Aulich
Lajos
(Pozsony, 1793. aug. 25. - Arad, 1849. okt.
6.): honvéd tábornok, honvédelmi
miniszter. Császári tiszt volt, a Sándor-gyalogezred
alezredese, 1848-ban honvéd ezredes, 1849. febr.
16-tól tábornok. Mint hadosztályparancsnok részt
vett a felvidéki hadjáratokban, a tavaszi hadjáratban
sikeresen harcolt az isaszegi csatában és Buda ostrománál.
Görgey híve volt, 1849. júl. 14-től aug. 11-ig a
szabadságharc utolsó hadügyminisztere, az aradi tizenhárom
vértanú egyike. - Irod. Hamvay Ödön: Az aradi tizenhárom
(Bp., 1899)
Asztalos István
(Mikeszásza, 1909. aug. 28. -
Kolozsvár, 1960. márc. 5.): író, a romániai
magyar széppróza jelentős képviselője.
Szegény vasúti tisztviselőcsaládból született. A
kolozsvári ref. gimnáziumban csak két osztályt végzett
el, szülei tovább taníttatni nem tudták. Előbb erdőmunkás,
napszámos, kőfaragó, végül szövőmunkás. Ezen az életpályán
szerezte azokat az élményeket, amelyeket később novelláiban,
3 regényében feldolgozott. 1934-ben került Kolozsvárra,
itt írta meg első regényét: Elmondja János (1939),
melyben bátor és hiteles korképet rajzolt az 1930-as
évek erdélyi társadalmáról. 1945-től 1950-ig a Falvak
Népe, 1956-tól a Napsugár c. gyermeklap főszerk.-je.
Novelláinak és regénycinek fő témája a falusi osztályharc
és a városi munkásság építőmunkája. - Főművei:. Üröm
(elb., Kolozsvár, 1940); Fekete macska (dráma, 1943);
Feleselj kisfiam (két egyfelvonásos, Kolozsvár, 1945);
Író a hadak útján ( Kolozsvár, 1946); Szél fuvatlan
nem indul ( Kolozsvár, 1949); Tizennégy ökrös gondok
( Kolozsvár, 1951); Fiatal szívvel ( Kolozsvár,
1952); Vád és panasz (elb., Bukarest, 1954); Házunk
tája (riportok, Kolozsvár, 1954); Emberség (elb.,
Kolozsvár, 1958); Megszépült öregség (elb., Kolozsvár,
1959); Bátor fiúk . (Kolozsvár, 1959). Műveinek
ötkötetes gyűjteménye 1962-ben jelent meg.
Haraszthy Ágoston
(Futak., 1812. aug. 30. - Corinto,
1869. júl. 22.): utazó, földrajzi
író és szőlész. Jogi pályára készült, de
a magyar testőrség soraiba lépett, majd József nádor
titkára lett. Az 1830-as években bejárta É-Amerikát
s megírta úti tapasztalatait. 1848 előtt családjával
Amerikában telepedett le. Kaliforniában főleg szőlőtermeléssel
foglalkozott, jelentős szerepe volt a kaliforniai
szőlőkultúra kialakításában. Képviselőként tevékeny
részt vett a politikai életben is. 1868-ban Nicaraguába
költözött és fűrészmalmokat létesített. Ő létesítette
a később Saul City nevű Haraszthy-falvát. Folyóba
zuhant és belefulladt. - Műve. Utazás Éjszak-Amerikában
(I-II. Pest, 1844). Irod:.Sztáray Zoltán: H. Á. a
kaliforniai szőlőkultúra atyja (San Bernadino, 1964).
Szigeti József
(Bp., 1892. szept. 5. - Luzern,
1973. febr. 20.): hegedűművész. Gyermekkorában
Hubay Jenőnél tanult hegedülni a budapesti Zeneakakadémián.
