Június 12. 2009

Magyar Krónika, június 12.

Bencsics Klára

Montreál

Würtz Ádám

1927. június 02. .1994 ,május.13 Tamási

háromszoros Munkácsy-díjas képgrafikus, festőművész.
Tolna megyei szülőfaluját egész életében nosztalgiával emlegette, rusztikus, folklorisztikus hagyományait festészetében, grafikáiban őrizte. Temes megyéből kivándorolt nagyapja a New York-i Metropolitan Operánál dolgozott kosztümszabóként és csak az első világháború után telepedett vissza Magyarországra. Ádám néhány szerény holdon gazdálkodó szülei hat gyermeke közül a harmadik volt.
Korán kezdett rajzolni, festegetni, kamaszkorában tájképeket készített és levelezőlapokat másolt. Szüleinek nem tudták taníttatni, ezért a helyi nyomdában küldték dolgozni. Ő titokban portrékat és tollrajzokat küldött be a budapesti Derkovits Kollégiumba, ahová fel is vették 1946 őszén. 1948-ban a Képzőművészeti Főiskola növendéke lett, s olyan mesterektől tanulhatott, mint Pór Bertalan, Botnyik Sándor és Koffán Károly. 1953-ban az Ifjúsági Könyvkiadó őt kérte fel Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója és Mark Twain Huckleberry Finn című regényeinek illusztrálására. Néhány hónap lefogása alatt befutott művész lett, a siker nyomán az illusztrációk készítése szinte "életforma" lett számára, s addig szokatlan, új színt hozott a gyermekkönyvek világába. Képeit gyermeki derű, játékos szellem, cseppnyi drámai hangulat, szellemes megoldások jellemezték, a teret és az időt összecsúsztatatva a jelenetek szinte minden részletét beleépítette egyetlen képbe. Szürrealisztikus világában képei a múlt és jövő réteges felépítésével, hatalmas fantáziájából táplálkozva különös, lebegő térszerűséget alkotnak. 1955-ben nősült meg, három gyermeke ugyancsak a művészi pályát választotta. 1958-tól külföldi tanulmányutakat tett, saját tárlatokat, önálló kiállításokat rendezett, először a Brüsszeli Világkiállításon, majd Budapesten, Frankfurtban, Prágában, Krakkóban, Montrealban, Berlinben, New Yorkban, Tokióban, Bolognában. Kiemelkedő alkotása az általában színes kompozíciókból álló Boccaccio-sorozat, az Ómagyar Mária siralomhoz készült illusztrációk, a Groteszk Álom, Emlékek panoptikuma, a balladisztikus hangvételű Mesekirály, vagy a Kompozíció, melyben a festészet is szóhoz jut. Festészetére a kopt barlangfestmények a szerb és román ikonok motívumgazdagsága hatott. Számos hazai és külföldi díjjal tüntették ki, háromszor kapott Munkácsi-díjat (1957, 1966, 1970), Bécsben VIT-díjat, Belgrádban Arany Toll Biennale díjat. 1969-ben Londonban Bartók-opera rézkarcaiért az Év legszebb Naptára Aranyérmét kapta.Würtz Ádám 1994. május 13-án hunyt el Budapesten. Emlékére 1996-ban alakult a szintén festő, grafikus ifj. Würtz Ádám elnökletével a Nemzetközi Würtz Alap. 2004-ben, halálának 10. évfordulóján a New York-i magyar főkonzulátus emlékkiállítást rendezett, nevét szülővárosában, Tamásiban általános iskola viseli.   

Radó Lili, Balassa Árpádné

(Bp., 1896. jún. 5. - Bp., 1977. szept. 19.):

költő, ifjúsági író, műfordító. A Nemzeti Zenede énektanszakát végezte. 1911-től vidéki, majd bp.-i folyóiratokban publikált. 17 kötet ifjúsági vers, mesekönyv, ifjúsági dal, kórusmű szövegírója. Munkatársa volt az ifjúsági lapoknak és az Ifjúsági Rádiónak. Művei finn, német, olasz, svéd fordításban is megjelentek. Számos ifjúsági regényt és verset fordított. - Főművei:. Ketten a tükör előtt (versek, Bp., 1931); Úgy érzem, éltem (versek, Bp., 1935); Kis dalok az állatokról (Kazacsay Tibor zenéjével, 1937); Lili néni meséi (Bp., 1937); Ének az éjszakában (versek, Bp., 1942); Kisgyerek, kismadár, kisvirág (mesék, versek. A gyermekdalok Balassa Tamás zenéjével, Bp., 1943); A furfangos Mása (képes mesekönyv, Bp., 1948); A piros virág városa (meser., Bp., 1949); Színes mesék (Bp., 1949); Vidám veteményeskert (verses képeskönyv, Bp., 1949); Petty király bánata (mese, Bp., 1966). -  : 

