A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
 



Július 10. 2009

Magyar Krónika, július 10.
Bencsics Klára
Montreál

Fényes Elek

 

Csokaj, 1807. júl. 7. - Újpest, 1876. júl. 23.): statisztikus, az MTA l. tagja (1837). Bölcsészeti tanulmányokat Nagyváradon, jogot Pozsonyban végzett. 1828-ban ügyvéd. A pozsonyi diétákon a távol levő mágnások követe. 1836-ban Pesten telepedett le és statisztikai munkásságot folytatott. Munkái a nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolták anyagi viszonyainkat, összehasonlították a külföldi viszonyokkal, hogy elmaradottságunk még jobban szembetűnjék. ~ a vám- és kereskedelmi rendszer, az államhatalmi szervek leírásával és a dolgozók növekvő elnyomorodásának statisztikai ábrázolásával iparkodott híveket szerezni a reformpolitikának. 1843-47 között az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) előadója, a Magyar Iparegyesület választmányi tagja, majd 1847-től   az ellenzéki Nemzeti Kör alelnöke. 1848-ban Szemere Bertalan belügyminiszter osztálytanácsossá nevezte ki és az Orsz. Statisztikai Hivatal megszervezésével és vezetésével bízta meg. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc idején a forradalmi vészbíróság tagja. A szabadságharc bukása után fogságba került. Kiszabadulása után folytatta statisztikai munkásságát. 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának főnöke. Kidolgozta az élettartam és a halálozás valószínűség-táblázatait. 1858-ban az MTA r. tagjává választotta de mivel nem tartott székfoglalót, az MTA törölte tagjai sorából. Az 1860-as években a kormánylapoknál dolgozott, ezért később állandó jövedelem nélkül maradt, s a fővárosi statisztikai hivatal díjnokaként fejezte be életét. Hatalmas munkásságot fejtett ki Magyarország. statisztikájának megalapításával, művei forrásértékűek. Kiadott térképeket, gazdatiszti címtárt, gazdanaptárt, földrajzi munkákat és politikai röpiratokat. Kéziratban maradt a magyar  adórendszerről 1845-ben írott munkája és Magyarország  geográfiai kézikönyve. Főművei:. Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja, statistikai és geographiai tekintetben (I-VI. Pest, 1836-40, az MTA nagyjutalmát kapta); Magyarország statistikája (I-III. Pest, 1841-43, )   Magyarország leírása (I-II. Pest, 1847); A magyar birodalom statistikai, geographiai és történeti tekintetben (I. Komárom-megye, Pest, 1848); Magyarország geographiai szótára (I-IV. Pest, 1851);     A török birodalom leírása (Pest, 1854); Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leírása (Pest, 1857); Magyarország 1859-ben statistikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból (Pest, 1859-60); Magyarország ismertetése statistikai, földirati és történelmi szempontból I. Dunántúli kerület (Pest, 1866)

 
Passuth László

(Bp., 1900. júl. 15. - Balatonfüred, 1979. jún. 19.):

