 1978.
máj. 31.): labdarúgó, olimpiai bajnokcsapat tagja (1952),
a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.
A KAC-ban kezdte labdarúgó pályafutását,
majd (ennek jogutódában) a Budapesti Honvédban játszott
(támadó) jobbfedezetet. Tagja volt az 1949-50., 1950., 1952.,
1954., 1955. években bajnokságot nyert Honvéd labdarúgó-csapatának.
Szerepelt a XV. helsinki olimpián (1952), olimpiai bajnokságot,
Európa-kupát (1948-53) nyert, az Angliát Londonban 6:3-ra
(1953), Budapesten 7:1-re legyőző, a berni labdarúgó világbajnokságon
2. helyezett, az ún. aranycsapatban. Az 1950-es évek első
felében a világ legjobb jobbfedezetének tartották. A magyar
labdarúgók közül egyedül ő volt 100-szoros válogatott (1947-62),
ez idő alatt 11 gólt rúgott. A Budapest-i Honvéd szakosztályvezetője,
utóbb edzője, majd a magyar válogatott szövetségi kapitánya
(1974-75) volt.
Kellér Dezső
(Bp., 1905. dec. 1. - Bp., 1986. szept.
24.): konferanszié, kabaré- és operettíró, érdemes művész
(1955), kiváló művész (1965)
Andor öccse. Felesége
Major Ida szinésznő. Pályáját a Ma Este c. színházi lapnál
kezdte karikaturistaként, majd riporterként. A húszas évek
végén kezdett kuplékat, dalszövegeket és kabarétréfákat írni.
Mint konferanszié 1933-ban szerepelt először a Terézkörúti
Színpadon, utána alkalmi műsorokat készített. 1944-ben munkaszolgálatot
teljesített. 1945-ben a Pódium Kabaré tagja, 1950-ben a
Kamara Varieté, 1951-ben a Vidám Színpad szerződtette,
ahol 12 éven át működött. 1964-ben a Thália Színházhoz
szerződött, ahol a Thália kabaré c. műsorát drámai színészek
adták elő. A kabaré nagymúltú hagyományainak folytatója,
jellegzetes pesti figura, kissé vontatott beszéde, rögtönzésnek
tűnő, de alaposan kidolgozott konferansziéi, összekötő
szövegei találóan fejezték ki a pesti polgár érzésvilágát.
Kabaréjeleneteinek száma 200 körül mozog; írt egyfelvonásokat:
A papa helyezkedik, s operettet Három tavasz címmel. Békeffi
Istvánnal együtt átdolgozta Kálmán Imre Csárdáskirálynő
és Lehár Ferenc: Luxemburg grófja c. operettjét. Művészetét,
konferanszait megőrizte számos rádió- és televízió-felvétel.
A Thália Színház 1986. dec. 30-án emlékére mutatta be Leltár
miatt nyitva c. műsorát. - Művei:. Az én kabarém (Bp.,
1943); Pomócsi kalandjai (Bp., 1950, Békeffi Istvánnal);
Kedves közönség (Bp., 1957); Kis ország vagyunk (Bp., 1963);
Lehet valamivel kevesebb (Bp., 1967); Kortársak és sorstársak
(Bp., 1971); Fogom a függönyt (Bp., 1986).
Szakasits Árpád
(Bp., 1888. dec. 6. - Bp., 1965. máj.
3.): Újságíró, miniszter, köztársasági elnök.
Eredeti foglalkozása kőfaragósegéd.
1903-tól vett részt a munkásmozgalomban, 1908-tól tisztségviselője,
a Népszava munkatársa. A
Tanácsköztársaság idejében betöltött szerepe miatt három
évet töltött börtönben. 1927 - 28-ban az SZDP titkára, 1928-tól
1938-ig a Magyar Építőmunkások Orsz. Szövetsége (MÉMOSZ)
elnöke. 1938. nov.-től az SZDP főtitkára, 1939-től 1944.
márc. 19-ig a Népszava főszerkesztője. Ebben a minőségében
elősegítette a Népszava 1941. karácsonyi számának megjelenését.
