Széchenyi István, gróf
(Bécs, 1791. szept. 21. - Döbling, 1860. ápr.
8.):
a 19. sz. első felében megindult nemzeti liberális
reformmozgalom kezdeményezője, az MTA alapítója és
tagja Apja Ferenc gr., az MNM alapítója, anyja a Georgikont
alapító Festetics György gr. testvére, Julianna volt,
felesége Seilern Crestentia grófnő, gyermekei Széchenyi
Béla és Ödön. Hamar felébredt érdeklődése Mo. gazdasági
és kulturális élete iránt. 1815 - 1825 között többször
bejárta Nyugat-Európát. A fejlett polgári államokban
látottak és tapasztaltak arra ösztönözték, hogy hazája
elmaradott állapotán változtasson s erre megnyerje
elsősorban a nagybirtokos osztály tagjait. 1822-ben
angliai mintára meghonosította Pesten a lóversenyeket
és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet.
Az 1825-ben megnyílt országgyűlés alsó táblájának ülésén
jövedelme kamatának felajánlásával lerakta a Magyar
Tudományos Akadémia alapjait. 1827-ben Pesten megalapította
a Nemzeti Kaszinót. 1828-ban jelent meg első könyve
(Lovakrul), 1830 elején jelent meg Hitel c. munkája.
A benne vázolt program a az árutermelés növelésében
érdekelt birtokos rétegek korszerűbb gazdálkodásához
szükséges tőke hiányát, ill. ennek okait tárta fel
és a magyarországi hitelviszonyok megjavítását követelte.
A polgári átalakulás vezető erejét elsősorban a főnemességben
látta; tőlük várta a jobbágyok felszabadítását is.
A Hitel az 1830-as években kibontakozó reformmozgalom
programjává vált. Az arisztokraták nagy része Széchenyi
ellen lépett fel . Ebben - bár kevésbé zártlogikai
összefüggésben - világosabban kifejtette a nemzeti
átalakulás útját és teendőit; a célhoz vezető út a
vagyonosodás és a szellemi előrehaladás, mindennek
előfeltétele a polgári szabadság, akadályai pedig a
nemesi előjogok és a jobbágyrendszer. Az 1831-i nagy
parasztmozgalom, a kolerafelkelés után Stádium c. művében
tizenkét törvényjavaslatba foglalta követeléseit. A
Stádium kinyomtatását a cenzúra megtiltotta. Külföldön
adta ki, 1833 őszén jutottak Mo.-ra becsempészett példányok.
Részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában (1831),
a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank alapításában,
létrehozta Pest egyik első nagyipari üzemét, az óbudai
hajógyárat és a téli kikötőt (1836), szorgalmazta a
Duna-Tisza-csatorna építéséről szóló törvény jóváhagyását,
foglalkozott a magyar színház kérdéseivel; kir.
biztosként irányította az Al-Duna szabályozását és
a később róla elnevezett al-dunai út építését (1835
- 37); nevéhez fűződik a Lánchíd létrehozása, amelyen
először kötelezték a nemeseket hídpénz fizetésére.
Az állandó híddal Széchenyi dédelgetett tervét is siettetni
kívánta: az ország fővárosává emelni Pest-Budát; ezt
a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga
is segítette. Az 1840-es években a Tisza-szabályozás
és ármentesítési munkák megindítása (1845 - 46), a
balatoni gőzhajózás életre hívása (1846) emelkedik
ki gyakorlati tevékenységéből. Politikai programjában
egyre inkább megtorpant, szembefordult a köznemesi
reformellenzék soraiban mutatkozó, mind határozottabb
tendenciákkal. Először barátjával: Wesselényivel hasonlott
meg, már az 1830-as évek elején. Az első reformországgyűlés
(1832 - 36) harcaitól távol tartotta magát, de Kossuth
Lajos 1841. jan. 2-án megindított Pesti Hírlapja már
nyílt fellépésre késztette Széchényit Kossuth ellen,
Kelet népe (1841) c. művében azzal vádolta Kossuthot,
hogy "izgatásával" veszélyezteti a békés reformtörekvéseket.
Kossuth válaszában visszautasította vádjait, ugyanakkor az 1830-as évek Széchényijéről
megállapítja, hogy "Ujjait a kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; és
ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.".
