Ferenczy Béni
(Szentendre, 1890. jún. 18. - Bp.,
1967. jún. 2.): szobrász, grafikus,
a 20. sz.-i magyar művészet kiemelkedő egyénisége,
Kossuth-díjas (1948, 1965), kiváló művész (1958).
~Ferenczy Károly fia, Valér és Noémi testvére. A
nagybányai festőiskolában kezdte művészi tanulmányait.
1908-1909 között a firenzei akadémián Beer növendéke
volt, majd 1910-ben Münchenbe, utána Párizsba ment,
dolgozott. 1912-ben már szerepelt rajzaival a nagybányaiak
jubiláris kiállításán. Korai munkái, néhány érmen kívül,
főleg faszobrok, melyek nagyrészt elvesztek . 1916-ban
az Ernst Múzeumban szerepelt először nagyobb anyaggal
a Ferenczy család közös kiállításán. Az 1917-es Meller
Simon-éremben a műfaj klasszikus hagyományait követi.
1921-től 12 évig Bécsben élt. Ekkor bontakozott ki
művészetének kubista korszaka, melyet már a Fiatal
férfi (1919) is jelzett. Szobrait az emberi testszerkezet
hangsúlyozása, a mértani idomokra bontott formák jellemzik
(Aesopus, 1921; Roland, 1922; Anya gyermekével, 1923).
Az 1923-24. év felét Berlinben töltötte. 1924-ben a "Der
Sturm" Kiállító-helyiségében Bernáth Auréllal rendezett
közös kiállítást, majd 1925-ben a bp.-i Nemzeti Szalonban
mutatta be munkáit. 1932-35 között az Szovjet Unióban
élt. Itt kezdte el híres művész-emlékérmeinek sorozatát,
mellyel új utat jelölt a m. éremművészet történetében
1935-ben Bécsbe ment, majd 1936-ban hazatért. Új stílusának
első jelentkezése az Asszony felemelt karokkal (1936),
melyet az erőteljes formálású, viruló testű női aktok
sora követ (Atalanta, 1937; Lépő nő, 1939; Paraszti
Vénusz, 1941; Vetkőző nő, 1946 stb.). A mozgás dinamikus
megjelölése, a kicsattanó életerő éppúgy tárgya művészetének,
mint a félénk, kamaszos báj .A kompozíció, a szerkezet
szigorúsága a formák szépségével és klasszikus harmóniájával
párosul művein. Portréit líraiság, érzelmi melegség
jellemzi .1936-ban Bécsben; 1937-ben Pozsonyban rendezett
kiállítást. 1941-ben az . 1942-ben szerepelt a Velencei
Biennalén. 1945-50 között a Képzőművészeti Főiskola.
tanára volt. 1948-ban készített Petőfi-szobra a költő
egyéniségének leghitelesebb megörökítése. Grafikai
tevékenysége egész munkásságát végigkíséri. 1953-ban
egy sorozat kerámiát is készített. Ülő női akt c. szobrát
Budán állították fel. Nagy gyűjteményes kiállítását
1959-ben rendezték meg a Nemzeti Szalonban. 1963-ban
Bécsben, 1965-ben Hágában szerepeltek munkái. Élete
végén, súlyos betegen is, remekműveket alkotott.
Horthy Miklós
Nagybányai, vitéz (Kenderes,
1868. jún. 18. - Estoril, Portugália,
1957. febr. 9.): tengerésztiszt,
Magyarország kormányzója.
