Szeptember 26. 2008.
| Magyar Krónika, szeptember 26. |
|
| Montreál |
Thököly Imre, gróf
Késmárk, 1657. szept. 25. - Nikomédia, Kisázsia, 1705. szept. 13: Felső-Magyarország és Erdély fejedelme. Thököly István fia. 1670-ben a császári sereg által ostromolt Likava várából apja kiszöktette, s Erdélybe menekült. 1678-ban a bujdosók vezérükké választották, s megindította Habsburg-ellenes függetlenségi harcát. A kuruc csapatok élén rövid idő alatt elfoglalta Felső-Magyarországot és a bányavárosokat, s meghátrálásra kényszerítette a császári haderőt. 1682-ben házasságra lépett Zrínyi Ilonával, I. Rákóczi Ferenc özvegyével; ezzel a hatalmas Rákóczi-birtokok is függetlenségi harcának bázisává váltak. Szövetségre lépett a török Portával, 1682-ben a szultán kir. címet adott neki, de ő csak a Felső-Mo. fejedelme címet használta. Bár mindent elkövetett, hogy francia kapcsolatait erősítse, végül nem támaszkodhatott másra, csak a török támogatására. A törökök 1683. szept.-i bécsi vereségét követő mnagyarországi hadjárat megpecsételte Thököly és a függetlenségi harc sorsát. A vm.-i nemesség és a városok amúgy is elégedetlenek voltak katonai önkényuralmával, a katolikusok a protestánsok túlkapásai miatt álltak vele szemben. A török elleni Habsburg hadjárat megindulásával a kurucok sorra elhagyták Thökölyt és a császári csapatokhoz csatlakoztak. Fokozatosan visszaszorult , a töröktől segítséget nem kapott, sőt a budai pasa, azzal a szándékkal, hogy kiszolgáltatásával békét vásároljon a császártól, 1685 tavaszán Nagyváradon elfogatta. A felső-mo.-i fejedelemség összeomlott, Thököly megmaradt hívei a törököt űző csapatokhoz léptek át. A Porta ugyan hamar felismerte az elkövetett hibát, s Thökölynek visszaadta szabadságát, de korábbi pozícióját nem tudta visszaszerezni. Miután 1688. jan.-ban Zrínyi Ilona háromévi ostrom után feladta Munkács várát a császáriaknak, török területről folytatta a harcot. Apafi halála után, 1690. szept.-ben a zernyesti csatával megszerezte Erdélyt, fejedelemmé választották, de Lajos badeni őrgróf csapatai már két hónap múlva kiszorították az országból. A török seregben harcolt tovább, részt vett a zentai ütközetben is. 1699-ben a karlócai béke kimondta Thököly száműzetését, s a török Porta a kisázsiai parton jelölt ki tartózkodási helyet a fejedelemnek feleségével és mintegy másfél ezer hívével. Utolsó éveiben egyre jobban elhatalmasodott rajta a köszvény, így az 1703-ban megindult Rákóczi-szabadságharcba már ezért sem tudott belekapcsolódni. A nikomédiai örmény temetőben temették el. Hamvait 1906-ban hazahozták, és a késmárki evangélikus . templomban helyezték el. Naplóját, levelezését, iratait 1863 - 96 közt kiadták.
Tompa Mihály
Rimaszombat, 1817. szept. 28. - Hanva, 1868. júl. 30.: költő, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentősebb képviselője; az MTA l. tagja (1858). Apja csizmadia volt, anyja lánykorában cseléd. Apja szüleinél nevelkedett Igriciben (Borsod vm.). Tanítója ismerte fel tehetségét. 1832 őszén került a sárospataki kollégiumba, ahol mint szolgadiák tanult. 1838-tól 1844-ig végezte felsőbb tanulmányait: bölcsészetet, jogot és teológiát. Időközben hosszabb-rövidebb ideig nemesi családoknál nevelősködött, hogy továbbtanulása költségeit előteremtse. 1844 - 1845-ben a Péchy fiúk nevelője Eperjesen. Ebben az időben ismerkedett meg Petőfivel. Hatására fokozott érdeklődéssel fordult a népköltészet felé. Barátságukról néhány költeményük is tanúskodik. 1845. dec.-től 1846 késő tavaszáig Pesten tartózkodott. Petőfi felvette az általa szervezett "Tízek Társaságá"-nak tagjai közé. Petőfivel való barátsága azonban 1848-ban megszakadt. Pesten jogot hallgatott, de nem akart prókátor lenni. Szülőföldjének egyik kis faluja, Beje meghívta papnak. Miskolcon letette a papi vizsgát és szept. végén elfoglalta a bejei papságot. Az irodalomban ekkor már neve volt. Népregék és mondák c. verseskötete (1846) jelentős sikert aratott. 1847-ben a Kisfaludy Társ. tagjául választotta. E társaság 1846. évi pályázatára írta Szuhay Mátyás c. népies hangú elbeszélő költeményét, amely Arany János Toldija mellett dicséretben részesült. Az 1848. márciusi forradalom után indult Nép Barátjának ( Vas Gereben és Arany János lapjának) munkatársa volt. Lelkesen szolgálta a forradalom és a szabadságharc ügyét. 