Az MTA 1842-i nagygyűlésén tartott nagy feltűnést keltő
ünnepi beszédében elítélte az erőszakos magyarosítást,
e téren a nacionalista köznemességnél haladóbb álláspontot
képviselve. Kossuth gazdasági kezdeményezéseit: a Védegylet,
a Magyar Kereskedelmi Társaság alapításait is azért
támadta, mert attól tartott, hogy ezek a Béccsel való
összeütközés és a forradalom felé viszik az országot.
Örömmel fogadta az 1848. febr.-márc.-i vértelen forradalom
győzelmét, az uralkodó által szentesített polgári átalakulást,
a Batthyány-kormányban 1848. ápr. 7-től szept. 11-ig
a közlekedés és a közmunkák minisztere volt. Bécs és
a független Mo. közötti ellentétek fokozódó kiélesedését
felzaklatott idegrendszere nem bírta elviselni. 1848.
szept. 5-én háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe,
ahol hosszú éveket töltött elborult elmével az ideggyógyintézetben.
1857-ben gúnyos vitairatban leplezte le a mo.-i abszolutizmus
kegyetlen és ostoba rendszerét. Ezen ún. Nagy Magyar
Szatíra gondolatait felhasználta egy a Bach-rendszer
eredményeivel dicsekvő röpiratra írt válaszában.
A (,Pillantás a névtelen visszapillantásra') név
nélkül Londonban jelent meg 1859-ben. A röpirat miatt
rendőri zaklatások indultak ellene, mire Széchenyi
1860 ápr. 7-től 8-ra virradó éjjel véget vetett életének.
A hagyatékában fennmaradt (,Egyenetlenség és vakság')
c. befejezetlen munkája tanúsága szerint Széchenyi
eljutott oda, hogy az 1848 - 49-i m. tragédiáért elsősorban
Bécset tegye felelőssé. A polgári reformok bátor kezdeményezőjét
tiszteljük benne. Hazaszeretete, az emberi haladásba
vetett hite, harca a haladó reformokért, áldozatkészsége,
akaratereje, alkotó szenvedélye, szívós gyakorlati
munkássága a m. történelem egyik nagy személyiségévé
avatta.
Sinkovits Imre
1928, szeptember 21-én született Budapesten, elhunyt
- 2001. január 18. Budapesten, színművész
1951-ben szerzett diplomát a Színház -és Filmművészeti
Főiskolán. 1948. - Belvárosi Színház, 1949. - Ifjúsági
Színház,1950- 1958 - Nemzeti Színház.
1956 okt.23-án a Petőfi szobornál elszavalta a Nemzeti
Dalt, ennek következtében kizárták a Nemzeti Színházból.
1958-1963. József Attila Színház! 1963 -tól haláláig,
38 éven keresztül a Nemzeti Színház tagja, 1989 óta
örökös tag. A színészlegenda nevéhez temérdek emlékezetes
filmszerep fűződik, ilyen többek között A tizedes meg
a többiek-ben Molnár Ferenc, az Isten hozta, őrnagy
úr!, az Egri csillagok népszerű filmváltozatában Dobó
István, valamint a 90-es évek derekán Álmos vezér rendkívüli
megformálása Franco
Nero oldalán a Honfoglalás című alkotásban. Öccse,
Sinkó László valamint felesége, Gombos Katalin szintén
a színészi pályát választották. Sinkovits a világot
jelentő deszkákon számtalanszor alkotott maradandót:
egyik legjelentősebb szerepe Madách Imre Mózes c. drámájának
címszerepe, de volt Kurrah a Csongor és Tündében, és
Prospero A viharban is. Sütő András emlékezeteses színművében:
Ádvent a Gargitán, felejthetetlen alakítása. Sinkovits
Imre színészi pályafutását számos rangos állami díjjal
tüntették ki: Kossuth-díjjal jutalmazták, Érdemes és
Kiváló művésznek ítélték, 2000-ben pedig ő vehette
át először a Nemzet Színésze kitüntetést. Szinkronszínészként
is jelentős életművet hagyott hátra: többek között
Anthony Quinn zseniális magyarhangja, valamint
a Hupikék törpikék c. rajzfilmsorozatban Törpapa
hangja volt. A nemzet nagy öregje 2001. január
17.-én Budapesten hunyt el.
|