Régi beregmegyei családból származott. Atyja, Horthy
István a főrendiház tagja volt, anyja dévaványai Halassy
Paula. A debreceni kollégiumot végezte és 1882-ben
a fiumei tengerészeti akadémiát, melynek elvégzése
után 1886-ban tengerészhadapróddá nevezték ki. 1900-ban
sorhajóhadnagy, 1908-1909-ben a Taurus parancsnoka
volt. 1901-ben lépett házasságra jószáshelyi Purgli
Magdolnával. Mint korvettkapitány Ferenc József király
szárnysegéde lett. Az 1912-i mozgósításkor mint fregattkapitány
a Budapest hajó parancsnoka volt. Az I. világháború
kitörésekor 1914-ben a Habsburg csatahajó parancsnoka,
majd a Novara parancsnokságát vette át. Az olasz hadüzenetkor
az olasz partokat bombázó flotta jobbszárnyát vezette.
Visszavonult kenderesi birtokára, majd Szegeden Károlyi
Gyula kormányában elvállalta a hadügyminiszteri tárcát
(1919. júl.). Károlyi lemondása után a nemzeti hadsereg
fővezére lett. A proletárdiktatúra bukása után a
Dunántúlról bevonult Budapestre (1919. nov. 16.).
A nemzetgyűlés 1921. márc. 1-én megválasztotta Magyarország
kormányzójának. Bár a királysági államforma változatlan
fennállása mellett volt, mégis 1921 márciusában és
októberében megakadályozta V. Károly visszatérését.
1921-ben Bethlen Istvánt bízta meg kormányalakítással,
benne bízott, hogy az alkotmányos rendet helyreállítja
és az államháztartás megingott pénzügyi egyensúlyát
az infláció után rendbe hozza. 1926-ban megalakította
a kétkamarás országgyűlést. A háborús hősök kitüntetésére
létesítette a Vitézi Rendet, 1929 okt. 11-én a Corvin-láncot
és koszorú kitüntetést. 1933-ban és 1937-ben kiterjesztette
a kormányzói jogkört. 1942 elején a kormány létrehozta
a kormányzó helyettesi intézményt és fiát Horthy Istvánt
kormányzó helyettessé választották. Belpolitikájában
határozottan lépett fel a kommunisták ellen, a nagybirtokos
és tőkés osztályra támaszkodott; külpolitikájában a
nyugati hatalmakra. Politikája Magyarországot sajnos
nem tudta megvédeni Berlin-Róma szövetségtől ,
a II. világháborúban való részvételhez. A háború menetében
való fordulat (1943) eleje után a háborúból való kilépést
fontolta és ennek érdekében különböző puhatolózásokba
kezdett. A Kállay-kormány 1942-43-as különbéke kísérletei
rendre meghiúsultak. A németek 1944. március 19-én
megszállták Mo.-ot és kénytelen volt kinevezni az új
kormányt. De október 15-én is kísérletet tett a háborúból
való kilépésre. Ezt megakadályozta a német segítséggel
végrehajtott nyilas puccs. A németek házőrizetbe vették
és kénytelen volt lemondani. t Szálasi Ferenc javára.
A háború befejezése után egy ideig Németo.-ban amerikai
fogságban volt. A jugoszláv kormány mint háborús bűnöst
kikérte, de az USA ezt megtagadta. A nürnbergi perben
tanúként kihallgatták. Ezután Lisszabon közelében fekvő
tengerparti Estorilban élt haláláig. Hamvait hazahozták
és Gödöllőn temették el.
Gyurkovics Mária
(Bp:, 1913. jún. 19. - Bp.,
1973. okt. 28.): opera- és hangverseny
énekesnő (koloratúrszoprán), Kossuth-díjas (1953),
érdemes művész (1950), Liszt-díjas (1953), kiváló
művész (1954).
