Augusztus 31. 2008.
| Magyar Krónika, augusztus 31. |
|
| Montreál |
Kálmár Pál
(Mezőtúr, 1900. szept. 5. - Bp., 1988. nov. 21.):
dalénekes. Énektanulmányait Anthes Györgynél, Hilgermann Lauránál és Makai Mihálynál végezte; 1923-25 között az Orsz. Színészegyesület Színészképző Iskolájában tanult, ezt követően a Fővárosi Operettszínház segédszínésze, majd bonviván a kaposvári és pécsi színházakban. 108 éve, 1900. szeptember 5-én született a huszadik század egyik legszomorúbb sorsú sztárja, valamikor a Tangó királyaként ünnepelt, de a második világháború után az itthoni keserű magányt választotta Mezőtúron született, apja Szolnok megyei járásbíró, anyja Czebe-lány volt. Katonai pályára vágyott, de Stefanidesz Károly kolozsvári színigazgató bíztatására mégis inkább énekelni kezdett, s jelentkezett a Vígszínház fiatal énekeseket kereső pályázatára, ahol hatalmas elismerésekben volt része. . Az igazi sikereket a harmincas évek hozták meg számára, amikor is Budapesten az Ostende Kávéházban énekelt. Több mint ezer ember hallgatta, s Kalmár Pál fáradt, szomorú hangját sokan megkönnyezték. Legzajosabb itthoni sikere Seres Rezső világslágeréhez, a Szomorú vasárnaphoz köthető (ez a dal az egyetlen, amely fel tudta kelteni a külföld figyelmét Rá). . A dal páratlan karriert futott be, még Paul Robeson is lemezre énekelte.
Fiatal korától önálló hangversenyeket adott Bp.-en és Magyarország. több városában, valamint Ausztria, Nagy-Britannia, Németo. és Románia nagyvárosaiban. Német, angol, olasz és spanyol nyelven is énekelt. Több mint 2000 felvétele (hanglemeze) készült 1929-1936 között az angol Columbia és 1936-tól a német Odeon gyáraknál. A hatvanas években három előadói nagylemeze jelent meg a HUNGAROTON-nál. Ekkor nevezték el Tangókirálynak A háború borzalmai után Kalmár pályája megszakadt, deklasszált úrifi únak tekintették, ezért a Rákosi-korszakban már nem énekelhetett. A Budapest Szerelőipari Vállalatnál volt hegesztő és köszörűs (!), de nem ugrott le a harmadikról, hanem vízlágyító készülékeket gyártott. S oly jól teljesített szegény, hogy a sztahanovista mozgalomban is jeleskedett. 1954-ben léphetett fel újra egy étteremben,de ekkor már senki nem figyelt rá, felvételt pedig soha többé nem készítettek a század legjobb slágerénekesével. Kalmár sorsa 1968-ban teljesedett be, amikor egy operáció miatt teljesen elveszítette a hangját. 1988. november28-án hunyt el Budapesten, teljesen elfeledve.
Koestler Arthur,
Kösztler Artur (Bp., 1905. szept. 5. - London, 1983. márc. 3.):
író, újságíró. A középiskoláit Bp.-en kezdte, szüleivel 1919-ben Bécsbe költözött. A bécsi egyetemen elektrotechnikát és pszichológiát tanult, de nem szerzett diplomát, újságíró lett. Újságíróként megjárta a Közel-Keletet, Párizst, Berlint. Gyakran megfordult Budapesten is. Barátságban volt József Attilával, Németh Andorral, Havas Endrével, Ignotus Pállal, Mikes Györggyel. 1931-ben tagja lett a német kommunista pártnak. Mint német laptudósító közel két évet töltött a Szovjetunióban, kezdetben lelkesedve, később kiábrándulva. 1936-38-ban a spanyol polgárháborúban angol tudósítóként vett részt. Ott szakított a kommunizmussal és lépett ki 1938-ban a kommunista pártból. Miután az angolok közbenjárására 1938-ban kiszabadult egy francia internálótáborból, Nagy-Britanniában telepedett le. 1940-ben jelent meg regénye, a Darkness at Noon, amely világsikert aratott, magyarul Bart István fordításában jelent meg Sötétség délben címmel (1988).Nagy hatású műve, The Thirteenth Tribe (1976) a kazár birodalom története. Két kötetben írta meg önéletrajzát: Arrow in the Blue (A végtelenbe kilőtt nyíl, 1952); The Invisible Writing (Láthatatlan írás, 1954). Parkinson-betegsége és felesége rákbetegsége miatt közösen öngyilkosok lettek. - Magyarul még: Párbeszéd a halállal (Bp., 1993).
