Szeptember 12. 2008.
| Magyar Krónika, szeptember 12. |
|
| Montreál |
Latinovits Zoltán
Bp., 1931. szept. 9. - Balatonszemes, 1976. jún. 4.:
színész, Jászai-díjas (1966), Balázs Béla-díjas (1970), érdemes művész (1975). (1990) - Kossuth-díj (posztumusz Az új magyar színjátszás és versmondás kiemelkedő egyénisége. A József Attila Gimnáziumban érettségizett (1949). Asztalos tanuló lett, majd betanított munkásként hídépítésen dolgozott. A budapestii műszaki egyetem építészmérnöki karán szerzett oklevelet (1956). Egyetemi tanulmányai alatt is színészi hivatására készült, Galamb Sándor és Lehotay Árpád tanítványa volt. Segédszínésznek ment a debreceni Csokonai Színházba (1956), rendkívüli tehetségével hamarosan kitűnt. Miskolcon már a társulat vezető színésze. Vidéki szereplése idején feltűnt Kohout: Ilyen nagy szerelem c. darabjában, továbbá mint Ruy Blas és mint Rómeó. A Vígszínház (1962-1966), majd a Thália Színház tagja (1966-1968). Az 1968-as évadban csak szerepekre szerződött, 1969-től 1971-ig ismét a Vígszínház tagja. Majd pesti szereplése megszűnt. 1971 őszén a veszprémi Petőfi Színházban színész és rendező. Utolsó szerepe a budapesti Fővárosi Operettszínházban A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak (címszerep, Békeffi I.-Fényes Sz. műve, bemutató: 1976. febr. 27.). Kilenc előadás után betegsége miatt nem játszott tovább. Szerepeinek sorából kiemelkedik Cipolla (Th. Mann: Mario és a varázsló); a festő (A. Miller: Közjáték Vichyben); az őrnagy (Örkény I.: Tóték). Rendezőként a veszprémi Petőfi Színházban mutatkozott be Németh L.: Győzelem c. darabjával (1972. márc.) és ott rendezte Gorkij Kispolgárok c. darabját (1973. febr.). 1959-ben filmezett először. Több mint ötven filmben játszott. Legemlékezetesebb filmszerepei közé tartozik az első kakastollas (Szegénylegények, 1965); Bükky százados (Hideg napok, 1966); Menyhért (Egy szerelem három éjszakája, 1967); az író és énje kettős szerepe (Utazás a koponyám körül, ezzel elnyerte San Sebastianban a legjobb férfi alakítás nagydíját, 1970); Szindbád (címszerep, 1971). Jelentős versmondói tevékenységet folytatott, különösen emlékezetes Ady, József Attila, Illyés Gyula verseinek előadójaként. Utolsó művészi munkája egy rádiófelvétel volt, a Rákóczi-induló c. dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget c. versét mondta el (1976. jún. 3.). A hatvanas években Latinovits igazi ikercsillagra lelt Ruttkai Éva személyében. Regényesen nagy, szenvedélyes szerelmük számos, közös filmalkotásukba és színházi produkciójukba átviharzott.
Öngyilkos lett. Latinovits Zoltán családja és testvérei véleménye szerint Molnár Gál Péter színikritikus jelentései - aki III./3-as ügynökként megfigyelte Latinovitsot - hozzájárulhattak a színész halálához. Szinházi főbb szerepei : . Lucien (J. Anouilh: Romeo és Jeanette; Willy Loman (Miller: Az ügynök halála); címszerep (Pirandello: IV. Henrik; Csehov: Ványa bácsi); Higgins (Shaw: Pygmalion); Pierre Amiel pápai prelátus (Illyés Gy.: Tiszták); Orin (E. O'Neill: Amerikai Elektra); Ivan (Dosztojevszkij-Müller-Kapás: Karamazov testvérek); Bolinbroke (Shakespeare: II. Richard); ifjú Nagy (Bródy S.: A tanítónő); Savonarola (Th. Mann: Fiorenza); Őrnagy (Örkény I.: Tóték); Teleki László (Illyés Gy.: Különc); címszerep (Molnár F.: Liliom). - film:. Gyalog a mennyországba (1959); Az aranyember (1962); Oldás és kötés (1962); Pacsirta (1963); Karambol (1964); Vadkacsa (televíziós film, 1964); Fény a redőny mögött (1965); Aranysárkány (1966); Egy magyar nábob - Kárpáthy Zoltán (1966); Oly korban élünk (televíziós film, 1966-67); Sellő a pecsétgyűrűn (televíziós film, 1966); Kártyavár (1967); Falak (1967);
Tamási Áron
Farkaslaka, 1897. szept. 20. - Bp., 1966. máj. 26.
