A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
 



Január 15. 2009.

Magyar Krónika, január 15.
Bencsics Klára
Montreál

Bozzay Margit, Horváth

Bozzay Boldizsárné Kemenesszentpéter, 1893. jan. 3. - Bp., 1942. márc. 17.

író. Cikkei, versei és novellái könnyed olvasmányosságukkal nagy népszerűségre tettek szert a nőolvasók körében. 1939-ig a Pesti Napló asszonyrovatát vezette, aztán a Reggeli Magyarország belső munkatársa és a Kincses Újság főmunkatársa. -Regényei: Tizenötéves feleség ,Kenyér és szerelem ,A lecke vége ,Egy pár selyemharisnya ,Bécsi randevú 

Gábor Andor

Újnéppuszta - Magyarszerdahely, 1884. jan. 20.-Bp., 1953. jan. 21.:

író, költő, újságíró, műfordító, kritikus, Kossuth-díjas (1953). Kishivatalnok családból származott. Már egyetemi évei alatt közölték írásait a Polgár, az Egyenlőség és A Hét c. lapok. 1903-ban a Kisfaludy Társ. pályázatára lefordította Mistral Mireio c. eposzát, majd a Roland-éneket (1904-05). Az 1910-es években mint sikeres kabarészerző mutatkozott be, radikális hangú kabarétréfái, gyorsan népszerűvé vált sanzonjai tették ismertté nevét. Emellett sikereket ért el vígjátékaival, szatirikus regényeivel és versesköteteivel is. A I. világháború idején részt vett a polgári antimilitarista mozgalomban. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalomban a Nemzeti Tanács mellett dolgozott.    . Nézeteivel mind jobban balra fordult, 1919-ben részt vett a proletárforradalomban. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, innen néhány hét múlva szabadult és Bécsbe emigrált; a polgári radikális Bécsi Magyar Újság munkatársa lett s itt a kommunista irányt képviselte. A Bécsi Magyar Újságban és a Proletárban közölt publicisztikai írásai a m. irodalmi rangú újságírás klasszikus értékű művei közé tartoznak.  . Bécsben kiadott verseskötetei a szocialista líra egyik első fejezete. Harcos publicisztikája és versei miatt  1925-ben kiutasították Ausztriából. Ekkor Párizsba ment, de innen is kitoloncolták, végül Berlinben telepedett le. Részt vett a német kommunista párt munkájában;   dolgozott a Vörös Segély sajtóirodája számára. 1927-től az Ogonyok és a Pravda berlini tudósítója. 1929-ben tagja lett a Linkskurve (a Német Proletárok Szövetsége lapja) szerk. bizottságának. Itt jelentős irodalomkritikusi és teoretikusi munkát végzett; elméleti cikkei, kritikái a marxista esztétika számos fontos kérdését világították meg. Hitler hatalomra jutásakor, 1933-ban Moszkvába ment, bekapcsolódott az irodalmi életbe. 1938-tól szerk. a m. emigránsok irodalmi folyóiratát, a moszkvai Új Hangot. Tovább szélesedett műfordítói munkássága; orosz klasszikusokat, új szovjet drámákat fordított.     1945-ben hazatért, egyike volt a demokratikus és szocialista szellemű irodalom újjászervezőinek. Munkatársa volt a Szabad Nép, Új Szó, Szabadság, Világosság c. lapoknak, 1950-53-ban főszerk.-je a Ludas Matyi c. szatirikus hetilapnak. -  . Műveit számos nyelvre lefordították. - Főművei: Versek: Tarka rímek , Harminchárom , Az én hazám (Bécs, 1920); Világromlás (Bécs, 1922); Mert szégyen élni s nem kiáltani (Bécs, 1923Összegyűjtött Műveinek kiadása 1954-ben kezdődött meg; 