Szepes Béla,
Strauch (Igló, 1903. szept. 5. - Bp., 1986. jún. 20.):
atléta, olimpiai bajnok, képzőművész. Testvére Szepes Gyula síelő, síoktató . Az Iparművészeti Iskolán tanult, 1926-tól 1933-ig Berlinben újságíró és sportkarikaturista. 1933-tól Bp.-en a Nemzeti Sport munkatársa, karikaturista, ill. könyvillusztrátorként dolgozott. 1965-től sporttárgyú kisplasztikákkal is foglalkozott, Bp.-en kívül Mainzban, Rotterdamban és 1972-ben Münchenben voltak kiállításai. 1918-tól a Magy. Turista Egylet síelője, sífutó, síugró; 1919-től 1931-ig a Magy. Atletikai Club atlétája, gerelyhajító. 1928-ban az amszterdami nyári olimpián gerelyhajításban 65,26 m-rel a 2. helyezett. 1925-től 1931-ig hétszeres m. gerelyhajító bajnok. 1925-ben, 1926-ban, 1927-ben angolbajnok. 1927-től 1930-ig ötszörös orsz. csúcstartó, legjobb eredménye 66,70 m (1930). 1924-ben az I. chamonix-i téli olimpia, 1929-ben a zakopanei sívilágbajnokság résztvevője. 1924-ben, 1928-ban, 1929-ben, 1930-ban összetett síbajnok, 1932-ben a síugró m. bajnokcsapat tagja. Síugrásban hatszoros csúcstartó, legjobb eredménye 57 m (1927). A Magy. Atlétikai Club 22. klubbajnoka, 1938-tól 1941-ig a Magy. Atlétikai Szöv. kapitánya. Ismertebb sportdíjai: 1965-ben az atlétikai Európa Kupa vándordíja, 1972-ben az NSZK Fair Play díja. Hagyatékát, karikatúráit, grafikáit és plakátjait 1986-tól a Testnevelési és Sportmúzeum őrzi. - M. Kárpátajai síkalauz (Balassa Ferenccel, Bp., 1939); Új sí 1×1, és magasiskola (Bp., 1941, 2. kiad. Bp., 1942); Így győztök ti. Hét olimpia hősei. Karikatúraalbum (Bp., 1957
Korda Sándor,
Sir Alexander Korda (Túrkeve, 1893. szept. 16. - London, 1956. jan. 22.):
filmrendező, filmvállalkozó. Középiskolai tanulmányai után újságíró lett Budapesten. Korán kezdett érdeklődni a film iránt. 1911-12-ben Párizsban tanulmányozta a filmgyártást. Ugyanebben az időben a Mozgófénykép Híradó munkatársa. Ő írta az első magyar. filmkritikát és az alapvető filmelméleti cikkeket. Maga is alapított és szerkesztett három szaklapot: Pesti Mozi (1912-1913), A mozi (1913) és Mozihét (1915- 1918). 1915-ben rendezte első önálló filmjét (Tiszti kardbojt). Rendezői képességeit teljes önállósággal Kolozsvárott Janovics Jenő filmgyárában fejtette ki. 1916 nyarán nyolc filmet rendezett, nevéhez fűződik Blaha Lujza egyetlen filmszerepe: Nagymama (1916). 1917-ben megvette Janovicstól a vállalatot és Budapesten. részvénytársasággal megalapította a Corvin filmgyárat, amelynek igazgatója és rendezője lett. Első rendezése: Szent Péter esernyője (1917), ezt követte a Babits Mihály regényéből készült film (Gólyakalifa, 1917), amelynek forgatókönyvét Karinthy Frigyessel íratta. 1919-ben novemberben Bécsbe emigrált. Bécsből Berlinbe, Párizsba, majd Hollywoodba utazott, végül 1931-ben Londonban telepedett le, megalapította az angol filmélet legjelentősebb vállalatát, a London Film Ltd-et. Kiváló képességű, nagy szakmai felkészültségű művész. Mint rendező és producer 141 film előállításában vett részt, ebből az első huszonötöt Magyarországon rendezte. Első felesége Farkas Antónia, Korda Mária néven színésznő, második felesége Merle Oberon filmszínésznő. -Művei: magyar: Yamata (1919), Ave Caesar (1919), osztrák: Sámson és Delila (1923), német: Madame Dubarry (1926), USA: Sárga liliom (1928), Szerelem és az ördög (1929), francia: Marius (1931), francia-angol: A Maxim hölgyei (1933), angol: VIII. Henrik magánélete (1933), Rembrandt (1936), Lady Hamilton (1941), Eszményi férj (1947). Az ő produkciójában olyan nagy filmek készültek, mint: A bagdadi tolvaj (1940), A dzsungel könyve (1942) stb.
Marschalkó Lajos
(Hajdúböszörmény, 1903. szept. 11. - München, 1968. máj. 20.):
újságíró. Pályafutását fajvédő és jobboldali lapoknál kezdte: a Fehér Újság, a Magyar Jövő, majd a Hajdúföld munkatársa, 1934-ben a Debreceni Újság felelős szerkeztője volt. 1936-ban Bp.-re költözött, s ettől kezdve regényíróként is szerepelt a fővárosi lapok hasábjain. 1945-ben Németországba távozott, ahol a jobboldali emigráció vezető publicistájaként, 1951-1954 között az Új Magyarság főmunkatársaként tevékenykedett.
. (visszaemlékezések, San Francisco, 1954); Semleges Magyarországot! Javaslat az emigrációs politika új iránya érdekében (London, 1955); Világhódítók. Az igazi háborús bűnösök (2. jav. kiad. München, 1958); Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói (Fiala Ferenccel, London, 1958); Mindhalálig (történelmi elb., München, 1962); Országhódítók az emancipációtól Rákosi Mátyásig (München, 1965).