December 12. 2008.
| Magyar Krónika, december 12 |
|
| Montreál |
Csiky Gergely
Pankota, 1842. dec. 8. - Bp., 1891. nov. 19. drámaíró, műfordító, az MTA l. tagja (1879). 1859-től kat. papnövendék. Pappá szentelése (1864) után 1868-ig a bécsi Augustineumban tanult. Nyolc idegen nyelvet sajátított el, jogtudományi és világirodalmi műveltséget szerzett. 1870-től egyházjogot tanított a temesvári papneveldében, és mint szentszéki ügyész sok család problémáival ismerkedett meg. Első elbeszéléskötete, Az életből 1872-ben jelent meg álnéven. 1875-ben mutatta be a Nemzeti Színház Jóslat c. vígjátékát. Ezzel s a két évvel későbbi Janussal Teleki-díjat nyert. 1878-ban Bp.-re költözött és minden idejét az irodalomnak szentelte. 1879-ben egyházi hatóságaival súlyos ellentétbe kerülve fél évre Párizsba utazott. Hazatérte után 1880-ban kilépett az egyházi rendből, és a következő évben megházasodott. A Nemzeti Színház dramaturgja, a színiak tanára, a Kisfaludy Társaság. Első darabjaival az újromantikus irányt követte, első nagy hatású realista színművét 1880-ban adták elő Proletárok címmel (1945 után Ingyenélők c.-mel adják). Ettől kezdve a Nemzeti Színház legtöbbet játszott szerzője. Írt tragédiákat (Spartacus, 1886), társadalmi színműveket (Cifra nyomorúság, 1881; Stomfay család, 1882); vígjátékokat (Mukányi, 1881; A nagyratermett, 1890, Az udvari kalap címmel, ; A nagymama, 1891); bohózatokat (A kaviár, 1882; Buborékok, 1884). Regényei, főleg Az Atlas család (1889) és a Sisyphus munkája(1892) a kritikai realizmus figyelemre méltó alkotásai. Lefordította Szophoklész, Plautus műveit. - M. Színművei (I-XVIII, Bp., 1882-94); Cs. G. Válogatott művei (Magy. klasszikusok, Bp., 1955)
Csík Ferenc
Kaposvár, 1913. dec. 12. - Sopron, 1945. márc. 29.: úszó, orvos, az 1936-i berlini olimpia 100 m-es gyorsúszó bajnoka. Tagja volt a harmadik helyezést elért 4 × 200 m-es gyorsváltónak is, 1933-ban nyerte első magyar. bajnokságát; egy évvel később a párizsi Grand Prix-n lett első, 1934-ben a magdeburgi Európa-bajnokságon 100 m-es gyorsúszásban aranyérmet nyert és tagja volt a győztes 4 × 200 m-es gyorsváltónak is. 1935-ben 57,8 mp-es eredménye Európa-csúcsot jelentett. 1938-ig 13 alkalommal nyert m. bajnokságot a 100 m-es, a 200 m-es gyors, 100 m-es, 200 m-es. mell- és a 300 m-es vegyesúszásban. Orvosi hivatásának teljesítése közben bombatalálat érte.
Barankovics István
Eger, 1906. dec. 13. - New-York, 1974. márc. 13. újságíró, szerkesztő, politikus, országgyűlési képviselő. Érettségi (1923) után újságíró lett. A függetlenségi mozgalom polgári szárnyához tartozott. Gróf Dessewffy Gyulával közösen megindította és szerkesztették. Az ország útja c. folyóiratot (1937-44). A FKgP lapjának, a Kis Újságnak segédszerk.-je és politikai rovatvezetője 1943-ig, az Esti Kis Újság (1941-44) és a Magyar Nemzet szerkesztője volt (1943). Ngy.-i (1945-47) és országgyűlési képviselő (1947-49) volt. 1945-től a kereszténydemokrácia eszméi jegyében a Demokrata Néppárt elnöke a párt feloszlatásáig (1949. febr. 4.), s hetilapja, a Hazánk felelős szerkesztője (1945-49). 1949. januárban külföldre távozott, 1951-ben az USA-ban telepedett le, a "Magy. Nemzeti Bizottmányban" tevékenykedett. - Főművei: Programbeszéd a Demokrata Néppárt 1945. évi szept. hó 25-i értekezletén (Bp., 1945); Keresztény demokrácia. Mit akar a Demokrata Néppárt? (Programbeszédként elhangzott Győrött, 1947. aug. 10.; Bp., 1947); Az ún. nemzeti képviselet kérdéseiről, 1957. nov. 4. (New York, 1957); Sorsdöntő elhatározások sorsdöntő évek előtt (New York, 1959. - Irod. Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944-47 (Bp., 1976).
Földes Jolán
Kenderes, 1902. dec. 20. - London, 1963. okt.? író, Földes Péter filmrendező anyja. 1921-ben érettségizett, majd évekig Párizsban élt, munkásként, tisztviselőként dolgozott. Első írói jelentkezése Magyarországon siker volt: a Pantheon Kiadó Mikszáth-díjjal jutalmazta Mária jól érett (1932) c. regényét. Vajda Pállal közösen írt vígjátékát, a Majd a Vicát 1933-ban mutatta be az Új Színpad.