Török János

(Tapolca, 1807. jún. 6. - Bp., 1874. febr. 9.):

publicista, nemzetgazdász, az MTA l. tagja (1841). Tanulmányait a pesti s a grazi egyetemen végezte. Előbb gr. Trautmansdorf liebenaui, 1830-tól hg. Esterházy kismartoni birtokán gazdasági tisztviselő, később Klauzál Imre, a Károlyi grófok birtokigazgatója mellett Tótmegyeren jószágigazgatási ülnök. 1839-től a rohonci gazdaképző intézet tanára. 1841-től előadóként tevékenykedett a Magyar Gazdasági Egyesület (MGE) munkájában, 1843-tól annak titkáraként. 1841-től 1848 végéig szerk. a Magyar Gazda c. hetilapot, amely a Kossuth-féle védvámos és iparfejlesztő politikával szemben foglalt állást. Megszervezte az MGE gyümölcs-,állat- mezőgazdasági gépkiállításait,az országos szőlészkongresszust és felépíttette a Hild József tervezte Köztelekpalotát. Több tanulmányutat tett Németországban. 1846-ban a Cegléd melletti Szőkehalmán Gazdaképző Intézetet létesített, melynek első igazgatója volt. Szerkesztette  a Szőkehalmi Könyvtárt, a kor legkiválóbb mezőgazdasági szakembereinek műveit. A szőkehalmi faiskolából indult ki az alföldi homoknak gyümölcsfával való meghódítása. A szabadságharcban alezredesként vett részt, azután Pesten és Aradon raboskodott. Kiszabadulása után azonban már 1852-ben Habsburg-barát cikksorozatot írt a Magyar Hírlapba. 1853-tól szerkeszti. a Pesti Naplót, 1855-ben azonban a sajtórendőrség a szerkesztéstől felfüggesztette. 1855 - 56-ban Bécsben szerk.ezti a Magyar Hírnököt és 1856-ban a Kelet Népét, 1858 - 59-ben Pesten a Hazánkat, 1860-tól 1866-ig a Pesti Hírnököt. 1866-tól országos főlevéltárnok, a Schlauch-könyvtár tulajdonképpeni gyűjtője. Széchenyivel mindvégig kapcsolatban állt, meghatalmazására több művét ő adta ki. Sokban konzervatív álláspontja erősen elmaradt Széchenyié mögött. - Főművei:. Okszerű kalauz (Buda, 1841); A magyar gazdasági egyesület pártfogása alá helyezett czeglédi majoros és telkesgazdákat képező intézetnek tervrajza (Pest, 1845); Magyar életkérdések. (Pest, 1852); Publicisztikai és nemzetgazdasági némely dolgozata (Pest, 1858); Magyarország prímása (I - II., Pest, 1859); Török János emlékiratai (Pest, 1864 )

Rákóczi György, I.

(Szerencs, 1593. jún. 8. - Gyulafehérvár, 1648. okt. 11.):

erdélyi fejedelem (1630 - 1648). Rákoczi Zsigmond fejedelem és Gerendi Anna fia. Felső-Mo. leggazdagabb protestáns főura. Előbb ónodi kapitány, majd 1615-től Borsod vm. főispánja. Bethlen Gábor hadjárataiban előbb kassai generális, később az egyik hadtest parancsnoka. 1630. nov. 26-án a segesvári országgyűlés. fejedelemmé választotta. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi-család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát. Szövetségben a svédekkel és a franciákkal bekapcsolódott a harmincéves háborúba s a magyarországi rendi jogok és a vallásszabadság védelmére 1644-ben hadat viselt III. Ferdinánd ellen. Elfoglalta az egész Felvidéket s csatlakozott a Brünnt ostromló svéd hadsereghez, hogy együtt vonuljanak Bécs ellen. A szultán azonban letiltotta hadjáratát. 1645. szept. 16-án a linzi békében a kir. a hét tiszai vm.-t engedte át neki élete végéig. Uralma alatt Erdély békében fejlődött: Buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de  szemben állva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak.  ).

