Mensáros László
(Bp. 1926. jan.26 - Bp. 1993. febr.7.): színész, rendező.

1946-ban a SzínészAkadémián kezdte meg tanulmányait. Pályáját két ízben - 1949-1951, ill. 1958-1961 között szakította meg politikai okból történt bebörtön büntetései miatt.. Színészi pályafutását Debrecenben kezdte. Pályájának fő állomásai: 1952-57: Debrecen, 1957-58: Madách Színház, 1961-64 között Szolnokon játszott, 1964-84 között a Madách Színház tagja volt. 1984-ben nyugdíjba ment, de továbbra is szerepelt a Madách Színhátban és vidéken is. Szerepformálását intellektuális megközelítés, irónia, bölcs humor jellemezte. Előadóművészként is jelentős. A XX. század c. műsorával, amelyet saját maga szerkesztett, új műfajt indított el a versmondás hazai művészetében. Jászai Mari-díjas (1956, 1969), érdemes (1976) és kiváló (1978) művész. 1980-ban Kossuth-díjat, 1989-ben Magyar Művészetért-díjat kapott. 

1990-ben Kanadába is eljött meghívásunkra, Montreálban és Torontóban adott Arany János előadást.

Selye János
Bécs, 1907. január 26. -  Montreal , 1982. október 20.
Túdós, a stress elmélet megalapítója

1924-től Prága német egyetemén tanult medikusként. Néhány évet Párizs, majd Róma egyetemén töltött, végül 1929-ben Prágában doktorált. 1931-ben Rockefeller-ösztöndíjjal Amerikába került. 1934-től tanársegéd, 1941-ben a szövettani tanszék társprofesszora lett, 1945-től, Montrealban  pedig saját intézetének, az "Institut de Medicine et de Chirurgie expérimentale" igazgató tanára.

Nevétől elválaszthatatlan a "stress" fogalma, amelyet hosszas és kiterjedt kutatómunka során ő ismert fel és határozott meg. A lényegében prést, nyomás alatt állást kifejező angol szó geológiai értelmezése tekinthető a Selye-féle fogalom analógiájának. Amint az egymáson fekvő geológiai rétegek állandó nyomást gyakorolnak a mélyebben fekvő rétegekre, ugyanúgy áll állandó "préshatás" alatt az élő szervezet is. Az életnek jellemzője a környezet különböző tényezőinek ingerlő, préselő, sarkalló hatása, amelyre tulajdonképpen szükségünk is van, hogy "vigyük valamire". A sokféle préselő tényezőt stress-sornak nevezte, felismerve ezek kóros, tehát megbetegítő hatását is. A sokféle tényező együttes hatása a kezdeti élénkítés után kimeríti a szervezetet és akár halálát is okozhatja. Ezt a kóros folyamatot nevezte Selye "általános adaptációs syndromá"-nak.

 A stress sokféle jelenségének vizsgálata rávezette a pluricausalis betegségének (vagyis a sokféle tényezőtől kiváltott kórképek, mint pl. az érelmeszesedés sokféle megnyilvánulása) elemzésére. Különösen sokat foglalkozott korunk betegségének, a szívinfarktusnak kísérletes tanulmányozásával. Az érelmeszesedés témája figyelmét a kalcium (mész)-háztartás zavaraira terelte. A mész szokatlan helyeken való lerakódását "calciphylaxis"-nak nevezte.

Életfilozófiája is a stress-fogalom körül kristályosodott ki. Véleménye szerint "az egyéniség csak a stress hevében képes tökéletesen kiformálódni". Az élet elviselhetőségét viszont - meglepő fordulattal - a hálaérzet gyakorlásával vélte megkönnyíteni.

Soknyelvűsége, két kézzel rajzolni tudása, nagy műveltsége, színes egyénisége szuggesztív hatású előadóként tette ismertté. Gazdag irodalmi munkásságából a majdnem 1000 oldalas, számos képpel illusztrált "Textbook of Endocrinology" című könyve (1949) váltotta ki a legtöbb elismerést.

Páger Antal
(Makó, 1899. jan.29 - Bp. 1986. dec.14.): színész.

Műkedvelő előadáson tűnt fel. Pályáját vidéki társulatoknál kezdte. Színházi és film síkerei után 1944 végén elhagyta Magyarországot, 1948-ban Argentínában telepedett le, ahol 1948-54 között a Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1956 szeptemberében visszatért Budapestre. A Magyar Néphadsereg Színházának, ill. a Vígszínháznak volt a tagja. Pályáját mint táncoskomikus kezdte, de legnagyobb sikereit drámai szerepekben aratta. Rekedtes hanggal, furcsa, szokatlan gesztusokkal, kivételes átélő képességgel formálta meg hőseit. Klasszikus művekben is bizonyított, de legszívesebben a magyar drámák paraszti és népi eredetű figuráit bízták rá. Ezt a típust számos filmben is eljátszotta. Kitűnő epizódszerepeket is megformált. 1965-ben Kossuth-díjat, 1963-ban kiváló művész kitüntetést kapott. 

Tanulmányait 1947-1952 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán (középisk. énektanár- és karvezetőképző) végezte Vásárhelyi Zoltánnál, az egyház-karnagyképzőt Bárdos Lajos irányításával. 1952-től Vaszy Viktornál az opera-karmesterséget tanulta. 1952-54-ben a Magy. Rádió szimfonikus rovatának szerkesztője; 1954-től 1957-ig énekkari korrepetitor és másodkarnagy; 1957-től a Szegedi Nemzeti Színház karmestere; a Szegedi Szövetkezetek Énekkarának karnagya, a KÓTA megyei Művészeti Bizottságának tagja. Vendégszerepelt Csehszlovákiában, az NDK-ban és Jugoszláviában.

Makláry János
(Bp., 1907. febr. 10. - Bp., 1980. nov. 18.): színész, érdemes művész

(1969), Makláry Zoltán öccse. A Színművészeti Akadémián, rövid színészi előképzése után 1936-tól a Belvárosi, a Művész, a Magyar, majd az Andrássy úti Színház tagja volt. 1945-től nyugdíjazásáig a Nemzeti Színházban játszott drámai karakterszerepeket, népi epizódfigurákat. 1938-tól számos filmben és tv-játékban játszott kisebb- nagyobb szerepeket, közülük elsősorban a Húsz óra c. filmben nyújtott alakítása marad emlékezetes. - Főszerepei:. Sírásó (Shakespeare: Hamlet); Széplegény (Móricz Zsigmond: Úri muri); Paraszt (Sánta Ferenc: Éjszaka); Előmunkás (Brecht: A vágóhidak Szent Johannája); Fehér (H. Barta Lajos: Kiáltás); Oszip (Gogol: Revizor). - I. f. Két lány az utcán (1939); Emberek a havason (1942); Ludas Matyi (1939); Kiskrajcár (1953); Föltámadott a tenger (1953); Fel a fejjel (1954); Tanár úr kérem (1956); Dollárpapa (1956); Bakaruhában (1957); Csempészek (1958); Dúvad (1959); Húsz óra (1964); A veréb is madár (1968); Csárdáskirálynő (1971).