író, az MTA l. tagja (1943 - 49), rendes tag posztumusz 1989, Kossuth-díjas (1954). Sokgyermekes földműves szülők gyermeke. Székelyudvarhelyen érettségizett 1917-ben, majd az olasz frontra került. 1919-től a kolozsvári egy. jogi karán, majd a Kereskedelmi Akadémián tanult. Rövid ideig bankhivatalnok. 1923-tól 1926-ig az USA-ban élt, többnyire New Yorkban. Itt szerzett élményei ihlették legsikerültebb művét, az Ábel a rengetegben c. regényét, amelynek humorát, ízességét a patriarchális székely világ találkozása adja az elgépiesedett modern kapitalizmussal. Visszatérése után Kolozsvárt telepedett le. Az 1940-es évekig Erdélyben élt. Három ízben kapott Baumgarten-díjat (1920, 1930, 1933). 1945 - 47 között a parlament behívott képviselője volt. Első novellája (Szász Tamás, a pogány) 1922-ben jelent meg a kolozsvári Keleti Újságban. Szinte valamennyi erdélyi m. irodalmi és szellemi mozgalommal kapcsolatot tartott: az Erdélyi Helikonnal, a Korunkkal, az Erdélyi Fiatalokkal, a Vásárhelyi Találkozóval, hasonlóképp a Válasz, a Márciusi Front íróival. E csoportokkal közös szándék vezette: a nép kérdéseinek demokratikus úton való megoldása. Egész pályafutása alatt a népben látta a politikai és művelődési megújulás forrását. Az 1937-es Vásárhelyi Találkozó létrehozása az ő nevéhez is fűződik; ő volt a találkozó elnöke (1937). A főváros ostromát (1944-45) Bajor Gizi villájában vészelte át. 1949 után hallgatásra kényszerült 1954-től újra szerepelt novellákkal, színművekkel. Az 1956-os forradalom idején az Írószövetség elnökségének tagja. 1956. dec. 28-án tartott taggyűlésen az elnökség nevében felolvasta az általa fogalmazott Gond és hitvallás c. nyilatkozatot. 1963-tól a Béketanács elnökségi tagja volt. Farkaslakán temették el. A székely falvak világának ábrázolója, látásmódja, stílusa, szókincse, egész művészi világa itt gyökerezik. Tehetsége, fantáziája játszi könnyedséggel olvasztja egybe a tragédiát és komédiát, a misztikumot és a falu józan realizmusát. Műveiben az erdélyi szegénység életét, a megélhetésért az urakkal és a természettel folytatott küzdelmeit, a székelyek ügyességét és furfangos észjárását ábrázolta. . Későbbi műveiben kezdeti realizmusától eltávolodva, abba jelképes, népi miszticizmus keveredett. . Egy magyar. népcsoport nyelvét irodalmi magasságba emelte s gondolkodásmódját a legmagasabb fokon fejezte ki. Számos műve, főleg novellái idegen nyelveken is megjelentek. - Főművei:. Lélekindulás (elb., Kolozsvár, 1925); Szűzmáriás királyfi (r., Kolozsvár, 1928); Erdélyi csillagok (elb., Kolozsvár 1929); Címeresek (r., Kolozsvár, 1931); Helytelen világ (elb., Kolozsvár, 1931); Ábel a rengetegben (r., Kolozsvár, 1932); Ábel az országban és Ábel Amerikában (mindkeltű Kolozsvár, 1934); Énekes madár (színmű, Bp., 1934); Rügyek és reménység (elb., Bp., 1935); Jégtörő Mátyás (r., Kolozsvár, 1936); Tündöklő Jeromos (színmű, Kolozsvár, 1936); Ragyog egy csillag (r., Kolozsvár, 1937);
Herczeg Ferenc
Versec, 1863. szept. 22. - Bp., 1954. febr. 24
író, újságíró, az MTA tagja (l. 1899; r. 1910-49; t. 1914; ig. 1922). Csak a gimnáziumban tanult meg magyarul, első műveit német nyelven írta. 1882-től a bp.-i egyetemen jogot hallgatott, majd joggyakornok Temesvárott. Bp.-en egy halálos végű párbaja miatt a váci államfogházba került, itt írta Fenn és lenn című, 1890-ben meg jelent regényét, s elnyerte vele az Egyetemes Regénytár pályadíját. 1891-től Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjának belső munkatársa. 1894, dec.-ben megindította és 1944-ig szerkeszti. az Új Idők c. szépirodalmi hetilapot. 1903-ban egyik alapítója s megalapításától főmunkatársa Az Újság c. lapnak. 1891-ben a Petőfi Társaság., 1893-ban a Kisfaludy Társ. tagja lett, 1904-20-ban a Petőfi Társ. elnöke. 1919-22, 1929-31 és 1945-46 között az MTA másodelnöke. 1896-tól két cikluson át országgyűlési képviselő, Tisza István politikájának híve. Együtt indították 1911-ben a Magyar Figyelő c. politikai lapot. 1927-től a felsőház tagja. 1919 után tevékenyen részt vett a revíziós mozgalmakban, 1929-től a Revíziós Liga elnöke. 1945 után visszavonultan élt. Regényei, elbeszélései, színművei fordulatos meseszövésük, találóan jellemzett alakjaik . Népszerűek voltak történeti regényei, melyekben a magyar múlt egy-egy konzervatív szemlélettel megrajzolt sorsfordulója jelenik meg. Színművei sokat szerepeltek a színházak műsorán. - Főművei:. Gyurkovics lányok (r., Bp., 1893); Gyurkovics fiúk (r., Bp., 1895)