író, műfordító. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári és a szegedi egy. jogtudományi karán végezte. 1919 és 1950 között banktisztviselő, 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Írói pályáját a 20-as évek közepén útirajzokkal, történelmi tanulmányokkal, kulturális laptudósításokkal, fordításokkal kezdte; írásai a Nyugat, Szép Szó, Magyar Szemle, Jelenkor, Válasz stb. hasábjain jelentek meg. 1937-ben publikálta Eurázia c. első regényét, amely expresszív stílusban tükrözi a két világháború közötti kor zaklatott életérzéseit. Bár később is nyúlt jelenkori témákhoz, hírnevét elsősorban történelmi regényeivel szerezte. Legelső és egyben legnagyobb sikerű ezek közül az Esőisten siratja Mexikót (1939),     1945-ben a Magyar Pen Club főtitkárává választották, s e tisztségét 1960-ig viselte, 1948 és 1957 között azonban csak formálisan. 1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, s 1956-ig csak fordításokat publikálhatott és o. v. f. álnéven cikkeket a Vigiliában. Az irodalmi életbe való visszatérése után történelmi és művelődéstörténeti témájú életrajzi regényei itthon a legnagyobb példányszámban megjelentetett művek közé tartoztak, s egyben a kivételes nemzetközi ismertséget is biztosították számára; számtalan nyelvre lefordították őket, s több kiadást is megértek. E regények fontos erénye az eredeti forrásokból merített hitelesség, s az a törekvés, hogy az eseményeket minél szélesebb, egész Európára kiterjedő összefüggéseikben mutassák be. A hazai kritika azonban élete végéig a "tűrt" kategóriába tartozó bestselleríróként kezelte. Kortörténeti dokumentumokkal átszőtt, elsősorban a történelmi változásokat illusztráló, s személyes sorsát is ilyen szempontból bemutató visszaemlékezés-sorozata: Kutatóárok (1966), Rézkor (1969), Gyilokjáró (1973), Barlangképek (1978), Tíz esztendő tető alatt (1981). Fordítói munkássága során angol, francia, görög, német, olasz, portugál és spanyol nyelvből számos szépirodalmi, zenetörténeti és kultúrtörténeti munkát ültetett át m. nyelvre.  Esőisten siratja Mexikót (történelmi r., Bp., 1939); Nápolyi Johanna (történelmi r., Bp., 1940); A lombard kastély (r., Bp., 1940-1944); A bíborban született (történelmi r., Bp., 1943); Forgóajtó (r., Bp., 1944); Felhő és oázis (r., Bp., 1946); Fekete bársonyban (történelmi r., Bp., 1946); Idegenek (r., Bp., 1949); Sasnak körme között (történelmi r., Bp., 1956); A mantuai herceg muzsikusa (történelmi r., Bp., 1957); Négy szél Erdélyben (történelmi r., Bp., 1957); Lagunák (történelmi r., Bp., 1958); Megszólal a sírvilág (r., Bp., 1959); Édenkert az óceánban (regényes útirajz, Bp., 1959); Sárkányfog (történelmi r., Bp., 1960); A harmadik udvarmester (történelmi r., Bp., 1962); Ravennában temették Rómát (történelmi r., Bp., 1963); Aranyködben fáznak az istenek (történelmi r., Bp., 1964); Kutatóárok (önéletrajz, Bp., 1966); Madrigál (történelmi r., Bp., 1968); Rézkor (önéletrajz, Bp., 1969); Örök Hispánia (útirajz, Bp., 1969); Hétszer vágott mező (történelmi r., 1-2. k., Bp., 1970); Nápoly (ismeretterjesztő könyv, Bp., 1972); Találkoztam Esőistennel (útleírás, Bp., 1972); Gyilokjáró (önéletrajz, Bp., 1973); Tört királytükör (történelmi r.,Bp., 1974); Emlék és folytatás (r., Bp., 1975); Tornyok árnyékában (cikkek, tanulmányok, úti jegyzetek, Bp., 1977); Barlangképek (önéletrajz, Bp., 1978); Medúzafej (történelmi r., 1979); Víz tükrére krónikát írni (történelmi r., Bp., 1980); Tíz esztendő tető alatt (önéletrajz, Bp., 1981); Anselmus (történelmi r., Bp.1983)

 

Füst Milán, Fürst Milán Konstantin

(Bp., 1888. júl. 17. - Bp., 1967. júl. 26.):

