Pitti Katalin
Szentesen született, 1951. december 7-én. Operaénekes

A Zeneművészeti Főiskolát 1971-77 között végezte el, 1977 óta az Operaház magánénekese. A Liszt Ferenc díjas (1985) művészt szülővárosa a "Városért" emlékéremmel jutalmazta, hiszen mind karitatív tevékenységével, mind pedig Szentes város hírnevének öregbítése érdekében sokat tett a hazai és nemzetközi zenei életben elismert és népszerű Pitti Katalin. Szenvedélyes, ihletett előadói stílussal, csodálatos szopránnal, sodródó erejű interpretációval ragadja el rendszeresen hallgatóságát.

Főbb szerepei között említhetők: Pamina (A varázsfuvola), Violetta (Traviata), Giselda (A lombardok), Requiem, Desdemona (Othello), Leonóra (A trubadúr), Aurelia (Simon Boccanegra), Liu (Turandot), Pillangókisasszony, Georgette (A köpeny), Manon Lescaut, Mimi (Bohémélet), Tatjána (Anyegin), Margit (Faust), Anna Bolena, Melinda (Bánk Bán), Nedda (Bajazzók), Antonia (Hoffmann meséi), Diana (Orfeusz az alvilágban), Marie (Wozzeck), Csáki Laura (Dózsa György). Kiváló oratórium- és koncerténekes is. Számos operettszerepben is nagy sikert aratot

" Nekem az éneklés a hivatásom. Kislány korom óta hív a zene, és mára rendkívül tudatos művészemberré váltam, aminek ára van. Ez bizony teljes embert kíván. Minden gondolatomat leköti egy-egy új feladat." - vallja önmagáról a művésznő.

Kosáryné Réz Lola
(Selmecbánya, 1892. dec. 7. - Bp., 1984. dec. 27.): író, műfordító

Kosáry Domokos történész édesanyja. Selmecbányán járt gimnáziumban. Pályáját költőként kezdte, háborúellenes verseket publikált különböző felvidéki lapokban. Filomena c. regényével 1920- ban elnyerte az Athenaeum pályadíját. Ulrik inas c. regényéről Füs Milán írt a Nyugatban. Később az Új idők munkatársaként dolgozott, majd a Magyar Lányok c. lapot szerk. Könyvei rendkívül népszerűek voltak. 1921 és 1944 között 38 ifjúsági regénye jelent meg, közülük néhány - elsősorban a Tibi-történetek - több kiadást is megért   Németből, franciából, angolból fordított regényeket. Lefordította többek között Pearl Buck regényeit, Margaret Mitchell Elfújta a szél c. regényét. Művei 1989-től új kiadásokban jelennek meg. Századik születésnapja alkalmából a Magy. Írószövetség Kosáry Réz Lola  sírjánál a Farkasréti temetőben koszorúzási ünnepséget tartott (1992. dec. 7.). - Főművei:. Filomena (r., Bp., 1920); Álom (r., Bp., 1921, 1989); Ulrik inas (r., Bp., 1921, 1989); Pityu , A pápaszem,   A vén diák, Péter, Porszem a napsugárban,   Koldusok, Egy hordó bor ,Selmeci diákok (r., Bp., 1933, 1990); Lelkek és arcok (elb.)   A föld ködében,   Aranykapu,   Asszonybeszéd,   Morzsáék, Perceg a szú ,Vaskalitka (r., Bp., 1946); Por és hamu     -  

Pólya György  
Budapest, 1887. december 13.  - Palo Alto, 1985. július 7. Matematikus túdós, professzor 

1905-ben lett a Budapesti Tudományegyetem hallgatója, ahol rövid ideig jogi, majd irodalmi, filozófiai, végül fizikai és matematikai tanulmányokat folytatott. Doktorátusát is itt szerezte meg 1912-ben a valószínűségszámítás témaköréből írt dolgozatával. 1910 és 1914 között Bécsben, Göttingenben és Párizsban tanul tovább a kor vezető matematikusainál. 1914-ben végleg elhagyta Magyarországot és Svájcban, a zürichi szövetségi műszaki főiskolán kezdett el tanítani, 1928-tól egyetemi tanárként.
1924-1925-ben jelent meg első könyve, a   kétkötetes : Feladatok és tételek az analízis köréből, amely rövid időn belül a műfaj klasszikusává vált, és mind a mai napig az is maradt. Szakmai érdeklődésének főbb irányai erre az időre már kialakultak: elsősorban valós és komplex függvénytan, valószínűségszámítás (ő kezdeményezte pl. a véletlen bolyongás vizsgálatát), kombinatorika, ezenkívül geometria, algebrai egyenletek elmélete, számelmélet. Kutatási stílusának egyik jellegzetessége, hogy kiindulása gyakran matematikán kívüli: így pl. legfontosabb kombinatorikai eredményére vegyületek izomérszámának vizsgálata vezette.
Hosszú évek tanári és kutatói tapasztalataiból Amerikában bontakozott ki heurisztikai munkássága. Könyveiben, cikkeiben, középiskolai tanárok számára tartott továbbképző tanfolyamokon felélesztette a századok során sokszorosan hitelét vesztett "felfedezés tudományát". Főleg Euler hatására azt tekintette feladatának, hogy a felfedezés, a születés folyamatában tegye kívülállók számára is hozzáférhetővé a matematikát, szemben a személytelen, formális, csak a végeredményre figyelő felfogással.
Első és legismertebb heurisztikai könyve az azóta 16 nyelvre lefordított Gondolkodás iskolája (How to solve it?, 1945).
Több mint 250 tudományos írása és szakkönyvei ugyanolyan híressé tették a nevét szakmai körökben az egész világon, mint heurisztikai munkássága a matematikaoktatás új útjait keresők szélesebb táborában. Hozzájárult ehhez híressé vált előadói stílusa, szívélyes egyénisége, tanítványaival fenntartott baráti kapcsolata is.
A modern matematikai heurisztika megalkotója az amerikai és a nemzetközi matematikai közösség docenjeként hunyt el Palo Alto-ban (USA).