Fülöp Zoltán

(Pécel, 1907. jún. 16. - Bp., 1975. nov. 6.):

díszlettervező, Kossuth-díjas (1951), érdemes művész (1955). Az Iparművészeti Iskolán Oláh Gusztáv tanítványaként szerzett diplomát. Első színpadi díszleteit a Belvárosi Színház Írja hadnagy c. darabjához készítette, 1928-ban az Operaház szerződtette, amelynek negyven évig megszakítás nélkül tagja volt. Számtalan opera és balett díszlettervét készítette el. Színpadképeit a dinamika, a fantázia és a művészi térkihasználás jellemezte. Mint az Operaház főszcenikusa fontos feladatának tartotta a mai színpadi igényeknek megfelelő szcenikai feltételek megteremtését. Terveivel többször szerepelt nemzetközi pályázatokon, versenyeken, szabadtéri színpadok és a filmgyárak is gyakran felkérték díszletek tervezésére. A milánói Scala részére is tervezett balettdíszletet. Közreműködött A magyar opera és balettszcenika c. mű elkészítésében (1975). - Főművei: Niebelung gyűrűje (Wagner); Lohengrin (Wagner); Lammermoori Lucia (Donizetti) c. operák, valamint A bahcsiszeráji szökőkút (Aszafjev); József legenda (R. Strauss) és a Párizs lángjai (Aszafjev) c. balett díszletei; prózai színpadi művek IV. Henrik (Pirandello); Csongor és Tünde (Vörösmarty

 

Ferenczy Noémi

(Szentendre, 1890. jún. 18. - Bp., 1957. dec. 20.):

festőművész, a modern magyar gobelinművészet megteremtője. Ferenczy Károly festő leánya, Ferenczy Béni és Valér testvére. Apjánál kezdte a rajztanulást, majd 1913-ban a párizsi "Manufacture des Gobelins"-ben sajátította el művészetének technikai alapjait. Nagybányán tervezte és szőtte első önálló munkáit, amelyeket 1916-ban Bp.-en az Ernst Múz. mutatott be (Teremtés, 1913; Menekülés Egyiptomba, 1917 stb.). 1920-tól kezdve szerkesztési módja és részformái egyszerűbbekké és a felülethez viszonyítva nagyobbakká váltak (Harangvirágok, 1921; Nővérek, 1921 stb.). Ez a folyamat - a gondolattartalom egyre inkább egyetemessé tágulásával, a monumentalitás és az összhang egyre tökéletesebb összefogásával - haláláig tartott (Kertésznők, 1923; Fahordó nő, 1925; Parasztfej kaszával, 1926; Piros korsós szőllőmunkásnő, 1930; Szövőnő, 1933; Kőműves, Házépítő, Pék, 1933 stb.). Gobelinjeinek lírai színvilága művészetét a posztnagybányai isk. képviselőihez rokonította. 1945-ben az Iparművészeti Főisk. tanárává nevezték ki. Művészetének sajátossága volt, hogy a munkafolyamat minden fázisát maga végezte. Vízfestmény- (olykor gouache) terveit is maga vitte át a szövés alapjául szolgáló kartonra, s maga is szőtte kárpitjait, növényi festékkel, saját kezűleg színezett gyapjúfonalakból. Műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek 1956-ban a Nemzeti Szalonban, emlékkiállítást 1965-ben Székesfehérváron.