1848 őszén a Gömör vm.-i nemzetőrökkel együtt vonult be, s mint tábori pap részt vett a schwechati ütközetben. 1849. ápr. közepén Bejéről Kelemérre ment papnak. Májusban Soldos Emíliát, egy Gömör vm.-i birtokos lányát vette feleségül. Ezután megszólalt költészetében a családi élet örömeinek és gondjainak sokféle változata: az édes otthon dicsérete, vegyülve a gyász sirámaival, minthogy egymás után (1850 és 1857) elvesztette két kisfiát (Fiam születésekor, Pünköst reggelén, Itthon vagyok., Nyári estén, Ha., Utolsó verseim). 1851. szept.-től haláláig Hanva község lelkipásztora. A szabadságharc bukása után eleinte nyíltan fejezte ki a nemzeti fájdalmat (A gólyához, Pusztán, Levél egy kibujdosott barátom után), de amikor A gólyához c. verse miatt a kassai haditörvényszék elé idézték és falujába internálták, kéziratait elkobozták, az önkény s a cenzúra nyomása arra késztette, hogy képes beszédben, allegóriákban, rejtett értelmű költeményekben szóljon nemzetéhez (A madár fiaihoz, Télben, Új Simeon, A sebzett szarvas, Ikarus stb.). Arany Jánoshoz élete végéig meleg barátság fűzte. Utolsó évei - félig már élőhalottan - folytonos panaszok közt teltek; a halálra való készülődéssel és öngyilkossági tervekkel. Pár hónappal halála előtt az MTA nagydíjjal jutalmazta költői munkásságát. - Főművei:. Népregék, népmondák (Pest, 1846); Tompa Mihály versei (I., Pest, 1847); Regék, beszélyek (Miskolc, 1852); Virágregék (Pest, 1854); Tompa Mihály versei (II., Pest, 1854); Tompa Mihály versei (I - VI., Pest, 1860 - 1863); Újabb költemények (Pest, 1866); Tompa Mihálly legújabb költeményei (Pest, 1867); Tompa Mihály Összes költeményei (I - VI. Pest, 1870); Tompa Mihály Művei (Kritikai kiadás. 1840 - 1847. Bp., 1914); Tompa Mihály Összes művei (Kéky Lajos útmutatása szerint. Bp., 1942); Tompa Mihály Levelezése (I - II. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Bisztray Gyula, Bp., 1964).
Nagy Ferenc
Bisse, 1903. okt. 8. - Farifax, Virginia, USA, 1979. jún. 12.: kisgazdapárti politikus, miniszterelnök. Kisparaszti családból származott. Hat elemit végzett. 1931-ig szülei földjén gazdálkodott. A 20-as évek elejétől írt cikkeket a helyi lapokba, 1924-ben lépett be a Nagyatádi-féle Kisgazdapártba, 1928-tól 1930. júl.-ig a párt megyei alelnöke. 1930-ban Tildy Zoltánnal és másokkal együtt megalakította az ellenzéki FKgP-ot, amelynek 1930. okt. 12-től 1945. augusztus 20-ig főtitkári tisztét töltötte be. 1939-ben kisgazdapárti programmal országgyűlési képviselővé választották. Egyik kezdeményezője a M. Parasztszövetség létrehozásának, 1941. szept. 28-tól 1943. nov. 3-ig annak elnöke. A háború alatt szerepet vállalt a függetlenségi mozgalomban, részt vett a Történelmi Emlékbizottságban, aláírta annak kiáltványát. Támogatta a FKgP és a MSZDP közeledését, majd a pártszövetség megkötését. A német megszállás idején 1944. ápr. 12-től okt. 10-ig a Gestapo foglya volt, 1944. október 15-én szabadult. A Szálasi-puccs után illegalitásba vonult. 1945. január 18-a után Pesten azonnal hozzákezdett a Független Kisgazda Párt és a Magyar Parasztszövetség újjászervezéséhez; Fontos állami tisztségeket töltött be. 1946. febr. 4-től 1947. jún. 1-ig miniszterelnök. 1947. jún. 1-én Svájcban, ahol szabadságát töltötte, az MKP kényszerítésére lemondott pozíciójáról. Az FKgP Politikai Bizottság 1947. jún. 3-án kizárta a pártból; és megfosztották állampolgárságától. Az USA-ban telepedett le. 1951-ben bekapcsolódott a magyar. emigráció tevékenységébe. A Magyar Nemzeti Bizottmánynak alapító tagja, helyet foglalt annak Végrehajtó Bizottságában, majd 1955-57-ig a szervezet alelnöki posztját bízták rá. 1957-ben beválasztották a strassburgi Forradalmi Tanács Intézőbizottságába. 1964-70-ig elnöke volt. 1963-tól 70-ig mintegy négyszáz amerikai egyetemen és college-ban tartott előadást. A kaliforniai Berkeley Egy, 1957-ben díszdoktorává avatta. 1970-től felesége betegsége miatt visszavonult a politikai tevékenységtől. Kitüntették a M. Szabadság Érdemrenddel (ezüst, 1946). -