Október 23. 2008.
| Magyar Krónika, október 23. |
|
| Montreál |
Déri Miksa
Bács, 1854. okt. 26. - Merano, 1938. márc. 3.
gépészmérnök, a Ganz Villamossági Gyár mérnöke, majd igazgatója (1923-ig), tiszteletbeli műszaki doktor, az elektrotechnika egyik jelentős magyar úttörője. Zipernowsky Károly és Bláthy Ottó Titusz munkatársaként részt vett a zárt vasmagú transzformátorok párhuzamos kapcsolásán alapuló villamoserő átviteli és elosztó rendszerkidolgozásában (1884-85). Zipernowsky ötlete nyomán kidolgozta és szabadalmaztatta a rendszer egyik döntő elemét, a párhuzamos kapcsolást. Zipernowskyval közös egyéb találmányai közül a legjelentősebb az öngerjesztésű kompaundált szinkrongép. 1902-ben kompenzált egyenáramú gépet, 1904-ben kétkeferend szerű, egyfázisú kommutátoros motort szerkesztett, a róla elnevezett Déri-féle repulziós motort. Emlékezetére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1960-ban "Déri-díj" néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított az erősáramú elektrotechnika terén kifejtett kimagasló elméleti v. gyakorlati tevékenység jutalmazására. - M. A váltóáramok és azok szerepe az elektrotechnika terén (Magy. Mérnök- és Építész Egyl. Közl., 1886); A mágnesezési görbe egyenlete (Elektra technika, 1917).
Eckhardt Tibor
Makó, 1888. okt. 26. - New York, 1972. szept. 3.
politikus, ügyvéd, országgyűlési képviselő. Berlinben, Párizsban s a budapesti tudományegy.-en tanult, 1908-ban Bp.-en államtudományi doktorátust szerzett. Pályáját vármegyei tisztviselőként kezdte, 1918-ban Torda-Aranyos vm.-ben főszolgabíró s az ún. önkéntes karhatalom parancsnoka. 1919-20-ban az aradi, majd a szegedi ellenforradalmi kormány miniszterelnökségének sajtóügyeit irányította. 1922-ben a Keresztény Kisgazdapárt listáján ngy.-i képviselő lett. 1923-ban az Ébredő Magyarok Egyesülete egyik alapítója és elnöke volt, a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt egyik vezetője, 1928-tól a Magyar Revíziós Liga ügyvezető alelnöke. Az 1926. évi országgyűlési választásokon kisebbségben maradt. 1930-tól a Független Kisgazdapárt tagja, Gaál Gaszton halála után a párt elnöke (1932-40). 1931-től Miskolc, 1933-tól Mezőcsát ogy.-i képviselője. 1934-35-ben Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején, mint Mo. népszövetségi főmegbízottja eredményesen képviselte a magyar. érdekeket a Sándor jugoszláv király meggyilkolása miatt keletkezett feszült helyzetben; 1936-tól titkos tanácsos; oréggyűlési képviselő (1935-39; 1939-41). 1940-ben lemondott a FKgP elnökségéről. 1935 után ellenezte a német orientációt, az angolszász irányzat híve volt. A kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök megbízásából 1940 nyarán az USA-ba ment, hogy ott kapcsolatokat építsen ki; nem tért vissza. Előadó lett a georgetowni egyetemen. 1945 után a szovjetellenes és antikommunista emigráció egyik vezéralakja, a Magyar Nemzeti Tanács egyik megszervezője és végrehajtó bizottsági tagja lett. Részt vett az európai "Rab Nemzetek Tanácsának" megalakításában, s ennek magyar részlegét vezette. A 80. születésnapján elhangzott felköszöntőket az Amerikai M. Könyvtár és Történelmi Társulat jelentette meg Államférfi a száműzetésben címmel (New York, 1971). - Főmművei:. IV. Károly visszatérési kísérletei (név nélkül, Bp., 1921); Javaslat a magyar földreform végrehajtására (Bp., 1937); Recollection on Regicide at Marseille (Washington, 1964).