Podmaniczky Frigyes, báró

(Pest, 1824. jún. 20. - Bp., 1907. okt. 19.):

politikus, író, az MTA l. tagja (1859). Iskolai tanulmányainak elvégzése után Ráday Gedeon megyei követ mellett irnok. 1847-ig Pest vm.-i aljegyző, 1847-ben részt vett a pozsonyi ogy.-en. 1848-ban a pesti ogy. felsőházának tagja és jegyzője. A szabadságharcban huszárkapitány és osztályparancsnok. Világos után büntetésből közlegényként katonáskodott 1850-ig. Ekkor visszavonult a közéleti szerepléstől és szépirodalommal foglalkozott. 1868 - 69-ben a Hazánk c. folyóirat szerk.-je. 1873-tól 1905-ig mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke sokat tett Bp. fejlesztéséért. 1875 - 85 között a bp.-i Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa. 1861 - 1906 között ogy.-i képviselő. 1861-ben az ogy. alelnöke. 1889-től megszűnéséig a Szabadelvű Párt elnöke. Szépirodalmi művei, melyeket korában szívesen olvastak, nem maradandó irodalmi értékek. Naplója és útleírásai sok adatot tartalmaznak. - F. m. Úti naplómból (útleírás, Pest, 1853); Az alföldi vadászok tanyája (r., I - IV., Pest, 1854); Álom és valóság (novellák, I - II., Pest, 1861); Régen történt mindez (r., I - III., Pest, 1866); Naplótöredékek 1824 - 1887 (I - IV., Bp., 1887 - 88). 

