Sőtér István
(Szeged, 1913. jún. 1. - Bp., 1988. okt. 7.): író, irodalomtörténész,
az MTA tagja , Kossuth-díjas (1954), József Attila-díjas
(1985). Felesége Jász Veronika grafikus iparművész.
Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte.
1931 és 1935 között a bp.- i Eötvös Kollégium tagja,
francia-m.-német szakon. 1935-36-ban a párizsi École
Normale Supérieure ösztöndíjasa. 1936-ban az Eötvös
Kollégium francia előadója és könyvtárosa. 1936-tól
1939-ig a bp.-i Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939
és 1945 között közgazdasági pályán működött , a Budapesti
Kereskedelmi és Iparkamara előadója, ekkori emlékeiből
készült Bűnbeesés c. regénye, 1945-ben a Teleki Pál
Tudományos Intézet tanára, majd 1946. aug. 1-jétől
a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. X. főosztályának
h. vezetője, 1947. jún. 1-től vezetője. A háború utáni
évek összegezése a Hídszakadás (1948) c. kisregénye,
valamint a Sötétkamra (1948) c. elbeszéléskötete. 1948
és 1952 között a szegedi egyetem tanára, 1952-től a
hatvanas évek végéig az Eötvös Loránd Tudományegy.
(ELTE) tanszékvezető egyetemi tanára, majd rektora.
1956-ban oktatásügyi miniszter helyettes, 1957-től
1983-ig, nyugállományba vonulásáig az MTA Irodalomtörténeti
Intézetének igazgatója. A magyar irodalom története
(I-VI., 1964-65) főszerkesztője. A háború alatti és
utáni évekről való emlékeit regényformában örökítette
meg: Az elveszett bárány (1974), Budai Oroszlán (1978),
Bárányt szoptató Oroszlán (1988). Komoly ének (1984)
c. kötetében összegyűjtve. 1960 és 1969 között a Magyar
Pen Club elnöke, az International Comparative Literature
Association (AILC) elnöke, a Sorbonnet. doktora, a
francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje.
Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949
és 1960 között szépíróként a hallgatást vállalta.
Íróként a Válaszban, esszéistaként a Magyar Szemlében
és a Nouvelle Revue de Hongrie-ben szerepelt. A Magyarok
c. folyóirat közölte Júdás c. drámáját 1947-ben. Először
a Színművészeti Főisk. végzős növendékei játszották
az Ódry Színpadon,
Több szépirodalmi fordítása jelent meg: Hemingway,
Emily Brontë, Graham Greene műveiből. Tudatosan
kiművelt gondolkodó volt, mind regényeiben, amelyekben
a modern értelmiség története foglalkoztatta, mind
tudományos munkásságában, a nemzeti és világirodalom
történeti és kritikai megközelítésében.
Békésy György
Georg von Békésy, (Budapest, 1889.június.3. - Honolulu,
1972.június.13.) Nobel díjas
Mind középiskolai, mind egyetemi tanulmányait több
országban végezte (mint diplomata fia, sok országban
töltött rövidebb-hosszabb időt), a Budapesti Pázmány
Péter Tudományegyetemen doktorált. A Postakísérleti
Állomáson az általa kifejlesztett módszerekkel végezte
a hallással kapcsolatos alapvető fontosságú, különlegesen
pontos kísérleteit. 1939-ben átvette a Kísérleti Természettani
Tanszék vezetését, de továbbra is dolgozott a Postakísérleti
Állomáson. Az MTA 1939-ben választotta levelező tagjává.
1946-ban külföldre távozott, először Stockholmba, majd
a Harvard Egyetemre. Élete utolsó szakaszában a Hawaii-i
Egyetemen dolgozott, ott is halt meg. Az élettani Nobel
díjat 1961-ben kapta, lényegében még Budapesten végzett
kísérletei alapján "a fül csigájában létrejövő
ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért".
Gábor Dénes,
Nobel díjas Budapest, 1900. június 5.- : London,
1979. február 9.
Magyar származású angol villamosmérnök, az MTA tiszteletbeli
tagja.
Tanulmányait a Műegyetem gépészmérnöki szakán kezdte,
majd 1920-tól Berlinben a charlottenburgi kerületben
levő műszaki főiskolán elektromérnöki ágon folytatta.
