Április 26. 2009.
| Magyar Krónika, április 26. |
|
| Montreál |
Vas Gereben,
Radankovics, Radákovics József (Fürged, 1823. ápr. 7. - Bécs, 1868. jan. 26.):
író. Veszprémi és bécsi tanulmányai után gazdasági gyakornok lett egy dunántúli birtokon. Később a győri jogakadémiára járt, itt alapított egy kéziratos diákélclapot (Két garasos tár). Az Életképekben és a Honderüben megjelent humoros írásai ismertté tették. Pesten letette az ügyvédi vizsgát (1847). Sorra jelentek meg szatírikus írásai, később kötetekben is. 1848-ban a kormány őt és Arany Jánost bízta meg egy politikai néplap a Nép barátja szerkesztésével. Világos után bújdosott, de nem kerülhette el a fogságot. Ügyvédi diplomájától is megfosztották. Szabadulása után regényeket, a napilapokba tárcákat írt. A kiegyezés után Bécsbe utazott, hogy a tárgyalásokról és az eseményekről tudósítson, ott halt meg hirtelenül. Hamvait 1885-ben hazahozták. - Összes munkáit Váli Béla és Sziklay János rendezte sajtó alá (I-II. k. 1886-1900) - Irod.: Nagy Miklós Virrasztók c. könyvében: Ükapáink mulattatója. A regényíró (Bp., 1987).
Pósa Lajos
(Radnót, 1850. ápr. 9. - Bp., 1914. júl. 9.):
költő, ifjúsági író. A budaoesti egyetem. bölcsészeti karán tanári oklevelet szerzett. Egy évig mint tanár működött Bp.-en, aztán újságírói pályára lépett. Eleinte a Bolond Miska c. humoros lap, később az Ellenőr, 1875-től a Nemzeti Hírlap, 1881-től a Szegedi Napló munkatársa, 1889-től haláláig ismét Bp.-en élt. Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Én Újságom címmel és annak szerkesztője volt. 1892-ben beválasztották a Petőfi Társaságba. Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Több száz versét megzenésítették. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. - Főművei:. Pósa Lajos költeményei (Szeged, 1883); Tíz év alatt (Szeged, 1886); Édes anyám (versek, Bp., 1897); Száll az ének (Bp., 1899); Lidike (versek, Bp., 1920); A magyar nép kesergője (Bp., 1921). - Irod. Gyöngyössy László: P. L. (Irod. tört. 1919); Lőrinczy György: A P.-asztal (Bp., 1923); Rubinyi Mózes: P. L. (Bp., 1931); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).
Vastagh György
(Szeged, 1834. ápr. 12. - Bp., 1922. febr. 21.):
festő. ~ Géza apja. Bécsben és Budapesten folytatott tanulmányok után Kolozsvárott, majd Bécsben és Bp.-en élt. Elsősorban arcképfestéssel foglalkozott (József főherceg, Klotild főhercegnő stb.), de oltárképeket (Alcsút) és népéletképeket is készített naturalista felfogásban (Fonó cigánynő, Gombaszedő lány). Ezenkívül freskót festett az Operaház számára (Bacchus-ciklus).
Lázár Mária,
Czartoryski, az ősi lengyel hercegi családból (Herkulesfürdő, 1895. ápr. 18. - Bp., 1983. okt. 1.):
színésznő, érdemes művész (1962), kiváló művész (1973). Az Orsz. Színészegyesület Színészképző Iskolájátját végezte, s 1915-ben Szegeden lépett színpadra. Hat évi szegedi működés után, 1921-ben a Vígszínház szerződtette. 1927-ben rövid ideig a Fővárosi Operettszínházban játszott, majd visszatért a Vígszínházba, de fellépett a Magyar, az Andrássy úti, a Belvárosi Színházban és a Pünkösti-féle Madách Színházban, valamint az Apolló Kabaréban is. 1948-tól a Madách Színház tagja volt. Bár 1965-ben nyugdíjba ment, még sokáig láthatta őt a közönség a színpadon, utoljára mint apácafőnöknőt az Abélard és Héloise c. darabban. Dekoratív megjelenése, zengő orgánuma a királynői és a "végzetes asszony" szerepkörére tették alkalmassá. Később a "békebeli nagyasszony" figuráját vitte életteli alakításaiba. Zenés darabokban, valamint filmekben és televíziós játékokban is nagy sikerrel szerepelt. Élményeit megírta: "Legyünk őszinték" címmel (Bp., 1942, ebből szemelvényeket közölt a Színházi Élet 1990. aug. 19.). - Főszerepei:. Natalja (Csehov: Három nővér; ezt a magyarországi ősbemutatón, 