Galamb József

(Makó, 1881. febr. 3. - Detroit, USA, 1955. dec. 4.):

gépészmérnök, a Ford Művek főmérnöke. Rövid ideig diósgyőri vagongyárba működött, majd az aradi MARTA (Magyar Automobil Rt. Arad) gyárban a gépkocsigyártást tanulmányozta, utóbb Németo.-ban az Adler automobilgyárnál dolgozott. 1903 végén kivándorolt az USA-ba. 1905-ben H. Ford detroiti üzemében mérnök. 1908-ban kezdték gyártani az általa konstruált T-Ford-kicsit, amelyet a szellemes tervezés, ötletes technikai megoldás és megbízhatóság jellemzett. Másik kiemelkedő alkotása a Fordson traktor (1918-20), mely az USA-ban mintaképül szolgált a traktorgyártás számára. Ő szervezte meg a gépkocsik futószalagon való gyártását. Bolygókerekes sebességváltója és villamos gyújtóberendezése kora gépkocsitechnikájának kimagasló alkotásai voltak.
Bárdos Alice (Bp., 1899. febr. 3. - New York, 1965. ápr. 15.):hegedűművész. A budapesti Zeneművészeti. Fosikolán Hubay Jenő mesteriskolájának növendéke volt. 1926-ban a szombathelyi városi zeneisk. hegedűtanszakának vezetője, a Kultúregyesület zenekarának hangversenymestere, és megalapította a Szombathelyi Kamarazene-társaságot, majd 1935ben a szombathelyi Collegium Musicumot. Hangversenyezett és kamarazenét játszott Magyíarországon, s 1936-tól több ízben hangversenykörúton volt Ausztriában, Németo.-ban és Olaszo.ban. Drezdában ReinerFrigyes zenekarának, Berlinben a Blüthner Orchester, Bécsben a Tonkünstler zenekar vendége volt. Állandóan szerepelt a magyar és külföldi rádiókban. A fasizmus térnyerése után előbb Franciao.ba, majd az USA-ba emigrált. Az USAban zenekarok koncertmestere avolt, később tanított.

Grosics Gyula

(Beceneve: A fekete npárdu c) (Dorog, 1926. február 4.)