Weöres Sándor

Szombathely, 1913. jún. 22. - Bp., 1989. jan. 22.): költő, író, műfordító,   Baumgarten-díjas (1936), Kossuth-díjas (1970). Apja ~ Sándor hivatásos katonatiszt volt, őrnagyi rangban nyugdíjazták 1921-ben, utána gazdálkodó Csönge kemenesaljai faluban. Anyja Draskovich Mária,  , felesége Károlyi Amy költő. Weöres az elemi iskolát Pápán kezdte, ahol apja akkor állomásozott,   magántanulóként érettségizett 1932-ben a soproni Széchenyi István Reálgimnáziumban. Tizenöt éves korában jelent meg első írása, egy novella (Egyszer régen.) a szombathelyi Hír c. lapban 1928. júl. 15-én. Ugyanennek az évnek őszén Karácsony Sándor közölte négy versét ifjúsági lapjában, Az Erőben. Költői felfedezése a Pesti Hírlap 1929. ápr. 14-i vasárnapi számához fűződik. Ugyanebben a lapban egy hónappal később közölt versei közül az Öregek c. verse Kodály Zoltánt 1933-ban kórusmű komponálására ihlette. Érettségi után egy évig apja gazdaságában dolgozott. 1933 őszén a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait történelem-földrajz szakon. 1934-ben fél évig jogot hallgatott, 1935-től filozófiát és esztétikát. Az 1937-1938-as esztendő volt utolsó egyetemi esztendeje,   doktorált filozófiából (1939. dec. 23.). Disszertációját, A vers születése. Meditáció és vallomás, az egy. lapja, a Pannónia közölte. Különlenyomatként jelent meg a disszertációk sorozatban (1939). Irodalmi szemléletére és filozófiai kultúrájának kialakítására Fülep Lajos, Kerényi Károly, Várkonyi Nándor és a Janus Pannonius Társaság volt hatással. Már egyetemi évei alatt ismert költő volt. 1929-ben kezdődött kapcsolata a Nyugattal. Amikor Babits Mihály szerkeztette. a Nyugatot, Illyés Gyula mellett tőle közölte a legtöbb verset. Publikált szinte valamennyi folyóiratban a Napkelettől a Válaszon át a Diáriumig, fővárosi és vidéki napilapokban is. Első verseskötete, a Hideg van (Pécs, 1934) Baumgarten jutalomban részesült (1935). A jutalom összegét észak-európai utazásra fordította. A pécsi Sorsunk c. folyóiratnak megalakulásától (1941) munkatársa volt, részt vett a folyóirat szerkesztésében. Theomachia c. drámai költeménye a folyóirat első számában jelent meg. Pestre költözése után is munkatársa maradt a folyóiratnak megszűnéséig (1948. ápr.). A fővárosban egy ideig könyvtáros volt, díjtalan gyakornok az OSZK-ban, majd az Egyetemi Könyvtárban. Medúza c. verseskötetének megjelenése után ismerkedett meg Hamvas Bélával, akinek szellemi befolyása hatással volt költői fejlődésére. 1944-ben rövid ideig a pécsi városi könyvtárban dolgozott. 1945-ben a székesfehérvári szabadművelődési felügyelőségnél alkalmazták, majd múzeumi tisztviselő volt. 1947-ben megnősült, feleségével, Károlyi Amyval ösztöndíjjal csaknem egy évet töltött Olaszországban. 1948. okt. 1-től 1951. márc. 1-ig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott, egy ideig a kézirattárban, majd olvasótermi felügyelő, végül a folyóiratok kezelője volt. 1945 és 1948 között megjelent verseskötetei: A teljesség felé (próza, 1945); A szerelem ábécéje (versek, 1946); Elysium (versek, 1946); Gyümölcskosár (versek, 1946); A testetlen nyáj (prózaversek, 1947); A fogak tornáca (versek, 1947) már jelezték, hogy a játékban és a mítoszban találta meg alkotásainak legfontosabb eszközeit. 1948 és 1956 között a hivatalos irodalompolitika elszigetelte, kirekesztette az irodalomból. Kizárólag műfordításai és gyerekversei jelenhettek meg, 1956-ban A hallgatás tornya c. verseskötete gyűjtemény harminc év verseiből. Összegyűjtött műfordításait A lélek idézése c. kötetben adta ki 1958-ban. Utána a Tűzkút megjelenéséig (1964) újabb versei ismét nem jelenhettek meg kötetbe összegyűjtve, csak gyerekversei. 1964-től engedték visszatérni az irodalmi életbe. Ötvenéves születésnapjára a Magyar Műhely c. folyóirat különszámot jelentetett meg (Párizs, 1964). Az Irodalmi Színpadon Weöres Sándor-estet rendeztek Kardos Tibor bevezetőjével (1967. márc. 28.). A Körszínházban 1958. júl.-ban, a Thália Színházban 1958. okt.-ben összeállításában adták elő Dante Isteni Színjátékát. Pályája legnagyobb közönségsikerét a Psyché c. verses regényével aratta. A kitalált 19 sz.-i költőnő, Lónyay Erzsébet élettörténetét tökéletes nyelvi korhűséggel, 19. sz.-i nyelven írta meg. A mű 1972 után több kiadásban jelent meg, Csernus Mariann előadóestjén mutatta be, Bódy Gábor filmet készített belőle (1979), színpadra alkalmazva a Pécsi Nemzeti Színház Zsebszínháza mutatta be (1984). 1974-ben Weörest  Bécsben az osztrák állam európai költészeti díjával tüntették ki. Három veréb hat szemmel c. irodalmi szöveggyűjteménye (1976) irodalomszemléletének összefoglalása. Pogánykori töredékektől Szentessy Gyuláig mutatta be a magyar költészet szerinte jellemző alkotásait. A könyv alcíme hangsúlyozza, hogy a válogatás a m.agyar költészet rejtett értékeire és furcsaságaira irányítja a figyelmet. Életművében a színpadi művek is helyet kaptak. Holdbéli csónakos c. mesejátékát a Thália Színházban mutatták be (1971), játszották a Pécsi Nemzeti Kamaraszínházban (1979), a győri Kisfaludy Színházban (1979), a veszprémi Petőfi Színházban (1981), a kecskeméti Katona József Színházban a bp.-i Arany János Színházban (1991). A Szentgyörgy és a sárkány c. tragikomédiájátjátszották a Nemzeti Színházban (1979). A kétfejű fenevad c. drámáját a Vígszínházban mutatták be (1984), játszották   a Pécsi Nemzeti Színházban (1985),   a Jurta Színházban (1987). Csalóka Péter c. bábjátékát a budpesti Bábszínházban mutatták be (1976), játszották Egerben a Harlekin Bábszínházban (1987). Összegyűjtött művei három kötetében (1981) fantasztikus és játékos költészete százféle alakban tükröződik. Lényeges kiegészítője A sebzett föld éneke c. posztumuszkötet (1990), amelynek anyagát (versek prózai írások, fordítások és egy Hamvas Bélához írt levél)   Születésének 80. évfordulóján az OSZK Kézirattárában (1993. ápr. 8.-júl. 1.) és a Petőfi Irodalmi Múz.-ban (1993. okt.) rendeztek kiállítást. -   Bp., 1964, Párizs, 1964);