író, költő, Baumgarten-díjas (1932, 1935, 1946), Kossuth-díjas (1948). 1912-ben a budapesti egyetemen jogi doktorátust szerzett, majd  felsőkereskedelmi iskolában tanított közgazdaságtant. 1908-ban megismerkedett Osvát Ernővel, ami életének, írói hivatásának döntő tényezője lett.     1908-ban jelent meg első írása a Nyugatban, a Peter Altenbergről szóló cikke. 1909-ben megjelentek első költeményei a Nyugatban. Barátságot kötött Karinthyval, Kosztolányival, Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal. Megjelent első verseskötete (Változtatnod nem lehet, Bp., 1914). Lírájára leginkább az ószövetségi zsoltárok hangja és Berzsenyi költészete hatott.     Egyik állandó szereplője lett az élclapok karikatúráinak. Tudatosan elzárkózott a világ eseményeitől, a költészetet szuverén birodalomnak vallotta, a kor eseményei mégsem hagyták érintetlenül.   Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetsége - elnevezéssel, s a Vörösmarty Akadémia ügyésze lett. Naplójának első részletei Egy ember élete címmel a A Tanácsköztársaság idején az Új Időkben jelentek meg.         1923-ban házasságot kötött volt tanítványával, Helfer Erzsébettel. A húszas évektől kezdve sokat utazott, bejárta Európa nagyobb városait. Egyre nagyobb érdeklődéssel és kísérletező kedvvel fordult a prózai műfajok felé. 1931-ben írta jelentős drámáját, a Negyedik Henrik királyt. 1935-ben kezdte írni A feleségem története (Bp., 1942) c. regényét, melyben a cselekmény külső burka a féltékenység drámája, valójában a kor elidegenített, magányos emberének tragédiáját ábrázolja. A II. világháború idején Bp. ostroma alatt bujkálni kényszerült. Nagy fáradsággal vezetett naplójának tekintélyes része megsemmisült. 1947-48-ban több mint 100 szabadegyetemi előadást tartott, ennek anyaga később Látomás és indulat a művészetben (Bp., 1948) c. jelent meg. 1948-ban a budapesti egyetemen az esztétika magántanárává habilitálták, egy ideig a Képzőművészeti Főisk.-n adott elő, bölcsészkari esztétikaelőadásait 1951-ben kezdte meg. Shakespeare-kollégiumokat is tartott, lefordította a Lear királyt, megírta Shakespeare-tanulmányát. 1949-1955 között egyetlen könyve sem jelent meg, az irodalmi életből kirekesztődött, éppúgy mint a harmincas években. Ezekben az években csak egyetemi előadásokat tartott. Közben 1953-ban megbetegedett, mozgásképtelenné vált. Összegyűjtött műveinek kiadása 1955-ben kezdődött meg. A II. világháború idején elpusztult naplójának gondolatfoszlányait két könyvben dolgozta fel Ez mind én voltam egykor. Feljegyzések az út mentén (Bp., 1957); Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve (Bp., 1958): Kortársi emlékezéseit és kritikáit Emlékezések és tanulmányok (Bp., 1956) c. adta közre. 1960-ban nyugdíjba vonult. Utolsó műve, a Szexuál-lélektani elmélkedések először a párizsi Magyar Műhelyben jelent meg 1970-ben. Súlyos betegen megérhette még Negyedik Henrik király c. drámájának nagy sikerű előadását, s összegyűjtött munkái folyamatos kiadását. Halála után 1976-ban jelent meg Naplójának 1904-től 1945-ig terjedő része Pók Lajos bevezetőjével.  . Emlékére felesége költői jutalmat alapított, amelyet minden évben az Írószövetség két költőnek ítél oda.

 

Bródy Sándor

Eger, 1863. júl. 23. - Bp., 1924. aug. 12:

író, drámaíró, publicista. A középiskolát nem fejezte be; tizennyolc éves korában Gyulán írnok egy ügyvédnél; első cikkei a helyi lapban jelentek meg. Novellákat írt. 1884-ben Pestre költözött. Nyomor c. novelláskötete és Faust orvos c. regénye alapján a kritika a magyar. Zolát sejtette benne. A Magyar Hírlapnál kapott állást. 1888-ban - ahogy ő maga írta - egy báli tudósításra Kolozsvárra utazott, három évig maradt ott. Szerkesztóje az Erdélyi Híradót (1889), az Erdélyi Képes Újságot és a Kolozsvári Életet (1889), ezután a Magyarországot (1889-90). 1890-ben ismét Bp.-re került, a Magyar Hírlap munkatársa. 1900-ban egy évig Fehér Könyv c. irodalmi és publicisztikai havi folyóiratot adott ki, amelynek érdekessége az volt, hogy minden számát elejétől végig ő írta. 1903-05 között Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával szerk. Jövendő c. hetilapjában, amely a Nyugat megindulásáig a modern, haladó polgári irodalom legfontosabb orgánuma volt, merészen bírálta a korabeli társadalom visszásságait. 1905 nyarán a Semmeringen öngyilkossági kísérletet követett el. Felgyógyulása után a Pesti Hírlap, A Nap, Az Újság, később Az Est munkatársa.    . A századforduló jelentős polgári írója volt. Színművei nagy sikert arattak: A dada (1904); A tanítónő (1908); A medikus (1911). Szókimondó bátorsága s újszerű modern prózai stílusa miatt Ady Endre s Móricz Zsigmod is az új m. irodalom egyik legjelentősebb úttörő egyéniségének tartotta. - Főművei: Az egri diákok (ifjúsági r., Bp., 1854); Az ezüst kecske (Bp., 1858); Egy férfi vallomásai (Bp., 1899); A nap lovagja (Bp., 1902); Királyidillek (Bp., 1902); A sas Pesten (Válogatott írások. Sajtó alá rendezte Szauder József: B. S. életrajza Kárpáti Auréltól, Bp., 1954); Rembrandt (Az utószót és a jegyzeteket írta Bródy András, Bp., 1957); Cilinderes Tiborc (Bródy András előszavával, Bp., 1958); Két szőke asszony és más regények ( , Bp., 1959); Húsevők (novellák, 1961). - 

Fodor József

(Lakócsa, 1843. júl. 16. - Bp., 1901. márc. 20.

