Zrínyi Miklós, gróf
(Ozaly, 1620. máj. 1. - Csáktornya, 1664. nov. 18.):
költő hadvezér és politikus.
Zrinyi György horvát bán
és Széchy Magdolna fia. A grazi jezsuita kollégiumban,
majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. 1636-ban itáliai
tanulmányútján megismerkedett az itáliai művészettel
és az olasz irodalommal. Hazatérve dunántúli és horvátországi
családi birtokainak védelmében, családja hagyományait
követve állandó és kérlelhetetlen harcot folytatott
a török ellen. 1646-ban Horvátország kapitánya. Zala
vm. főispánja 1664-ig. 1647-ben a törökök elleni légrádi
győzelme jutalmaként horvát bán. De Zrinyi látta, hogy
a Habsburg uralom a törökök elleni harcot akadályozza,
ezért szembefordult a bécsi udvarral, nemzeti pártot
szervezett, melyet a Habsburg kormányzat és magyar
hívei egyre nagyobb ellenszenvvel figyeltek, s 1655-ben
megakadályozták nádorrá választását. 1661-ben Zrinyi
a bécsi udvar tiltakozása ellenére a Muraköz védelmére
felépítette Új Zrínyivárat (Új-Zerinvár), s visszaverte
a török támadásokat. 1663 - 64-ben átmenetileg elfoglalta
Berzencét, Babócsát, Szigetvárat, bevette Pécset és
felgyújtotta az eszéki török hadihidat. A nagyvezér
seregével ÚjZrinyivár ellen vonult, s miközben Montecuccoli
seregével tétlenül nézte, a várat elfoglalta és levegőbe
röpítette. A háború a lehangoló vasvári békével végződött.
Pusztán feltételezés tárgya lehet, hogy az elkeseredett
Zrinyi valóban gondolt-e Habsburg-ellenes szervezkedésre,
mint ahogy öccse, Zrinyi Péter és társai az úgynevezett
Wesselényi-féle összeesküvést hozták létre a továbbiakban;
Zrinyit ugyanis egy vadászat alkalmával egy vadkan
megölte. A 17. századi magyarirodalom legnagyobb alakja,
a központosított nemzeti királyság híve és megvalósításának
harcosa volt. Életének fő célja, politikai elgondolása
az volt, hogy a török kiűzését fegyverrel magának a
magyar népnek kell kezdeményeznie, ugyanakkor erőt
kell képviselnie a Habsburgok ellen is. Politikai elképzeléseinek
megfogalmazását adja az 1645 - 46 telén írt Szigeti
Veszedelem c. nagy eposza, amelyben hősi halált halt
dédapja emlékét örökítette meg. Úgy ábrázolja a magyar
történelemnek ezt az elmúlt nagy eseményét, hogy a
jelennek szóljon, sőt a jövő útjait is egyengesse.
A kitűnően szerkesztett hőskölteményt felező tizenkettősökben,
ún. Zrínyi-versszakokban írta. Az eposz és lírai költeményei
Adriai tengernek Syrenaia. címmel (Bécs, 1651) jelentek
meg nyomtatásban. Hadtudományi munkáiban (Tábori kis
trakta, 1646 Vitéz hadnagy, 1650 - 53) a korszerű
hadviselés elveit fektette le. Amikor végérvényesen
csalódott a bécsi udvarban, a Mátyás király életéről
való elmélkedések (1656 - 57) c. munkájában a nemzeti
uralkodó eszményt állította példaképül kortársai elé.
Legnagyobb hatású politikai röpiratában, Az török áfium
ellen való orvosságban (1661 - 62 telén írta) az állandó
magyar hadsereg felállítását sürgette. Prózai művei
kéziratban terjedtek és már a maguk korában is nagy
hatásúak voltak. - Zrínyi Miklós költő művei (szerk.
Négyesy László, Bp., 1914); Zrínyi Miklós prózai művei
(szerk. Markó Árpád, Bp., 1939); Zrínyi Miklós hadtudományi
munkái (Bp., 1957); Zrínyi Miklós összes művei
Losonczy Géza
(Érsekcsanád, 1917. május 5. - Bp., 1957. dec. 21):
újságíró, politikus, államminiszter.
Debrecenben végzett
egyetemi tanulmányai idején kapcsolódott be a munkásmozgalomba.
1935-1936-ban az egyetemi Márciusi Front egyik vezetője
és a Tovább c. lap szerkesztője. 1939-től a KMP tagja,
1940-től a Népszava munkatársa. 1941-ben letartóztatták,
kiszabadulása után illegálisan a pártsajtóban és az
értelmiségi szervező munkában dolgozott. 1945-ben a
Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője, majd Révai József
helyettese mint államtitkár a Népművelési Minisztériumban.