Kempelen Farkas

Pozsony, 1734. jan. 23. - Bécs, 1804. márc. 26.):

kancelláriai tanácsos, mechanikus, tudós, feltaláló. Győrben és Bécsben tanult bölcsészetet és jogot. Mária Terézia törvénykönyvének sikeres németre fordítása után a királyi kamarához került, ahol titkár, 1770-ben tanácsos és főügyig. lett. Igazgatója volt a budai kir. palota építésének, 1786-tól az egyesült m. és erdélyi kancelláriánál tanácsos, 1798-ban nyugalomba vonult. Rendkívül sokoldalú tehetség volt, különösen találmányai és mechanikai alkotásai révén vált híressé. Vízemelő gépe látta el a schönbrunni szökőkutakat. Tökéletesítette a gőzgépet és megszerkesztette a gőzturbina ősét, beszédutánzó gépet épített (1778) és írógépet vakok részére. Ő vezette a budai Várszínház építési munkálatait. Legismertebbé sakkozó gépe tette (1769), holott az csak Mária Terézia parancsára készített szellemes játékszer volt. Leírása a Leipziger Magazin für Naturkunde, Mathematik und Oekonomie c. folyóirat 1784. évf.-ában jelent meg. Szerkezete, mivel a gép 1854-ben Philadelphiában állítólag elégett, máig sincs tisztázva. Nagy nyelvtehetség volt, nyolc nyelven írt, beszélt és olvasott. Az emberi beszéd szerkezetéről írt tanulmánya az újabb fonetika alapja. Színdarabokat, zeneműveket és verseket is írt, melyeket korában sikerrel adtak elő. - Főművei:. Mechanismus der menschlichen Sprache (Wien, 1791).

Beregi Oszkár

Bp., 1876. jan. 24. - Hollywood, USA, 1965. okt. 18.

színművész. A Színitanodát 1895-ben végezte. Első fellépése még a Várszínházban Rómeó címszerepe volt. 1899-ig Temesváron, Kolozsváron, Pozsonyban és a bp.-i Vígszínházban játszott. 1899-ben a bp.-i Nemzeti Színház tagja lett, ahol Szigligeti II. Rákóczi Ferenc fogsága című színművében mutatkozott be. Ekkor elvégezte a budapesti egyetem filozófiai szakát. 1907-től 1910-ig Max Reinhardt berlini színházaiban szerepelt, majd visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol 1920-ig működött. Szerepet vállalt a Tanácsköztársaság kulturális munkájában (versmondás, film). 1920-ban az Ébredő Magyarok Egyesülete olyan támadást intézett ellene, hogy el kellett távolítani a Nemzeti Színháztól. 1920-21-ben Bécsben, majd erdélyi, felvidéki és berlini színházakban játszott. 1925 nyarán Amerikában turnézott, 1928-ban ismét Reinhardt szerződtette bécsi színházához. 1930-ban a Magyar Színháznak lett tagja, de fellépett több más budapesti színházban is. A felszabadulás után a Nemzeti Színház örökös tagja lett, de csak egy szerepben lépett fel (Warwick a Szent Johannában), majd 1946 elején kivándorolt D-Amerikába, majd Hollywoodba, ahol 1953-ig több filmben szerepelt. Itt írta meg emlékezéseit, amelynek kéziratát az OSZK Színháztörténeti Osztálya őrzi. Klasszicizáló beszédstílusa, rendkívül előnyös megjelenése a szerelmes, majd a drámai hős szerepkörében juttatták nagy feladatokhoz. Főszerepei:. Romeo, Hamlet, Lear király (Shakespeare- címszerepek), Ádám (Madách: Az ember tragédiája), Marcus Antonius (Shakespeare: Julius Caesar), Warwick grófja (Shaw: Szent Johanna)


Benczúr Gyula

Nyíregyháza, 1844. jan. 28. - Dolány, 1920. júl. 16.:

festő, a 19. sz.-i magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja, az MTA t. tagja (1910).   Kassán folytatott középiskolai tanulmányok mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek magániskolájában. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Ak., 1865-től Piloty növendéke volt. A Hunyadi László búcsúja c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten. Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása című műve is. Egyidejűleg több arcképet is készített Etelka nővéréről és ~ Gézáról. II. Lajos bajor kir. megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874) c. festménye (MNG). Olaszo.-i tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése (1875) c. műve. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni Képzőművészeti Ak. tanára lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mesterisk. ig.-jaként mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el. A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét. Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József, gr. Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett. Mitológiai jeleneteket (Bacchánsnő, Perseus és Andromeda stb.), virágok közé helyezett puttókat (Mályvák között, Venus galambjai stb.) s számos önarcképet is festett. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. 
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.