Zichy Mihály
(Zala, 1827. okt.
14. - Szentpétervár, 1906. febr. 29.):
festő, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentős
alakja. . 1842-től Pesten jogi tanulmányokat folytatott
s egyidejűleg Marastoni Jakab festőisk.olájának növendéke
volt. 1844-ben Bécsbe került, ahol Waldmüller tanítványa
volt: Itt készült 1846-ban első jelentős műve, a Mentőcsónak
c. festménye, mely a romantika kedvelt témáját mély
pszichológiai kifejezőerővel dolgozta fel. 1847-től
Waldmüller ajánlására Szentpéterváron a cár egyik rokonának
rajztanára lett. Az első magyar miniszterelnök, Batthyány
Lajos arcképének megfestésével (1849) hitet tett a
szabadságharc eszméje mellett. 1850-től egy fényképésznél
dolgozott retusőrként, miközben számos ceruzarajza,
akvarell- és olajportréja látott napvilágot. A gatsinai
vadászatról a cár megrendelésére 1853-ban készült rajzsorozata
megszerezte számára az udvari művész rangot. Az udvari
élet eseményeit megörökítő rajzokon kívül azonban a
népélet ábrázolására is talált módot utazásai során.
1857-ben a nyomorgó festők támogatására megalapította
az ún. Pénteki Társaságot. 1868-ban festette a spanyol
inkvizíció borzalmait megelevenítő Autodafé c. festményét.
1871-ben nagy európai utazásra indult, majd 1874-ben
Párizsban telepedett le. Itt tevékenyen részt vett
a Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet - a Párizsban
élő m. kisiparosok szervezete -munkájában, melynek
utóbb elnöke lett. Trefort Ágoston megbízásából megfestette
Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára c.
képét. Következő nagyobb szabású képe 1875-ben készült:
III. Henrik tivornyája. A Párizsi világkiállításra
1879-ben festett A rombolás géniuszának diadala c.
festményét merész, antimilitarista mondanivalója miatt
a francia hatóság kitiltotta a kiállításról. 1881-ben
elhagyta Párizst, s rövid nizzai, bécsi és zalai tartózkodás
után visszatért Szentpétervárra. Ettől kezdve főleg
illusztrálással foglalkozott. Ebben a műfajban alkotta
legjelentősebb műveit. Madách Imre Az ember tragédiájának
(1887) és Arany János 24 balladájának illusztrációja
(1894 - 98) fakszimile kiadásban jelent meg. (Ez utóbbinál
a balladák szövegét is ő írta le.) Ritka rajzkészséggel
és drámai erővel elevenítette meg Lermontov, Gogol,
Puskin, Madách, Arany és Petőfi műveit
Mezey Mária (Mezei)
(Kecskemét, 1909. okt.16. - Budakeszi, 1983. ápr.20.):
színésznő. Bölcsészhallgató volt, majd Rózsahegyi
Kálmán színiiskolájában tanulta a színészmesterséget.
Pályája - folytonos belső elégedetlenségének, nyugtalan
igazságkeresésének következtében - zaklatott és szélsőséges
volt, sikerek, népszerűség, méltatlan mellőzés egyaránt
kísérte. A háború előtt a főváros csaknem minden magánszínházában
játszott, főként a végzet asszonya-típusú szerepeket.
1944-ben, a német megszállás alatt nem vállalt fellépést.
1946-ban szerepelt újra a belvárosi Színházban. Az
ötvenes években méltatlanul mellőzték. 1970-ben súlyos
betegsége miatt visszavonult. Játékát - különösen pályája
kezdetén - franciás könnyedség, humor, szatíra jellemezte.
A későbbiekben drámai erővel alakított tragikus hősöket.
Könnyed francia sanzonoknak, Ady Endre verseinek és
a világirodalom legszebb alkotásainak szuggesztív erejű
tolmácsolója volt. 1936-tól kezdve a magyar filmgyártásnak
is vezető művésznője lett. Érdemes (1965) és kiváló
művész (1969) volt.
Lakatos Gabriella
(Bp., 1927. okt. 18. - Bp., 1989.