1905-ben Berlinben és Drezdában, 1906-ban Londonban
nagy sikert aratott szerepléseivel. 1906-tól Angliában
élt és mint pedagógus is hírnevet szerzett. 1917-1924
között Genfben a konzervatóriumban tanított. 1925-ben
először hangversenyezett az USA-ban, ahol 1926-ban
telepedett le. Századunk első felének nagy zeneszerzői,
Sztravinszkij, G. Enescu, Ravel, Prokofjev műveinek
megismertetésében jelentős szerepe volt. Bartók Első
rapszódiájának zongora-, majd zenekarral kísért változatát
ajánlotta Szigligetinek, akivel 1939. jan. 9-én
a New York-i Carnegie Hallban mutatta be a Kontrasztok
c. kamaraművének első, kéttételes változatát, majd
1940 áprilisában a végleges, háromtételes változatot
is kettejük, valamint Benny Goodman klarinétművész
társaságában vette hanglemezre. Bartókkal adott hangversenyt
a New York-i Congress Hallban. Együtt készítettek
átiratot Bartók Gyermekeknek c. sorozatának 7 darabjából
Magyar népi dallamok címmel. A hidegháború időszakának
kezdetén "nemkívánatos elemnek" számított, egy ízben
internálták is. 1951-ben megkapta az amerikai állampolgárságot,
de nemsokára végleg Svájcba költözött. A hangversenyezést
az ötvenes évek végén abbahagyta. 1932-től a II.
világháború kitöréséig többször lépett fel Mo.-on,
. 1963 őszén a Weiner-Bartók-fesztivál díszelnökeként
járt Bp.-en és módszertani előadást tartott. A római
Accademia di Santa Cecilia tagja volt. Gazdag diszkográfiája
múzeális érték. Művei megjelentek m. fordításban
is. - M. With strings attached. Reminiscences and
reflections (önéletrajz, New York, 1947; London,
1949; Zürich, 1962;
Kálnoky László
(Eger, 1912. szept. 5. - Bp., 1985. júl. 30.):
író, műfordító, Baumgarten-díjas (1947), József Attila-díjas
(1963, 1972),
Robert Graves-díjas (1970).
Szülővárosában érettségizett 1930-ban, s a bp.-i
Pázmány Péter Tudományegy. jogi karára iratkozott
be. Tanulmányait másodévtől az Egri Jogak.-n folytatta,
Pécseit szerzett államtudományi doktorátust 1935-ben,
s köztisztviselő lett az egri városházán. Húszéves
koráig szinte egész Ny-Európát bejárta. Ízlését Baudelaire,
Verlaine és a Nyugat nagy nemzedékének költői alakították.
Első verseskötete 1939-ben jelent meg (Az árnyak
kertje, Bp.). A kötetről Weöres Sándor írt érzékeny
bírálatot a Nyugatban. 1941-ban bp.-i min.-i állást
kapott. Súlyos tüdőbetegsége miatt két évet töltött
szanatóriumban. Élményeiből fakadt a Szanatóriumi
elégia (Magyar Csillag, 1943), Kemény Simon méltatta
Az Újságban. 1945 után főelőadóként dolgozott a Belügymin.-ban,
majd ugyanitt könyvtáros. 1953-ban a min. átszervezésekor
elbocsátották. 1949-től majdnem egy évtizeden át
csak fordításai jelenhettek meg, szinte teljesen
kiesett az irodalmi köztudatból, egykötetes költőként
tartották számon. 1954-1957 között a Szépirodalmi
Könyvkiadó lektora volt, 1957-től szabadfoglalkozású
író. 1939 és 1956 között írt költeményeinek egy részét
megsemmisítette, az 1957-ben megjelent Lázas csillagon
c. versválogatását szigorú öncenzúrának vetette alá.
Az Élet és Irodalomban 1960-ban megjelent A kegyelet
oltára c. szatírája botrányt kavart. Támadóihoz szóló
válaszversét nem közölték. Újra elhallgatott, csak
fordításai jelentek meg. A hatvanas évek végétől
kezdődött lírájának nagy korszaka. A Letépett álarcok
c. kötetében (1972) a kemény keserűség épp oly hitelesen
szólal meg, mint az erkölcsi igényesség. A múltról,
egri élményeiről írt egyes szám első személyben egy
versciklusában (Egy magánzó emlékirtaiból), amelyet
a Kortárs közölt 1978. aug. és 1979. ápr. között.
A ciklust önirónikusan Homálynoki Szaniszló alakjában
folytatta: Egy hiéna utóélete és más történetek (1982).
Világirodalmi érdeklődésének tágassága bizonyosodott
be kiváló műfordításaiban. A XV.-től XIX. századig
fogta át a világirodalom kiemelkedő alkotásait. Közel
harminc évig lakott a Krisztinavárosban (Mészáros
u. 30. sz.) 1977-ben költözött az Őrmezei lakótelepre
a Menyecske utcába. Egerben a Vitkovics-házban tiszteletére
emlékkiállítás nyílt 1990.ápr.24-én.
|