Április 4. 2008
Kaszap István
(Székesfehérvár, 1916. márc. 25. - Székesfehérvár, 1935. dec. 17.): jezsuita szerzetesnövendék. Hosszú szenvedés után tizenkilenc éves korában egy székesfehérvári kórházban meghalt. A tragikus sorsú szerzetesnövendék, az engedelmesség, a szenvedés, az önfeláldozás modern szentjeként vált s páratlan kultusz részesévé. 1941. okt. 11-én megindult boldoggá- és szenttéavatási pörének első egyházmegyei, 1948-ban pedig második római szakasza. - Szi. Thurzó Gábor: A szent (r., Bp., 1966); Thurzó Gábor: Az ördög ügyvédje (színmű, bem. Vígszínház, Bp., 1966
Rejtő Jenő
Bp., 1905. márc. 29. - Jevdokovo, SZU, 1943. jan. 1.): író. Színiiskolát végzett 1934-ben. Utána bejárta egész Európát. Hazatérve színdarabokat írt; ezek közül nagy sikert aratott az Aki mer, az nyer (1934) c. operettje. Később külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva kalandregényeket kezdett írni, amelyeket egyéni, bizarr humora emelt az átlag fölé. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott idegenlégiós regényparódiáival aratta. Számos kabarétréfát írt. Az Egyedül Vagyunk állandóan uszított ellene. 1942-ben nyilas feljelentés alapján súlyos betegen hurcolták el a nagykátai kórházból egy büntetőszázadba. Munkatáborban pusztult el. Művei 1956 óta új kiadásban jelentek meg. - Főművei:. Jó üzlet a halál (Bp., 1937); Csontbrigád (Bp., 1938); Az elvesztett cirkáló (Bp., 1938); A szőke ciklon (Bp., 1939); A láthatatlan légió (Bp., 1939); Vesztegzár a Grand Hotelben (Bp., 1939, filmváltozata: A meztelen diplomata, 1963); Piszkos Fred a kapitány (Bp., 1940).(
Szabó Lőrinc
(Miskolc, 1900. márc. 31. - Bp., 1957. okt. 3.): költő, az Ady utáni nemzedék egyik legkiválóbb lírikusa, Kossuth-díjas (1957), József Attila-díjas (1954). Apja mozdonyvezető volt. 1919 őszén került Budapestre. Először gépészmérnöknek készült, később az egy. bölcsészkarára iratkozott, de csak rövid ideig maradt egyetemi hallgató. 1921-ben belépett Az Est szerkesztőségébe, ahol Mikes Lajos baráti támogatása révén gyorsíróból aktív újságíró, majd később olvasó szerkesztő lett. Ugyanebben az évben feleségül vette Mikes Klárát. Először műfordításaival tűnt fel(Shakespeare: Szonettek, 1921, Omár Khájjám: Rubaiját, 1922), 1922-ben jelent meg első verseskötete Föld, erdő, Isten címmel. Már ebben a kötetben azzal a sajátos, eredeti, nagy formakultúrájú intellektuális lírával jelentkezett, mely későbbi rangját biztosította a magyar költészetben. A következő évben jelent meg Kalibán c. verseskötete. Maradandó költői egyénisége teljességgel A sátán műremekeiben (1926), majd a Te meg a világban (1932) bontakozott ki. A világgal való reménytelen harcát az eszmékből való kiábrándulás, a teljes szkepszis követte. 1927-ben Pandora címmel művészeti és kritikai folyóiratot indított és szerkesztett. A folyóirat azonban csak fél évig élt. Az Est-lapoknál végzett újságírói munka mellett sokat fordított angolból (főleg Shakespeare-műveket), franciából (Babitscsal és Tóth Árpáddal Baudelaire Romlás virágait, önállóan Verlaine válogatott verseit; Villon Nagy Testamentumát, Moliere Nők iskoláját), oroszból (Tyutcsevet, Puskint, Krilovot), németből (Goethe Wertherét). Műfordításainak nagy részét az Örök barátaink (I., Bp., 1941., II. Bp., 1958) c. kötetében tette közzé. A harmincas években sokat utazott külföldön. Ebben az időben már elismert költő volt, tagja a Kisfaludy, a Lafontaine és a debreceni Ady Társaságoknak. Háromszor tüntették ki Baumgarten-díjjal (1932, 1937, 1943). 1943-tól a hivatalos politika támogatása jelent meg írásaiban. Ez 1945 után hosszabb ideig kizárta az irodalmi közéletből. 1947-ben jelentkezett ugyan újabb kötettel, a Tücsökzenével, de ez időben főleg műfordítással foglalkozott. 1956 után kapcsolódott újból az irodalmi életbe. - Főművei:. Föld, erdő, Isten (versek, Bp., 1922); Kalibán (Bp., 1923); Fény, fény, fény (Bp., 1926); A Sátán műremekei (Bp., 1926); Te meg a világ (Gyoma, 1932); Különbéke (Bp., 1936); Harc az ünnepírt (Bp., 1938); Összes versel (Bp., 1943): Tücsökzene (Bp., 1947); Szabó Lőrinc válogatott versei (Illyés Gyula bevezető tanulmányaival, Bp., 1956); A huszonhatodik év (Bp., 1957); Szabó Lőrinc összegyűjtött versei (Bp., 1960).