A sztalinista terrorszervezet őt is börtönbe juttatta
hamis vádak alapján a Rajk-perben. 1954-ben Nagy Imre
első miniszterelnöksége idején szabadult ki. A börtönkörülmények,
a vizsgálati módszerek pszichés zavart okoztak, betegen
kórházban ápolták. Kapcsolata Nagy Imrével rendszeressé
vált azután is, hogy a Magyar Nemzet főmunkatársa lett.
Mikor Nagy Imrét megfosztották minden tisztségétől,
Losonczy központi szerepet töltött be az ellenzéki
kommunisták mozgalmában. A Petőfi-kör szervezője, az
író-memorandum egyik megfogalmazója. A Petőfi-kör
sajtóvitáján ő volt, aki először ejtette ki Nagy Imre
nevét. Csatlakozott az 1956. október 23-án tüntető
tömeghez. Tagja lett az 1956. október 31-én megalakult
MSZMP Intéző Bizottságának. Nagy Imre október 30-án
államminiszterré nevezte ki. A szovjet támadáskor,
november 4-én, a Jugoszláv Követségen kért menedéket
feleségével dr. Haraszti Máriával és Anna lányával.
Innen hurcolták el családjával együtt Romániába. 1957
áprilisában visszaszállították Bp.-re. Ő lett volna
a Nagy Imre-per másodrendű vádlottja, de még a tárgyalás
előtt decemberben a börtönben - tisztázatlan körülmények
között - meghalt. -
Ottlik Géza
(Bp., 1912. máj. 9. - Bp., 1990. okt. 9.): író, műfordító,
József Attila-díjas (1981)
Kossuth-díjas (1985), Szép
Ernő-díjas (1988), Örkény-díjas (1990). Középisk.-i
tanulmányait a kőszegi Hunyadi Mátyás katonai reáliskolában
kezdte, Budapesten folytatta a Bocskai István katonai
főreáliskolában. Itt érettségizett 1930-ban. A budapesti
tudományegy. természettudományi karán matematika-fizika
szakon Fejér Lipót tanítványaként szerzett abszolutóriumot.
Első elbeszélése (Egyedül) a Napkeleten jelent meg
1931-ben. Dolgozott a Magy. Rádió irodalmi osztályán.
A Rádió irodalmi rovatáról tanulmánya jelent meg: Magyar
Rádió vagy Európai Rádió. Rendszeresen 1939-től írt
novellákat, könyv- és színikritikákat a Nyugatban,
a Tükörben, az Ezüstkorban, a Magyar Csillagban. Fordításában
tűzte műsorra 1937-ben a Nemzeti Színház O'Neill Amerikai
Elektra c. drámáját. 1945-1946-ban rövid ideig a Magyar
Rádió dramaturgja volt. Huszonöt év magyar irodalma
címmel húsz előadásból álló sorozata hangzott el a
rádióban. Írásai az Új Idők, a Magyarok, a Válasz és
az Újhold c. folyóiratokban jelentek meg, megszüntetésük
után a Vigilia közölte cikkeit. Angol, amerikai, német,
francia írók regényeit fordította magyarra. 1960 őszén
kitűnő fordításaiért az angol kormány meghívására Londonban
volt tanulmányúton. 1957-től több kiadásban jelentek
meg novellái, esszéi, kisregényei. A Hajnali háztetők
c. kisregényéből játékfilm készült (1988). A magyar
prózairodalom egyik legjelentősebb személyisége volt.
Nevét századunk magyar és világirodalmában az Iskola
a határon c. regénye örökítette meg. A regény rádióváltozata
a Kossuth Rádióban sorozatban hangzott el 1992. ápr.-tól.
- Művei:. Hamiskártyások (elbeszélések, Bp., 1941);
Hajnali háztetők (kisregény és elbeszélések, Bp., 1957-
1987); Iskola a határon (regény, Bp., 1959-1993); Minden
megvan (elbeszélések, Bp., 1969, 1991); Mai amerikai
elbeszélők (antológia, Bp., 1963, 1965); Adventures
in Card Play (bridzsszakkönyv, Bp., 1979); Próza (esszék,
tanulmányok, cikkek, kritikák Bp., 1980, 1988); Garabó
Gereben (Bp.; 1983); A Valencia-rejtély, Hajónapló,
Várkonyi Zoltán
(Bp. 1912. máj.13. - Bp. 1979. ápr.10.):Színész,
rendező, színházigazgató.
1962-től a Vígszínház főrendezője,
1971-től haláláig igazgatója volt. Rendezéseit az aprólékos
kidolgozottság, biztos technikai tudás, a játéktér
jó kihasználása, valamint a határozott színészvezetés
jellemezte. Fontosnak tartotta a tehetségek támogatását.
Színészi munkáját háttérbe szorította a számára sokkal
lényegesebb színházvezetés-filmrendezés-pedagógia hármasa.
1934-től filmezett, és több mint 20 filmet rendezett.
1949-től tanított a Színsz Akadémián, amelynek 1972-től
haláláig rektora volt. 1953-ban és 1956-ban Kossuth-díjat,
1955-ben érdemes, 1962-ben kiváló művész kitüntetést
kapott |