Kós Károly, Kosch
(Temesvár, 1883. dec. 16. - Kolozsvár, 1977. aug. 25.): építész, író, politikus, könyvkiadó, grafikus.

1902-ben kezdte tanulmányait a budapesti Műegy. általános mérnöki szakán, 2 év múlva átiratkozott az építészetre. 1907-ben szerzett diplomát, s megkezdte építészi tevékenységét (ref. parókia és imaház épülete Óbudán,   (1908-09); r. k. templom Zebegényben (1908-09); a  budapesti állatkert épületei (1909-10); budapesti Városmajor-utcai iskolakomplexum (  1910); Székely Nemzeti Múz. Sepsiszentgyörgyön (1911-12); kispesti munkás- és tisztviselőtelep központja (1912-13); ref. templom Kolozsvárt (1912-13); vármegyei közkórház Sepsiszentgyörgyön (1914). Tervező munkájában az erdélyi népművészet (elsősorban a kalotaszegi népi építészet) és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. Erdélyi építészeti kutató-vándorlásainak eredménye Erdély népének építőművészete c. műve. Maga illusztrálta Atila királról Ének c. balladás, históriás éneket (1909). A Magy. Mérnök és Építész Egylet Czigler-érmével tüntették ki Régi Kalotaszeg (1912) c. illusztrált építészeti tanulmányát. 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított. 1916 végén megbízást kapott Károly király koronázása díszleteinek tervezésére és kivitelezésére. Ezután állami ösztöndíjasként Isztambulba ment tanulmányútra (1917-18). Hazatérte után a budapesti Iparművészeti Iskola. építészeti tanszékére hívták, mégis inkább visszaköltözött Erdélybe, Sztánára. Alkalmi grafikai-nyomdai munkákkal és sztánai birtoka művelésével kereste kenyerét. Első novelláját A Gálok címmel a kolozsvári Keleti Újság közölte. Az erdélyi m. politikai élet megszervezésében vállalt szerepet Kiáltó Szó c. röpiratával (1920)   Szerepe volt az Erdélyi (későbbi nevén Magyar) Néppárt megalakításában. Megindította és szerkeztette a párt lapját, a Vasárnap c. képes politikai újságot (1922). 1924-ben megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig (1944) igazgatója volt. 1931-től szerk. az Erdélyi Helikont. Megalakította és igazgatta megszűnéséig (1931-44) a romániai magyar képzőművészek szervezetét, a Barabás Miklós Céhet. Regényei és elbeszélései tárgyát legtöbbször Erdély múltjából merítette. Varjú nemzetség (1925) c. regénye a 17. sz.-i Erdély krónikája. Legjelentősebb regénye I. István királyról szól Az Országépítő címmel (1934). Színpadi változatát először a bp.-i Nemzeti Színház adta elő (1942). Budai Nagy Antal c. színművét (1936) 1937-ben. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főisk. tanáraként működött, mezőgazdasági építészetet tanított. Továbbra is foglalkozott építészeti tevékenységgel, tervezett templomokat Fejérden (felépült 1948-ban), lakóházakat és nyaralókat, restaurált középkori épületeket. Tervei szerint kezdték meg Kolozsvárt Mátyás király szülőházának restaurálását (1944). 1944 őszén Kolozsvárra menekült, mert sztánai otthonát kifosztották, kéziratait elpusztították. Újra politikai szerepet vállalt, a Magy. Népi Szövetség Kolozs megyei elnöke (1945-46) és  képviselő (1946-48). Ugyanekkor az újjáalakult Erdélyi Magy. Gazdasági Egyesület elnök-igazgatója. A Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt (1948-49). Nyugdíjba vonulása után (1953) főleg irodalommal foglalkozott.  . Halála után kezdődött meg tervei alapján a sepsiszentgyörgyi múzeum. bővítése. Építészként, grafikusként és íróként is maradandót alkotott. Grafikáit, sőt irodalmi műveit is az építészeti szemlélet, szigorú architektonikus szerkesztés jellemzi. Kitüntették a román Augusztus 23. Érdemrend első fokozatával (1974), és a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének első fokozatával (1974). - Főművei:. Erdély (kultúrtörténeti vázlat, Kolozsvár, 1929); Kalotaszeg (Kolozsvár, 1932); Mezőgazdasági építészet (Kolozsvár, 1957); Hármaskönyv (szépírás, publicisztika, grafika, Bukarest, 1969); Kalotaszegi krónika   színművek, 1973). -