Pályája kezdetén a nagy teljesítményű, nagyfeszültségű
villamos távvezetékekben létrejövő tranziens jelenségekkel,
majd az ún. vándorhullámok megfigyelésére szolgáló
katódsugár oszcillográfok működésének alapjául szolgáló
elektronoptika tanulmányozásához, majd később ebből
sarjadt az érdeklődése az elektronsugaras berendezések,
előbb az oszcillográfok, majd az elektronmikroszkóp,
végül a televíziós képcsövek problémái iránt.
1934-ben alkalmazta Londonban a British Thomson Houston
Corporation. Itt volt mérnök 1948-ig. Itt kezdett foglalkozni
az elekrommikroszkópiával, majd az optika és az információelmélet
területén végzett kutatásokat. A II. világháború után
a technikai megvalósítást mintegy 20 évvel megelőzve
megalkotta a holográfia elméletét. 1949-től a Londoni
Imperial College of Science and Technology tanára volt
1979-ig. Több mint száz szabadalma fémjelzi tudományos
elektronika professzora rangját.
A holográfia szélesebb körű elterjedéséhez ún. koherens
fényforrás kidolgozására volt szükség. Ez a fordulat
1962-ben, a lézer felfedezésével következett be, majd
a lézertechnika és a holográfia egyesítése tette lehetővé
a lézerhologramok készítését.
Nagy érdeklődéssel foglalkozott a tv-képcső fejlesztésével
is. Olyan lapos képcsövet konstruált, amelyben a többszörösen
megtört elektronsugár útjának zömét a képernyővel párhuzamosan
síkban teszi meg.
Szakmai tudományos munkásságának, különösen a holográfia
feltalálásának legmagasabb rangú elismerését az 1971-ben
átnyújtott Nobel-díj fémjelezte.
Apáczai Csere János
(Apáca, 1625. jún. 10. - Kolozsvár, 1659. dec.
31.):
filozófiai és pedagógiai író, tanár. A magyar. művelődés,
nevelésügy és tudomány egyik kiemelkedő úttörője. Paraszti
sorból származott. Szülőfalujában és Kolozsvárt járt
iskolába, akadémiai tanulmányait 1642-43 táján Gyulafehérvárt
kezdte, Hollandiában folytatta. 1648-ban előbb a franekeri,
majd a leideni egyetemre iratkozott. Valószínűleg 1649
tavaszától huzamosabb ideig az utrechti egyetemen tanult.
1651. áprilisban az újonnan alapított hardervijki egyetemeken
teológiai doktori szigorlatot tett, ő lett az új egyetem
első doktora. 1651-ben feleségül vette egy jómódú utrechti
család leányát, Aletta van der Maetot. 1653 nyarán
hazatérve a gyulafehérvári kollégium gimnáziumi tagozatán
kapott tanári állást. Vele a puritanizmusnak immár
radikális, az independentizmus hatásait is felmutató
irányzata ért el Erdélybe. ~ Hollandiában Descartes
filozófiáját tette magáévá. Még Utrechtben írta, részint
Alsted, részint azonban Descartes, Comenius, Copernicus,
Ramus és mások alapján Magyar Encyclopaedia (1653)
c. fő művét; ez az első olyan magyar nyelvű tankönyv,
amely a hasznos és szükséges ismereteket tudományos
igénnyel, korszerűen rendszerbe foglalta. A mű kétharmad
része foglalkozott természettudományokkal, az orvosi
ismereteket is összefoglalta, az elsők közt fogadta
el nyíltan Copernicus rendszerét. A világ racionális
magyarázatának igényét tudományos és pedagógiai reform
gondolatával, sőt a jobbágyrendszer bírálatával kapcsolta
össze. Gyulafehérvári székfoglalójában (1653) a kulturális
elmaradottságot, az iskolai formalizmust bírálta, majd
új oktatási rendszert követelt (Magyar logikátska,
(1656). Egységes iskolarendszert, anyanyelvű népiskolákat,
magas színvonalú, világi szakembereket is képző egyetemet
tartott szükségesnek, és korlátozni kívánta az egyház
gyámkodását az iskolák felett. Az ortodox kálvinista
reakció Basire Izsák vezetésével támadást indított
ellene, s ezért el kellett hagynia helyét. 1656-ban
a kolozsvári iskolához került, de ott is tovább képviselte
törekvéseit. Utolsó tervezetében is akadémia, vagyis
egyetem felállítását javasolta Bartsai Ákos fejedelemnek.
Fiatalon, tüdőbajban végezte be életét. Műveinek kritikai
kiadását 1959-ben kezdte meg az MTA. |