Zilahy Lajos
(Nagyszalonta, 1891. márc. 27. - Újvidék, 1974. dec. 1.): író, publicista, az MTA tagja . Apja közjegyző, anyja egy dunántúli földbirtokos lánya volt. Elvégezte a budapesti egyetem. jogi karát, tanulmányai közben Nagyszalontán ügyvédi irodában dolgozott. Az I. világháborúban Lemberg alatt súlyosan megsebesült, a Magyar Figyelő és a Déli Hírlap belső munkatársaként felmentették a katonai szolgálat alól (1916). Első kötete, a jórészt háborús költeményeket tartalmazó Versek 1916-ban jelent meg. . Visszatérése után Az ökör és más komédiák címmel közreadta egyfelvonásos darabjait (Bp., 1920). Első regénye, a Halálos tavasz (Bp., 1922) romantikus érzelmességével nagy sikert aratott. 1923-ban a Nemzeti Színház bemutatta A hazajáró lélek c. színművét. Süt a nap (Nemzeti Színház, 1924) c. színművével, amelynek témáját az I. világháború utáni falu életéből merítette, elnyerte az MTA Vojnits-díját. 1925-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba. Mind a bestsellerhez közelálló regényeit, mind színdarabjait nagy érdeklődés kísérte. A háború okozta érzelmi válságról írt regényével (Két fogoly, Bp., 1926) a magyar középosztály ünnepelt írója lett. 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki. 1927-től a Budapesti Hírlap belső munkatársa. A 30-as években az Est-lapok szerkesztőségében dolgozott. 1934-36-ban a Magyarország c. esti napilap szerk.-je. Feleségül vette Bárczy Piroskát. . 1935. áprilisban a villájában tartott találkozón megpróbálta közelíteni a népi írók csoportját Gömbös Gyula politikai irányvonalához.. A II. világháború kitörése után egyre következetesebben fordult szembe a Horthy-rezsimmel és a fasizmussal. . 1940-44-ben a Híd c. képes hetilap szerkesztője. Munkatársául a kor legjobb íróit igyekezett megnyerni (Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót, Nagy Lajost és másokat). Támogatta több fiatal paraszt- és munkásíró indulását. Közéleti, publicisztikai tevékenységével támogatta a Horthy-rendszer hivatalos politikáját, de ugyanakkor kapcsolatban állt az e politika ellen lázadó fiatal írókkal, értelmiségiekkel is .1940-44-ben a Híd c. képes hetilap szerkesztője. Támogatta több fiatal paraszt- és munkásíró indulását Saját filmvállalatot alapított és vezetett (Pegazus). Maga is megpróbálkozott a rendezéssel: A szűz és a gödölye (1941) és a Tűzmadár (1941) c. műveiből készített filmet, az utóbbit Babay Józseffel együtt. A Nemzeti Színház Kamaraszínháza játszotta 1943-ban, a Fatornyokat. A német megszálláskor (1944) a darabot betiltották .Elkezdte folytatásokban közölni Ararát c. regényét (megj. Bp., 1947), mely folytatásával együtt (A Dukay család, I-III., Újvidék, 1967-68) 1948-ban az USA-ba költözött. Regényeinek tiszteletdíjából élt. A szűz és a gödölye c. színművét a budapesti Jókai Színház 1957-ben felújította. 1973-ban ellátogatott Budapestre, végleges hazatelepülését halála akadályozta meg. Végakarata szerint Budapesten temették el. Tizenegy regényéből és színművéből készítettek filmet, hetet Magyarországon, a többit francia, NSZK, olasz-spanyol, cseh-USA és jugoszláv-USA vállalkozásban. - Művei:. Szépapám szerelme (r., Bp., 1922); Két fogoly (r., Bp., 1926); Valamit visz a víz (r., Bp., 1928); Z. L. munkái (I-X., Bp., 1929); A lélek kialszik (r., Bp., 1932); A fegyverek visszanéznek (r., Bp., 1936); A földönfutó város (r., Bp., 1939). Színművei: Zenebohócok (1925); A tábornok (1928); Tűzmadár (1932); Az utolsó szerep (1935). .