nov. 13.):
balettművész, Kossuth-díjas (1957), érdemes művész
(1966), kiváló művész (1971). A budapesti Operaház
balettiskolájában Nádasi Ferenc növendéke volt, majd
1943-ban lett az együttes tagja, 1950-től 1973-as visszavonulásáig
magántáncosa. Közben 1945-46-ban egy évadra a szegedi
Nemzeti Színház balettegyütteséhez szerződött, ahol
csak operabetétekben kapott szerepeket. Az Operaház
balettrepertoárjának szinte összes karakterszerepét
és néhány klasszikus főszerepét is eltáncolta mint
korának legkimagaslóbb technikájú táncosa és nagy színészi
tehetségű előadóművésze. Visszavonulása után öt évig
a társulat balettmestere volt, majd a halála előtti
évben magániskolát nyitott. A színpadtól sosem vonult
vissza véglegesen, énekes szerepeket is játszott, a
Magyar. Televízióban szakmai műsorvezetőként tevékenykedett,
s Markó Iván és Novák Ferenc táncszínházi darabjaiban
(Az igazság pillanata, illetve Magyar Electra) is vállalt
szerepeket. -
Balassi, Balassa Bálint
nevét mindkét változatban leírta - (Zólyom, 1554.
okt. 20. - Esztergom, 1594. máj. 30.):
a magyar reneszánsz nagy költője. Balassa János zólyomi
főkapitány és Sulyok Anna fia. Apja már 11 éves korában
Nürnbergbe küldte tanulni, majd kora neves prédikátora,
Bornemisza Péter gondjaira bízta nevelését. 1569-ben
apját Dobó Istvánnal Pozsonyban elfogták és börtönbe
zárták, mert egy hamisított levelezés alapján összeesküvés
gyanújába keveredett. Felesége segítségével megszökött,
Zólyomba s onnan családostul Lengyelo.-ba menekült.
Itt készült Balassa első irodalmi műve szülei vigasztalására,
a németből m.-ra fordított vallási tárgyú Beteg lelkeknek
való füves kertecske, melyet Krakkóban 1572-ben ki
is nyomattak. Balassi apja 1572-ben Bécsben kegyelmet
kapott. Balassa 1577-ben Báthorival Dancka (Gdańsk)
alá vonult harcolni a várost védő császári sereg ellen,
ahonnan apja hirtelen haláláról értesülve tért haza.
Részt vett a török ellen szervezett végvári megrohanásokban.
Sokféle szerelmi kapcsolata volt. Meghódította Losonczy
Annát, Ungnad Kristóf egri kapitány és horvát bán feleségét.
Hűséget esküdött a királynak, de lengyel múltja és
fejedelmi rokonsága miatt mindig gyanús maradt Bécsben.
. 1584 karácsonyán a sárospataki templomban megesküdött
unokahúgával, Dobó Krisztinával. Sógora, Dobó Ferenc
barsi főispán hűtlenségi és vérfertőzési pert indíttatott
ellene. Szorongatott helyzetében 1586-ban áttért a
kat. hitre, ennek ellenére az egyházi hatóságok megsemmisítették
házasságát, 1585 végén született János fiát pedig törvénytelennek
nyilvánították. 1588-ban azután királyi kegyelemben
részesült és újra törvényesített házasságának válással
vetett véget. Időközben levelek, versek tömegével ostromolta
az özvegyen maradt, gazdag Losonczy Annát, aki azonban
ekkor már nem méltatta figyelemre. Balassa ezután már
csak ide-oda hányódott, 1589-ben, amikor Erdélyben
járt, írta a Júlia-ciklus legszebb darabjait és pásztordrámáját.
Az egyre súlyosabbá váló anyagi gondok, viszálykodások,
pörösködések elől végül is Lengyelo.-ba menekült. Dembnóban,
Wesselényi Ferenc várában és Krakkóban - ahol Wesselényi
Ferencné Zarkándy Annának háza volt - írta legszebb
költeményeit, 1591 őszén visszajött Magyarországra,
de sehogysem bírván elnyerni a bécsi udvar bizalmát,
nem tudott megfelelő tisztséghez jutni, és egyre csökkenő
jövedelmét borszállítással és borok eladásával igyekezett
kiegészíteni. 1593-ban többedmagával beállt Pálffy
Miklós seregébe, mely a török ellen indult. Részt vett
Fejérvár ostromában, a győzelmes pákozdi csatában,
majd a menekülő törököktől visszafoglalta családi várait,
Divényt és Kékkőt. 1594 tavaszán Esztergom ostrománál
mindkét combját átlőtték. Néhány nap múlva vérmérgezésben
meghalt. Balassa Bálint a magyar nyelvű líra első kiemelkedő,
világirodalmi szintű képviselője; új költői formák
felismerője s új formák megalkotója. Költészetében
a szerelmi líra összefonódott a török hódító elleni
harc élményeivel. Kezdetben átvette a humanista szerelmi
líra sablonját, de erős egyénisége hamarosan eredeti
magyar költészetet teremtett. Majdnem 300 éven át kizárólag
vallásos versei kerültek a nyilvánosság elé. Világi
költeményeire (szerelmes és vitézi énekeire) csak 1874-ben
bukkantak rá Radvánszky-kódex lapjain. Igen nagy zenei
műveltséggel rendelkezett. |