1922-ben játszotta); Színésznő (Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt); Suzy (Pagnol: Topáz); Orinthia (Shaw: Szénásszekér); Tangolita (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban); Anna királynő, majd Marlborough hercegnő (Seribe: Egy pohár víz); Clandonné (Shaw: Sosem lehet tudni); Dudgeonné (Shaw: Az ördög cimborája); Berwick hercegnő (Wilde: Lady Windermere legyezője); Elli (Tabi László: Különleges világnap); Lady Bracknell (Wilde: Bunbury); Mária Dominika főhercegnő (Molnár Ferenc: A hattyú); Argenteuil fejedelemasszony (Millar: Abélard és Heloise). - Filmszerepei:. Az új földesúr (1935); Három sárkány (1936); A 111-es (1937); Megvédtem egy asszonyt (1938); Bakaruhában (1957); Gerolsteini kaland (1957); Alázatosan jelentem (1960); Az orvos halála
Vay Miklós, báró
(Alsózsolca, 1802. ápr. 29. - Bp., 1894. máj. 14.):
politikus, kancellár, főrendiházi elnök, koronaőr, nagybirtokos, az MTA ig. tagja (1841). ~ Miklós tábornok fia, ~ Miklós szobrász apja. Jogi tanulmányai után családi birtokát kezelte. 1825-től Zemplén vm. aljegyzője, 1827-től alispánja, 1830-ban ogy.-i követe. 1831-ben a koleralázadás idején kormánybiztos. 1831-től Borsod vm. főispáni helytartója, 1865 - 67-ben főispánja. 1840-ben a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnokává választották, 1844-től koronaőr, 1845-től helytartótanácsos. 1848 nyarán a Batthyány-kormány kinevezte erdélyi kir. biztosnak. 1848 szeptemberében nem fogadta el a felajánlott miniszterelnökséget. 1848 végén visszavonult a közélettől. A szabadságharc bukása után mégis perbe fogták, halálra ítélték, amit az uralkodó 4 évi várfogságra változtatott. 8 hónap múlva szabadult. Egy évtizedes visszavonultság után a protestánsok pátensellenes harcában lépett újra a közélet porondjára. 1860-ban udvari kancellárrá nevezték ki, 1861-ben azonban állásáról lemondott. A kiegyezés után ismét koronaőr, 1888-tól a főrendiház elnöke, titkos tanácsos, a magyarhoni ref. konvent elnöke. - Irod. Szinyei Gerzson: Emléklapok id. br. V. M. félszázados egyházi hivataloskodásának örömünnepe alkalmából (Sárospatak, 1873); Br. V. M. élete (Debreceni Prot. Lap, 1894. máj. 19.); Br. V. M. (Magy. Salon, 1894. jún.); Szász Gerő: Br. V. M. (Prot. Közl. 1894); Ballagi Géza: Emlékbeszéd V. M. ig. tag felett (Bp., 1895); Vajai br. V. M. Emléklapok életéből (Bev. Lévay József, Bp., 1898).
Lehár Ferenc
(Komárom, 1870. ápr. 30. - Bad Ischl Ausztria, 1948. okt. 24.):
zeneszerző, karmester. Apja katonakarmester volt, az ő szolgálati áthelyezése folytán került ~ 1880-ban Bp.-re, ahol a Nemzeti Zenedében Tomka István tanítványa, majd a prágai konzervatóriumban Anton Bennewitznél hegedülni tanult 1888-ig. 1890-től kezdődően 12 éven át katonakarmesterként működött Losoncon, Polában, Triesztben, Bp.-en, Esztergomban és Bécsben. Zeneszerzői munkásságát operakompozíciókkal kezdte (Kukuska, 1896). Bécsben 1902. nov. 21-én mutatták be első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett és meghatározta további munkásságának fő területét. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. Az 1926 - 38-as esztendőkben Berlinben élt. 1943. febr. 20-án Bp.-en a Garabonciás bemutatóját dirigálta. A II. világháború után Zürichbe költözött, és csak röviddel halála előtt tért vissza Ausztriába. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, operettjeiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett stílusát. - F. m. Operettek: Drótostót (Bécs, 1902); Víg özvegy (Bécs, 1905); Luxemburg grófja (Bécs, 1909); Cigányszerelem (Bécs, 1910); Éva (Bécs, 1911); Frasquita (Bécs, 1922); Paganini (Bécs, 1925); A mosoly országa (Berlin, 1929); Giuditta (Bécs, 1934); Garabonciás (a Cigányszerelem átdolgozása, Bp., 1943); továbbá zenekari művek, keringők, indulók, dalok.