A londoni Pinter könyvkiadó cég nemzetközi regénypályázatán 1936-ban első díjat nyert A halászó macska utcája c. regényével, amelyet tizenkét nyelvre fordítottak le; irodalmunk maradandó művei közé tartozik. ~ 1941-ben Londonba emigrált, regényeit Yolanda Clarent néven írta. Golden Earrings c. regénye még megjelent magyar. fordításban (Aranyfülbevaló, Bp., 1946). Tagja volt a külföldi Magy. Írók Szövetségének.
- További művei: Ági nem emlékszik semmire (r., Bp., 1933); Férjhez megyek (r., Bp., 1935); Péter nem veszti el a fejét (ifj. r., Bp., 1937); Fej vagy írás (r., Bp., 1937); Más világrész (elb., Bp., 1937).
Királyhegyi Pál
Bp., 1909. dec. 27. - Bp., 1981. aug. 7: író. Budapesten érettségizett, majd Amerikába került, ahol magyar. lapoknál újságíróként dolgozott, de volt pincér, munkás és hivatalnok is. 1927-31-ben Hollywoodban statiszta, később forgatókönyvíró. 1931-ben hazatért, a Pesti Napló c. lap munkatársa lett, de rendszeresen írt az Új Idők és a Színházi Élet c. lapokba is. 1938-ban Angliába ment, ahol a Daily Telegraph c. lapnak dolgozott, és fordítással foglalkozott. 1941-ben ismét hazatért. 1944-ben deportálták. Hazatérése után a Ludas Matyi és a Képes Figyelő munkatársa lett. 1950-ben kitelepítették. Miután visszatérhetett Bp.-re, alkalmi szellemi munkákból élt, mert nem publikálhatott. 1956 után ismét megjelenhettek írásai, kabarékban konferansziéként működött. Főművei:. Az idegen (r., Bp., 1932); A férfi jön, megy (r., Bp., 1936); Női szeszély (elb., Bp., 1937); A becsület nem szégyen (r., Bp., 1941); Ötezer dollár jutalom (kisr., Bp., 1942); A gengszterek nem nőnek az égig (kisr., Bp., 1947); Az ígéretek földje (kisr., Bp., 1947); Mindenki nem halt meg (r., Bp., 1947); A lejtőn felfelé (r., Bp., 1947); Maud Coutney mestersége (r., Bp., 1948); A ház közbeszól (r., Bp., 1957); Hogyan szerezzünk ellenségeket (humoreszkek, Bp., 1970); Ami sürgős, az ráér - Könnyű kis gyilkosság - Macskazene (humoreszkek, színművek, Bp., 1972); Csak te és ők - Mit kerestem én Amerikában? ! (humoreszkek, jelenetek, Bp., 1974); Első kétszáz évem (önéletrajzi r., Bp., 1979); Négyszemközt önmagammal (humoreszkek, Bp., 1980). - Irod. Bodó Béla: K. P. (Magyarország, 1934. 99. sz.); Vajthó László: K. P. (Prot. Szle, 1935. 4. sz.); Rajk András: K. P. (Népszava, 1963. nov. 5.); Varjas Endre: K. P. (Élet és Irod., 1970., 38. sz.); Barabás Tamás: K. P. (Új Élet, 1981. 13. sz.); Geszti Pál: K. P. (Magy. Hírlap, 1981. jún. 9.).
Bánffy Miklós, gróf
Kisbán Kolozsvár, 1874. dec. 30. - Bp., 1950. jún. 6.: író, politikus, külügyminiszter. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Bp.-en végezte. 1906-tól 1909-ig Kolozs vm. és Kolozsvár főispánja. 1901-től szabadelvű programmal, 1910-től pártonkívüli hatvanhetes programmal képviselő. Később csatlakozott a Nemzeti Munkapárthoz. 1913-18-ban az állami színházak intendánsa. A Kisfaludy Társaság. tagja 1921, ápr. 14-től 1922. dec. 19-ig a Bethlen-kormányban a külügyi tárcát töltötte be. Kulturális tevékenységet is folytatott. 1923-27-ben a Képzőművészeti Tanács elnöke. 1926-ban visszaköltözött Erdélybe és vezető szerepet játszott az erdélyi m. irodalomban. 1939-ben vezetője lett a Nemzeti Újjászületési Front keretében szervezett Magyar Népközösségnek. 1940-ben behívott erdélyi felsőházi tag. Szerkeszti. az Erdélyi Helikont. Foglalkozott zenével, festészettel, színpadi rendezéssel, irodalommal; Kisbán Miklós néven drámákat írt. Főművei:. A nagy úr (dráma, 1913); Reggeltől-estig (r., Kolozsvár, 1927); Martinovics (színmű, Kolozsvár, 1931); Fortélyos Deák Boldizsár memoriáléja (Kolozsvár, 1931, saját rajzaival és könyvdíszével jelent meg); Emlékeimből (Kolozsvár, 1932);
Megszámláltattál. (r., Bp., 1935); És híjával találtattál (r., Bp., 1937); Darabokra szaggattattál (r., Bp., 1940).