A harmincas évek elején Jászó Györgynénél
és Molnár Imrénél tanult a Zeneművészeti Főiskolán
1937-ben, oklevelének megszerzése után szerződtették
az Operához. Itteni működése során azt a hatalmas űrt
töltötte be, melyet Szabó Lujza halála, Alpár Gitta
külföldre távozása és Sándor Erzsi visszavonulása váltott
ki. Gyakran énekelt daljátékokban és filmekben is (Kacsóh
P.: János vitéz - Francia királykisasszony;), de igazi
működési területe mindvégig az opera- és oratórium-szerepek
maradtak. Az Operaház repertoárjának és a Budapesten
bemutatott oratóriumoknak csaknem valamennyi koloratúrszerepét
énekelte. Különösen az utóbbiak stilárisan kiváló megoldásainál
talált segítő- és pályatársra Forrai Miklós személyében,
akihez 1940-ben feleségül ment. 1968-ban abba kellett
hagynia a nyilvános szereplést egyre súlyosbodó betegsége
következtében. - Főszerepei : Gilda (Verdi: Rigoletto);
Éj királynője (Mozart: Varázsfuvola); Norina (Donizetti:
Don Pasquale); Gara Mária (Erkel F.: Hunyadi László);
Lakmé (Delibes); Rosina (Rossini: A sevillai borbély);
Lammermoori Lucia (Puccini); Annuska (Weber: A bűvös
vadász). - Oratóriumok: Händel: Messiás és Judás Makkabeus;
Haydn: Teremtés és Évszakok; Orff: Carmina burana;
Mozart: Requiem és C-moll mise.
Fáy Ferenc
(Pécel, 1921. jún. 20. - Toronto,
1981. jún. 10.): költő.
A Ludovika Akadémia katonai tisztképző
főiskolája elvégzése után hadnaggyá avatták (1944).
A háborúban frontszolgálatot teljesített, szovjet hadifogságba
esett. Visszatérése után 1947-ben internáló táborba
került, ahonnan 1948 tavaszán Jugoszláviába szökött.
1949-től két évig Olaszországban élt, 1951-ben Kanadában
telepedett le. Kezdetben erdőirtáson, majd bányában
dolgozott, 1957-ben a torontói iskolaszéknél volt alkalmazásban.
Versei jelentek meg az 1956-os müncheni Amerikai Magyar
Kiadó antológiájában 1956-ban jelent meg Jeremiás
siralmai című első kötete. Jelentős nyugati folyóiratok
közölték rendszeresen verseit. Sík Sándor-díjat kapott
(1973). Magyarországon először a Vigiliában jelentek
meg költeményei (1974).De soha nem jelent meg verseskötete.
- Művei. Az írást egyszer megtalálják (versek, Toronto,
1959); Törlesztő ének (versek, Toronto 1963); Magamsirató
(versek, Toronto, 1967); Áradás (versek, Toronto, 1972);
Kövület (versek, Toronto, 1977); Összegyűjtött versei
(Toronto, 1981). -
Torday Emil
(Bp., 1875. jún. 22. - London,
1931. máj. 9.): Afrika-utazó, néprajzi kutató.
Iskoláit Bp.-en és Münchenben végezte.
1895-ben ment ki Belgiumba. 1900-ig Brüszelben volt
banktisztviselő. A belga állam szolgálatába lépett
és Kongóba nevezték ki közigazgatási hivatalfőnöknek.
1900-tól 1904- ig az afrikai tavak vidékén, Katangában
végzett kutatómunkát. 1905-től 1907-ig az angol Royal
Anthropological Institute megbízásából folytatta kutatásait
a Kongó déli mellékfolyóinak vidékén. 1907 - 09-ben
a Kassai, Sankuru és Kwilu folyók mentén végzett antropológiai
és nyelvészeti tanulmányokat, valamint néprajzi gyűjtést
a British Museum részére. Nyolc afrikai nyelvet beszélt.
Embertani és néprajzi megfigyelései úttörő jelentőségűek
és a gyűjtött tárgyi anyag is páratlanul értékes. Egy
350 db-ból álló néprajzi gyűjteményt az MNM-nek is
ajándékozott. Az afrikai éghajlat okozta betegségek
aláásták egészségét. Az 1910-es évektől Londonban élt,
a British Museumban dolgozott és több kötetben számolt
be afrikai gyűjtőútjairól. |