: higiénikus, egyetemi tanár, az MTA tagja , a Cambridge-i egyetem tiszteletbeli doktora. Bécsben és Pesten tanult, 1865-ben orvosdoktor, 1866-tól tanársegéd az államorvostani tanszéken. 1869-ben kórházi boncnokfőorvos, magántanár a tiszti orvosi eljárásokból. Külföldi tanulmányút után 1872-ben Kolozsvárott az államorvostan ny. r. tanára. 1874-1901-ben az orvosi rendészet, utóbb a közegészségtan ny. r. tanára a budapesti egyetemen. 1894-95-ben az egyetem rektora. A közegészségtannak nemcsak első hazai oktatója és művelje, de nemzetközi viszonylatban is egyik megalapozója. A levegő, a talaj és a víz szennyeződésére vonatkozó kutatásai mind módszereik, mind megállapításaik tekintetében klasszikus jelentőségűek és hozzájárultak Pettenkofer téves talajelméletének megdöntéséhez. Elsők között mutatta ki a víz tífuszt terjesztő szerepét. Jelentősek a szénmonoxid toxicitására vonatkozó kutatásai. Felismerte a bakteriológia fontosságát. Kutatásait számos gyakorlati kérdés megoldásában érvényesítette (a főváros vízellátása, csatornázás stb.). Az ő javaslatai alapján léptették életbe az iskolaorvosi egészségtan-tanári intézményt. Markusovszky Lajossal megszervezte az Országos Közegészségi Egyesületet. 1879- 87-ben a Természettudományi Közlöny   szerkesztője, a Természettudományi Társulat főtitkára éveken át. Világviszonylatban elsőnek vetette fel egy országos közegészségügyi intézet és területi közegészségügyi-járványügyi intézet tervét. . Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete az 1960-ban felújított Fodor József emlékéremmel a közegészség- és járványügy terén kifejtett tudományos munkát jutalmazza évenként. Számos tanulmánya jelent meg az, Orvosi Hetilap Közegészségügy és Törvényszéki Orvostan c. mellékletében, az Egészség c. lapban és külföldi folyóiratokban. - Főművei:      Közegészségügy Angolországban, tekintettel. a hazai viszonyokra (Bp., 1873 az MTA nagyjutalmát kapta érte); Az egészséges házról és lakásról (Bp., 1877); Egészségtani kutatások a levegőt, talajt és vizet illetően (Bp., 1880-81); A tiszti orvosi kiképzés és minősítés reformja (Bp., 1898); 
-->

Podmaniczky József, báró

(? , 1756. júl. 29. - Pest, 1823 . máj. 11.

protestáns főnemes. Hosszabb külföldi utazásról hazatérve II. József türelmi rendelete után a fiumei kormányzóság tanácsosa, majd a budai helytartótanács tanácsosa lett. Később szembekerült a császárral. 1790 - 91-ben vezető szerepe volt a nemesi-nemzeti mozgalomban, amelynek felvilágosult reformista szárnyát képviselte. 1791-ben az ogy. által kiküldött kereskedelmi bizottság tagjaként megírta az osztrák vámrendszer kritikai elemzését, rámutatott Mo. alárendelt helyzetére és a belső vámvonal eltörlését javasolta (Principia Vettigalis Tricesimalis.pro Deputatione commerciali elaborata, Pozsony, 1826). A tanulmányi bizottságban, melynek szintén tagja volt, egyedül képviselte a haladóbb szemléletű nemzeti irányt. 1802-től Bács-Bodrog vm. főispánja. 1815-ben Ausztria párizsi megbízottja. Palotájában szerepelt először 7 éves korában Liszt Ferenc. Kísérletezett a magyar. nemzeti színház felállításával. 

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.