Törekedett baloldali politika folytatására, a kommunistákkal
való együttműködésre. Részt vett a Történelmi Emlékbizottság
tevékenységében. 1942. júniusában a függetlenségi mozgalommal
való kapcsolata miatt az SZDP jobboldali vezetőinek nyomására
főtitkári tisztjéből elmozdították. A német megszállás után
részt vett a Magyar Front létrehozásában, majd Intéző Bizottságának
elnöke lett. 1944. okt.-ben ő írta alá az SZDP részéről a
két munkáspárt együttműködéséről és későbbi egyesüléséről
szóló egyezményt. 1945 után ismét az SZDP főtitkára. 1945.
nov. 15-től 1947. szept. 4-ig és szept. 24-től 1948. aug.
5-ig államminiszter. 1948. febr. 26-tól aug. 5-ig iparügyi
miniszter is. Politikájában továbbra is hű maradt a munkásegység
ügyéhez s nagy érdemeket szerzett a két munkáspárt egyesülésében.
1948. júniusában az MDP elnökévé választották. 1948. aug.
3-tól 1949. aug. 23-ig köztársasági elnök, majd az új alkotmánynak
megfelelően folytatólag 1950. máj. 9-ig a Magyar Népköztársaság
Elnöki Tanácsának elnöke. 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták
s életfogytiglani börtönre ítélték. 1956. márciusában szabadult.
Rehabilitálták. 1956. novembertőltől részt vállalt a konszolidáció
munkájában, 1958-ban a Magyar Újságírók Orsz. Szövetsége
(MUOSZ), 1960-ban az Országos Béketanács elnökévé választották,
s tagja lett a Béke-Világtanácsnak. 1959-től haláláig tagja
volt az MSZMP Központi Bizottságának.
Karády Katalin, Kanzler
(Bp., 1912. dec. 7. - NewYork, 1990.
febr. 8.): filmszínésznő.
A kereskedelmi leányiskolában két osztályt végzett. 1931-ben
feleségül ment Vargha Rezső adótiszthez, akitől még az évben
elvált. 1936-ban Egyed Zoltán tanácsára színészetet tanult
Cs. Aczél Ilonánál. Akkor vette fel a Karády nevet. A színpadon
először Somerset Maugham-Zoe Atkins Az asszony és ördög c.
darabjában lépett fel a Pesti Színházban (1939. febr.). Fellépett
a Vígszínházban és a Pesti Színházban is. Mint filmszínésznőt
Zilahy Lajos fedezte fel. 1939-1948 között húsz nagyjátékfilm
és három kisfilm főszerepét játszotta el. 1944 őszén a Gestapo
kémkedés vádjával letartóztatta. 1945 után viszont rendőri
felügyelet alá helyezték egy ideig. Még fellépett operettekben,
zenés darabokban Budapesten és vidéken. 1949-ben külföldre
távozott. Előbb Brazíliában élt, azután az USA-ba költözött.
Néhány fellépésen és alkalmi lemezfelvételeken kívül nem
vállalt semmilyen szereplést. Egy kalapszalon tulajdonosa
volt New Yorkban. Magyarországon 1949-től filmjeit betiltották.
Csak 1957-ben játszották egy rövid ideig az 1948-ban készült
Forró mezők c. filmjét. Az 1970-es években K.arády válogatott
dalai lemez jelent meg, klubmozihálózatban elkezdték vetíteni
filmjeit. Budapesten temették el 1990. febr. 19-én.
Pattantyús-Ábrahám Géza
(Selmecbánya, 1885. dec. 11. - Bp.,
1956. szept. 29.): gépészmérnök, egyetemi tanár, az MTA l.
tagja (1945 - 49; 1953), Kossuth-díjas (1952). . Tanulmányait a budapesti műegyetem en 1907-ben
végezte. 1912-ben műszaki doktori oklevelet, majd 1921-ben
magántanári képesítést nyert. 1907-től a műegyetem tanársegédje,
1912-től adjunktusa, majd 1918-tól a gépelemek és emelőgépek
c. tárgyak meghívott előadója; 1930-tól 1956-ig nyilvános
tanár a hidrogépek és szállítóberendezések tanszékén. Egyetemi
működése mellett 1909 - 30 között magánmérnöki tevékenységet
is folytatott: több kisváros villamosítását tervezte és vezette,
foglalkozott a hajdúszoboszlói földgáz hasznosításával, felvonóberendezéseket
tervezett és részt vett a Ganz- és MÁVAG-szivattyúk és egyéb
vízgépek kialakításában, valamint az 1930 - 40-es években
szakértőként a különböző szivattyútelepek építésében. Fél
évszázados oktatói és szakirodalmi tevékenységével kimagasló
szerepet játszott a hazai műszaki kultúra terjesztésében
és fejlesztésében.