magyar labdarúgó, az Aranycsapat kapusa, 86szoros magyar válogatott. Ha van Magyarországnak nemzeti sportja, akkor a labdarúgás mindenképpen ide tartozik. Hála Istennek, még mindig közöttünk vannak néhányan azok közül, akik testközelből - akár a pályán, akár a lelátón, tartalékként - látták és alakították a feledhetetlen "Aranycsapat" életét, mérkőzéseit, mindennapjait. Tizenhárom évesen a Dorogi AC csapatában kezdte rendkívül sikeres sportpályafutását az Aranycsapat kapusa. 1947-től a MATEOSZ illetve Teherfuvar hálóját őrizte. 1950-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, amely akkoriban az Aranycsapat legendás játékosainak a gyűjtőhelye volt. A Helsinki olimpián /1952/ a győztes magyar válogatott tagja. Három világbajnokságon /1954, 1958, 1962/ szerepelt a kifutásairól is híres kapuvédő. Háromszoros bajnok, 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 1947 és 62 között 86 alkalommal volt a válogatott kapusa. Részese az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak, az 1954-es berni világbajnoki döntőezüstérmese. Az 1954-es berni csatavesztés után a harag őt is utolérte. Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták, s csak kis híján múlott, hogy nem a börtönben végezte, hanem Pestről száműzve ugyan, de a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig kapuskodott.Edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Másfél évtizedig, nyugdíjba vonulásáig volt a Volán sport klub elnöke Grosics a magyar válogatott 1948 és 1954 között veretlen csapatának, állandó kezdőkapusa volt. A Budapesti Honvéd színeiben játszott és 1952-ben a Helsinki olimpián olimpiai bajnok lett a magyar válogatottal. Az 1954-es svájci világbajnokságon mindenki magyar győzelemmel számolt. . Az 1956-os forradalom leverése után szétesett az Aranycsapat, Grosics több csapattársával együtt az itthonmaradás mellett döntött. A válogatott kapusa maradt, de egy évre eltiltották a pályától, később szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is, 1963-ban vonult vissza.
Berde Mária Julianna, Róth Jenőné (Kackó, 1889. febr. 5. - Kolozsvár, 1949. febr. 20.): író, költő. A kolozsvári egytemen 1912-ben bölcsészdoktori, 1917-ben tanári oklevelet szerzett. Nagyenyeden, Marosvásárhelyen tanított, közben 1923-ban a román tanári képesítést is elnyerte. Később Nagyváradra került. 1919-től az Erdélyi Irodalmi Társaság., 1920-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja. 1920-21-ben a Zord Idő c. folyóirat szerkesztője. Az I. világháború előtt jelentkezett verseivel, majd az erdélyi m. irodalmi élet egyik számottevő alakja lett. Főként regényeket írt, melyekben saját korának problémáit reális szemlélettel igényes írói eszközökkel tárta fel. Több színdarabot is írt, kiadott egy székely népmesegyűjteményt; versei, elbeszélései német, francia és román nyelven is megjelentek. Mint műfordító is működött; - Főművei:. Bacsányi-Baumberg Gabriella (Kolozsvár, 1912); Versek (Bp., 1913); Az örök film (r., Bp., 1917); Haláltánc (r., Bp., 1924); A szent szégyen (r., Marosvásárhely, 1925); Romuald és Adriana (r:, Berlin, 1927, elnyerte az MTA Ormódy Amália-díját); Földindulás (r., Kolozsvár, 1929); Seherezáde himnusza (versek, Bp., 1929); Szentségvivők (r., I-II, Nagyvárad, 1935); Tüzes kemence (r., Bp., 1936); A hajnal emberei (r., I-II, Bp., 1943).

Bethlen János, bethleni, gróf

(Bethlenszentmiklós, 1792. febr. 9. - Pest, 1851. márc, 17.):

politikus, 4849-es szabadságharcos. A nagyenyedi ref. kollégiumban tanult. Részt vett a napóleoni háborúkban. 1814-től 1822ig a bécsi erdélyi udvari kancellária titkára volt. 1822-től Kolozsvárt élt, ahol egyik vezére lett az erdélyi reformereknek. Az 1837-es nagyszebeni országgyűlésen hathatós agitációjára buktatták meg a gubernátorjelöltségben Estei Ferdinánd főhg.-et. Nagy része volt abban, hogy az 1848-i kolozsvári erdélyi országgyűlés. kimondta az uniót Magyarországgal. Bem hadseregében szolgált. 1849-ben a köztársaság híve volt.

Bitskey Zoltán, Bitskey I.

(Zólyom, 1904. febr. 10. - Miskolc, 1988. aug. 1.):

úszó, edző, jogász. Testvérei Bitskey II. Aladár és Bitskey III. Árpád úszók 1922-től 1931-ig a MOVE Egri Sport Egyesület úszója, gyorsúszó, mellúszó. 1924-ben a párizsi olimpia résztvevője. 1926-ban az első budapesti Európa-bajnokságon a 2. helyezett 4x200 m-es gyorsváltó tagja. 1927-ben és 1928-ban ötszörös főiskolai. világbajnok. 1927-ben a 100 m-es gyorsúszásban 1 p 09.8 mpcel főisk. VB 2. helyezett, 1928-ban 100 m mellen 1 p 25.6 mp-cel főisk. VB 2., 400 m gyorson 5 p 52.6 mp-cel főisk. VB 3. helyezett. 1926-ban 400 m gyorson 5 p 32.6 mp-cel orsz. bajnok, 1924-től 1931-ig 10 szeres váltóbajnok -, 1926-ban 400 m gyorson 5 p 32.6 mp-cel orsz. csúcstartó, 1924-től 1925-ig ötszörös magyar. válogatott.