Kazinczy Ferenc
Érsemlyén, 1759. okt. 27. - Széphalom, 1831. aug. 22.):
író, a korabeli magyar irodalom és a nyelvújítás vezéralakja, az MTA r. tagja (1830). Birtokos nemes. 1769-79-ben a sárospataki kollégiumban tanult, majd Kassán, Eperjesen és Pesten joggyakorlatot folytatott. Már ekkor kapcsolatba került a szabadkőművességgel és 1784-től tagja lett a szervezetnek. 1784-től Kassán lakott, kinevezték Abaúj vm. aljegyzőjévé, 1786-tól mint a kassai tankerület elemi iskoláinak felügyelője szolgálta II. József felvilágosodott szellemű iskolapolitikáját .1788-ban Batsányi és Baróti Szabó társaságában megindította az első magyar irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot, majd Batsányitól elfordulva 1790-ben külön folyóiratot adott ki, az Orpheust. A kezdet nehézségeivel küzdő magyar színészet támogatására Shakespeare-, Lessing-, Moliere-darabokat fordított magyarra. 1791-ben, mikor állását elvesztette, Regmecre, birtokára költözött gazdálkodni. 1794-ben csatlakozott a m. jakobinus mozgalomhoz. Emiatt ez év dec.-ben letartóztatták, 1795. májusában halálra ítélték, majd királyi kegyelem az ítéletet bizonytalan ideig tartó várfogságra módosította. Spielbergben, Obrovicon, Kufsteinben és Munkácson raboskodott. Ezt az időt később Fogságom naplója címmel örökítette meg (csak halála után száz évvel jelent meg). 1801-ben kiszabadult, Regmecen, 1804-től Érsemlyénben, 1806-tól az általa Széphalomnak nevezett Bányácskán gazdálkodott. 1804-ben feleségül vette gróf Török Sophiet. Kiszabadulása után a nyelvújítás mezején, az irodalmi élet megszervezésével a politikai és társadalmi haladásért harcolt. Minden régi és kezdő írót felkeresett leveleivel, tanácsaival, buzdításaival; levelezése pótolta a hiányzó irodalmi folyóiratot. Hamarosan az irodalom vezére lett. Fontos célja a nyelv megreformálása, csinosítása, ezért küzdött a Poétai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz (Buda, 1811) és a Tövisek és virágok (Sárospatak, 1811) c. köteteiben. A nyelvújítási harcot Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819) c. értekezése zárta le az új irány sikerével. Élete végén nehéz körülmények között élt, adósságok szorongatták. Ezért Zemplén vm. levéltárában írnokságot vállalt. 1828-ban jelent meg legjobb műve: önéletrajza, a Pályám emlékezete. 1831-ben Pannonhalmára utazott, útja leírását ki is adta (Kazinczy útja Pannonhalmára.). Pár hónappal később kolerában meghalt. Levelezését az MTA 1890-1960 között XXIII kötetben adta ki. - M. K. F. Munkái (I -IV. Pest, 1814-16); K. F. Eredeti munkái (Összeszedte Bajza és Toldy, I-V. Pest, 1836-45, az MTA nagyjutalmával tüntette ki);
Dallos Sándor
Győrszentmárton, 1901. okt. 31. - Bp., 1964. márc. 10.
író, József Attila-díjas (1953). Isk.-it Komáromban és Győrött végezte. 1925-ben Bp.-re került, ahol újságíró lett, a Magyarság, majd az Új Magyarság munkatársa. Természet- és emberszeretettől átfűtött, hangulatos írásai különböző folyóiratokban jelentek meg. 1938-ban Dunántúli legendáskönyve. elbeszéléskötetéért Baumgarten-díjjal jutalmazták. 1945-49 között a Hírlapnál dolgozott, 1949-től 1953-ig a Magyar Nemzet munkatársa volt. Regényeken és elbeszéléseken kívül számos filmforgatókönyvet írt. - F. m. Gomblyukban piros virág (r., 1931); Mint kóbor kutyák (elb., Debrecen, 1935); Az ember nyomában (r., Bp., 1938); A vándor elindul (r., Bp., 1938); Mezei mirákulum (novellák, Bp., 1940); A fehér ménes (elb., Bp., 1940); Nagy János megadja magát (r., Bp., 1942); Semmelweis (forgatókönyv, Bp., 1951); A nap szerelmese (Bp., 1957); Aranyecset (Bp., 1958).